Skip to main content

A Turul szárnyai alatt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő stábja (természetesen) a tatabányai Turul-szobor avatási közönségének azon hányadát gyarapította, amely a fokozott biztonsági intézkedések következtében nem jutott el az ünnepség színhelyére. Ahhoz a gyalogos menethez csatlakoztunk, amelynek magvát a belépőül szolgáló levelezőlapot birtokló érdeklődők alkották, akik azonban nem fértek föl a különbuszokra. E tömegben menetelt például Bossányi Katalin, a Népszabadság rovatvezetője, a Demokratikus Chartához tartozó személyiség, oldalán Farkasházy Tivadar nagyobbik fiával, akik elszakadtak a buszra feljutó idősb Farkasházytól. Volt még ott jó néhány vidéki SZDSZ-es, számos tatabányai polgár gyerekestül és sok-sok más, aki fennhangon szidta Göncz Árpádot és az SZDSZ-es tatabányai vezetést. Ebben élenjárt egy ősz hajú, idősebb férfiú, ki magát csepeli munkásnak mondta, s szidalmait kiterjesztette az SZDSZ-re, valamint az egész parlamentre is. A mintegy harminc rendőrből álló falanx rezzenéstelen arccal, némán, ám szilárdan állta a vihart, s oldalra sorakozva engedett utat, mihelyt rádióján értesült róla, hogy a hivatalos ünnepség véget ért. (Egyikük nem minden keserűség nélkül, ám kifogástalan udvariassággal megköszönte a közvetlenül őt ostromló temperamentumos hölgynek a kellemes negyedórát.) A köztársasági elnök beszédéről lemaradtak, viszont zavartalanul végignézhették a más útvonalon fennakadt skinheadek utóünnepségét. Ez már nélkülözte a hangosítást, mert az erősítőberendezéseket példás sebességgel szétszerelték a fürge rendezők. Így csak természetes fokozatban élvezhettük minden idők leghamisabb Himnuszát. Ajánljuk a nemzeti ifjak nevelőinek figyelmébe az énekleckéket. Elhangzott még néhány harsány Oi!, Oi!, a „Vesszen Trianon!” és „Csonka Magyarország nem ország!” jelszó stb.

A hegytetőn, a Turul tövében a bizonyos ősz, magát csepelinek mondó férfiút négy civil hátracsavart karral elvonszolta, az esemény fényképezését egy ötödik megakadályozta, egy hatodik pedig bemutatkozott mint a civilek főnöke. Érdeklődtünk Túrós rendőrtábornoknál: tájékoztatása szerint 17 személyt vettek őrizetbe, ebből 15 kopasz fiatal volt, kettő egyéb, mind a 17-et egy órán belül elengedték. Talán az ősz csepeli hite is visszatér a demokráciában, ilyenfajta szöveget ugyanis, amit ott összeordított, az általa visszakívánt években aligha úszott volna meg egy órán belül. Túrós tábornok szerint senkit nem bántalmaztak, gumibot, bilincs, lőfegyver használatára nem került sor, csak testi kényszerítéssel éltek a közegek. A helyszínen számos polgár méltatlankodott a rendőrterror miatt, gyanúnk szerint közülük igen sok máshoz szokott bensőséges elnökfújoló megmozdulásokon.

A Beszélő stábja az avató-utóünnepség után még felkereste Tatabányának azt az utcáját, ahol a legsűrűbb a cigány lakosság, mivel szóbeszédet hallott arról, hogy a skinek este verekedni akarnak ott. Egy sarkon álldogáló, jól megtermett legényekből álló csoporthoz fordult, a kérdéskör megvitatása céljából. A fiúk elmondták, hogy nem félnek, s lélekben készen állnak a védekezésre, majd rátértek arra, hogy a belügyminiszter szereti a skinheadeket.

– Az egyik képviselő is nagyon támogatja őket ott a parlamentben – fűzte hozzá aggodalmasan egyikük –, minek is hívják, na, na, segíts már – fordult társához.

– Tudod, úgy hívják, mint a Miki apósát.

– Csurka – vágta rá diadalmasan a másik –, Csurkának hívják a Miki apósát.

Örömmel adjuk hírül, hogy van másik Csurka is.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon