Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

Jósolunk, de nem állítjuk, hogy pontosan ismerjük a jövőt. Ez persze nem adhat fölmentést az esetleges fiaskóra. De akárhogy is, a jós csak gomolygó ködöt lát; csak a gomolygás iránya (a tendenciák!) meg sűrűsége (differenciák, szórások, konfidenciák!) bontakozik ki látnoki szeme előtt.

Mégis, valamit a körülményekről, előföltevésekről. A második forduló két táborra osztja a választókat: azokéra, akiknek első fordulóbeli választottja talpon maradt, és azokéra, akiknek jelöltje kiszorult a küzdelemből. A bentmaradók hívei nyilván háromféleképpen cselekedhetnek május 29-én: vagy híven kitartanak korábbi választásuk mellett, vagy átpártolnak egy másik párthoz, vagy otthon ülnek a babérjaikon. A kiesők tábora pedig vagy beletörődik a vereségbe, vagy egy másik jelöltbe veti reményét.

A második fordulót nyilván ezek a választások döntik el; ha valaki ma vezet, távolról sem biztos, hogy holnap nyerni is fog.

E bizonytalanságban mégis kínálkozik kétféle támpont. Először is itt vannak a tömbök, amelyekben a politológia láttatja a honi mezőnyt. A szocialista-liberális-konzervatív fölosztást gyanakvással kell kezelnünk ugyan, de még mindig jobb, mint a Lezsák- és Für-féle jómagyar-liberálbolsevik fölosztás. Általában is: már a nagy francia szociológus. Durkheim is megmondotta volt, hogy minél differenciáltabban nézzük a világot, annál több mindent látunk belőle. A választók kisebb-nagyobb része nem két, de még csak nem is három pólusban gondolkodik, illetve a pólusok nem éppen ott találhatók őnáluk, mint a politikusi fejekben. Ezért – újabb támpontként – igénybe kell vennünk az úgynevezett másodlagos preferencia-adatokat is, amelyeket a Medián bocsátott rendelkezésünkre az első forduló előtt, április–májusban készült, 2400 fős mintát pásztázó fölmérése alapján.

Az 1. táblázat csupán egy részletet emel ki a fölmérés eredményeiből. A sorokon végighaladva láthatjuk, hogy egy-egy párt táborában hogyan oszlanak meg a másodlagos választások, ami – durván – azt fejezi ki, hogy a kiesők tábora hova húzza be a második fordulóban az X-et. De csak durván, mert a második fordulóban már nem 16 párt színezi a palettát, hanem csak három vagy kettő. Föltételezésünk szerint ezen a ponton – ha a másodlagosan rokonszenves jelölt is kiesett a versenyből – már komoly szerepet játszhat az, hogy a másodlagosan rokonszenves párt melyik politikai tömbhöz tartozik.

1. táblázat: Másodlagos pártpreferenciák (az első forduló előtt)

A másodlagos preferencia-adatokból kiviláglik, hogy nemcsak a Lezsák–Für-féle, hanem a politológusi fölosztás sem állja meg egészen a helyét. A kisgazda-tábor ugyanis, amelyet vezére ellenzékbe vitt, a zavarodottság képét mutatja, és mindössze 14 százalékuk szavazna – kisgazdabejutó híján – a konzervatívokra. Az FKgP tehát jövendölési szempontból nem tartozik a konzervatívokhoz, ők egy negyedik – meglehetősen elszigetelt – tábort alkotnak.

Így számításunk során nem három-, hanem négy osztatú Magyarország lebeg a szemünk előtt: a kisgazda-szimpatizánsokat nem soroljuk a konzervatívok közé; ez jelentősen befolyásolja az esélyeket, hiszen az egyéni kisgazdajelöltekre adott szavazatok még akkor is súlyosan estek a latba, ha sok kisgazdaegyénnek (158-ból 110-nek) búcsút kellett mondania az első menetben.

Ezek volnának az előföltevések.

Elsőként a nyers számítást végeztük el: négy tömbbe soroltuk valamennyi pártot, illetve szavazóbázist (ehhez a HVG választási különkiadása is segítséget adott, bár az első fordulóban induló 35 párt közül 4, valamint a függetlenek így is az „egyéb” tömböt duzzasztják). Ezután számítógépünk végigpásztázott a választókerületeken, és egyszerűen összeadta a bentmaradók első fordulóban szerzett szavazatait a kieső rokonpártbeliek szavazataival. E jóslat szerint a kisgazdák tábora – ha kedvencük kiesett – felerészben a konzervatívokra, felerészben a liberálisokra szavaz, a kieső függetlenek bázisa közömbös, s versenyben maradó három független jelöltről pedig föltételezzük, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben a konzervatív szíveket hódíthatja meg (Kupa Mihály Szerencsen és Fodor István az iskola-affér sújtotta Dabason), Czoma László viszont, aki Keszthelyen kisgazdával és szocialistával szemben állja a sarat, a liberális űrt tölti be.

A számítás eredményét a 2. táblázat mutatja. Vigyázzunk: a tippek, amelyek az egyes pártok egyéni győzelmeinek számát mutatják (1. oszlop), bizonytalanságot rejtenek magukban, ezért föltüntettük, hány esetben várható szoros verseny (2. és 3. oszlop).

2. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben – nyers számítás

E nyers módszerhez bizonyára sokan nyúlnak a mostani fordulóközi napokban. Mi viszont további számításainkba bekalkuláljuk a másodlagos pártpreferenciák értékeit. Mégpedig azt föltételezve, hogy ha a másodsorban kedvelt párt jelöltje is kiesett a versenyből, akkor a polgár a vele rokon pártra szavaz; azaz a másodlagos preferenciaértékeket tömbök szerint összeadva szerepeltettük. Föltételeztük továbbá, hogy a kiesők táborában nagyobb lemorzsolódás lesz, mint a bentmaradók táborában (3–4. táblázatok). Ha azt is valószínűsítjük, hogy a bentmaradók híveinek részvétele különféle mértékben csökken, voltaképpen az átszavazáshoz hasonló hatású módosulás következik be. Ezért, no meg a szocialista átszavazókban reménykedők kedvéért készítettük el az 5. táblázatot.

3. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben

Részvétel: Bennmaradók: teljes, kiesők 30%-os csökkenés

4. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben

Részvételcsökkenés: Bennmaradók: 10%, kiesők: 30%

5. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben

Részvételcsökkenés: Konzervatív tábor 5%, liberális tábor 10%, MSZP-tábor 15%, kiesők: 30%

Az eredmény bennünket is meghökkent: a konzervatívok további komoly térvesztése várható, az SZDSZ–MSZP párharc kimenetele viszont nagymértékben függ attól, milyen mértékben lohad az érdeklődés a kormány összetétele iránt. Ha eléggé lohad, akkor lapunk kormánypártivá avanzsálhat…

• Beszélő