Már tavaly is 120 pesti és 76 mezőkövesdi kollegát „építettek le” (részben korengedményes nyugdíjazással), így a mostani elbocsátási hullám előtt – amelyről februárban tájékoztatták a munkaügyi központot – 251 fő dolgozott a pesti, 381 a mezőkövesdi üzemben. A szakszervezetek decemberben értesültek az alkatrészgyártás kitelepítésének tervéről, azóta küzdöttek is ellene.

Elöljáróban még az állásfoglalásról, amelyet a munkacsoport (a Munka és Bér Szekció) javaslatára fogadott el a Liga-választmány. Kétségkívül a nemzetgazdaság teljesítményének és a termelékenységnek kell meghatároznia a reáljövedelmek alakulását – állapítják meg –, és ezt szem előtt tartva kell ágazati és munkahelyi szintű bérmegállapodásokat kötni. Követelik, hogy minimálbér alatti bérekért senkit ne lehessen foglalkoztatni, és ellenzik azt a manapság dívó munkáltatói magatartást, amely a kollektív szerződések helyett az egyéni munkamegállapodásokat helyezi előtérbe.

A XXVIII-as törvény módosításának vitája hétfőn megkezdődött, ám a részletekben ekkor még nem egyeztek meg a parlament pártjai. Az MSZP–MSZOSZ-szövetséget újfent a kormány látszik támogatni időhúzásával, velük szemben áll öt parlamenti párt. Legalábbis ezt a benyomást keltheti alábbi szemelvényünk, amelyet a hétfői vitából mazsoláztunk ki (az egyes hozzászólásokat is rövidítve).

A „Búcsúzó vöröskatona” című alkotás 4000 forintot, a „Vörös kémények” 14 ezret ér, a „Munkáshatalom” ezer, az „Üzemi tárlat” 10 ezer, a „Vöröskatonák búcsúztatása” (1967-ből) 6 ezer, a „Békegyűlés”, a „Munkások”, valamint a „Parasztfej” ezer-ezer forintért kerültek a maguk idejében a SZOT nyilvántartásába. Persze, amint tudjuk, manapság minden annyit ér, amennyit a piacon adnak érte.

Április közepén a kazincbarcikai Soft-Gran Kft.-nél a munkások második hónapja nem kapták meg a bérüket. Spontán munkabeszüntetésre került sor az egyik részlegnél, és ez átterjedt a hulladékfeldolgozó üzem „stratégiai” részlegeire. Az általános elkeseredésben a szakszervezeti titkár segítséget kért a Ligától, amelyet aztán alelnöke és jogásza képviselt Kazincbarcikán,

Őry Csaba alelnök: Az emberek nagyon eltökéltek voltak, de nem tudták, hogyan kell megszervezni a sztrájkot.

A tudományos dolgozók tudvalevőleg elsőként alakítottak demokratikus szakszervezetet épp négy éve, ’88 májusában. Az azóta bekövetkezett politikai változásokat Laki Mihály országos választmányi tag értékeli a TDDSZ igen informatív értesítőjének hasábjain. „Láthatóan fájdalmas és hosszan elnyúló folyamat a TDDSZ depolitizálódása” – írja. Holott fokozatosan eltűnik a szakszervezet ellenzéki szerepe, amely abból fakadt, hogy tagjait elsősorban az órendszerrel szembeni tiltakozás és kevésbé az érdekvédelem igénye tartotta össze.

Nem érdekel senki múltja,
ha boldogan szívét nyújtja
s nem vágyik már mások után…
(Szörényi L.–S. Nagy I.)




A perben a Fővárosi Főügyészség kérte: állapítsa meg a bíróság, hogy érvénytelen az MSZOSZ és az általa alapított Frohburg Union Pénzügyi Részvénytársaság között 1991. június 24-én létrejött adásvételi szerződés. Három ingatlan „cserélt” akkor „gazdát”, a Dózsa György úti MSZOSZ-központ (675 millió forintért), az egri szakszervezeti székház (46 millióért) és a salgótarjáni volt szakszervezeti megyeháza (12,5 millióért).

A Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének május 22-én reggel 7-re meghirdetett sztrájkja elkeseredett bátorságpróbává fajult. A Keletiben mintegy tízen vállalták a kétórás munkabeszüntetést. Amint a napisajtó is írt róla, a mozdony elé állva tartóztatták föl a Lővér expresszt, mígnem – néhány perccel azelőtt, hogy „lefújták” volna a tiltakozó akciót – közbeléptek a rendőrök, Balogh János ezredes parancsnoklata alatt. Három sztrájkolót elvezettek, majd a IX. kerületi rendőrkapitányságról kiengedték őket.

Hogyan kezdődött?

– 1990 tavaszán részt vettem az osztrák művész-szakszervezetek konferenciájánál Liga-küldöttként. Női tagozatuk tájékoztatott céljairól, tevékenységéről, felajánlotta segítségét a Ligának. Eleinte úgy láttam, nincs erre időnk, energiánk, de aztán kezdtem becsületbeli ügynek érezni a dolgot, és két szállodás szakszervezeti Liga-taggal, valamint a pedagógusoknál már valamelyest működő női tagozat vezetőjével megkezdtük a szervezést. Kiadtunk egy programnyilatkozatot a Liga 1990. novemberi választmányi ülésén. Elég gyér visszhangja volt.

A szakszervezetek üdülővagyona külön része annak a vagyontömegnek, amely fölött a múltkoriban (Beszélő, május 2.) ismertetett vagyonvita folyik: ennek, bármily furcsán hangzik is, mindenképpen üdülési célokat kell szolgálnia, mégpedig a Nemzeti Üdülési Alapítvány felügyelete alatt. Az alapítványról egyelőre nincs törvény (csak beterjesztett tervezet), bár – papíron – megalakították az úgynevezett előkuratóriumot, az Érdekegyeztető Tanács októberi megállapodása, majd pedig egy, véletlenül épp a januári interpelláció délelőttjén aláírt össz-szakszervezeti megállapodás értelmében.