Skip to main content

Az ismertség nem előny

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az egyéni jelöltek közötti választás információs hátteréről
Ki kit támogat?


A választások első fordulójában a legfontosabb kérdések már eldőltek. A Magyarországon honos választási szisztéma következtében azonban van tétje a második fordulónak is, hiszen a 176 egyéni választókörzet zömében tovább folytatódik a küzdelem a mandátumokért, s a képviselőhelyek sorsa – a jelenlegi állapotok szerint – a Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége s valamely kormánypárt jelöltje között fog majd eldőlni.

Érdemes visszatekintenünk a választások első fordulójára: milyen közvetett tapasztalatok szűrhetők le abból. A Szonda Ipsos választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatásai ugyanis nagy hangsúlyt fektettek az egyéni jelöltek közötti választások motivációs rendszerének feltérképezésére. Az adatok feldolgozása még folyik, most csak egy elemzési szempontot emelünk ki: vajon a választók az egyéni jelöltekről milyen ismeretekkel rendelkeznek, mennyire voltak tájékozottak az induló képviselőjelöltek személyével kapcsolatban, a választói döntések mennyire lehettek megalapozottak, konkrét tényeken, információkon alapulók. (A cikkben bemutatott adatok forrásául szolgáló felmérést a Szonda Ipsos 1994. május 1-2-án készítette, országos reprezentatív mintán. A mintát alkotó 2806 fő nem, életkor és lakóhely szerint reprezentálta a választásra jogosult felnőtt lakosságot.)

A választópolgárok információs bázisát – e kérdéskörben – többféleképpen is fel lehet mérni. Egyrészt indikátorként szolgálhat az az adat, amely azt mutatja, mennyien lehetnek tisztában a kiinduló helyzettel, azzal, hogy a most lezáruló parlamenti ciklusban ki birtokolta az egyéni választókerület országgyűlési mandátumát. A választópolgárok – akik a felmérés során biztosra ígérték részvételüket a választások első fordulójában, ők a megkérdezettek 70%-át teszik ki – nagyobbik része tisztában volt ezzel. A választópolgárok 57%-a nyilatkozta azt, hogy tudja, jelenleg ki választókerületének parlamenti képviselője. Az informáltság szintje az átlagosnál magasabb a vezető beosztásúak, a diplomás szellemi dolgozók és a középkorúak (40-49 évesek) körében, s ugyancsak tájékozottabbak a kérdésben a kisebb települések lakói.




Felmérésünk tanúsága szerint az ismertség inkább negatív irányba befolyásolta a választói döntéseket, preferenciákat. A választásokon ugyanis hendikeppel indultak azok, akik tagjai voltak a búcsúzó parlamentnek. Csökkenő esélyeiket mutathatja – s ezt a választások első fordulójának eredménylistája igazolta is –, hogy a parlamenti képviselőket ismerő kérdezettek inkább az újabb arcokat részesítik előnyben. A válaszadók 29%-a jelezte: szeretné, ha képviselője továbbra is a parlament tagja lenne, ha ismét őt választanák meg. 60%-uk viszont nem szeretné, ha a helyi lakosság e képviselők mandátumát meghosszabbítaná, 11%-nyian pedig – a választások előtt – még bizonytalannak mutatkozott ebben a kérdésben.

A választókerületek nagyobbik részében az első fordulóban legalább hat-hét jelölt szállt ringbe, ami megnehezíthette a választópolgárok tájékozódását, döntését. A ’90-es választások tapasztalatai azt mutatták, hogy ebben a szituációban a már meglévő vagy alakulófélben lévő pártorientáció alapján határoznak az emberek. Az egyéni jelöltek közti választásban a legerősebb orientáló hatása annak volt, hogy az egyes jelöltek mögött milyen politikai erők állnak. Feltehetően nincs ez másként most sem. Legalábbis erre utal, hogy felmérésünk során, néhány nappal a választások előtt, sokan nem is tudták felidézni a választókerületben induló képviselőjelöltek nevét. A választópolgárok 58%-ánál az azonosítási zavarok elég egyértelműen megfigyelhetők: 14%-nyian mondták azt, hogy egyetlenegy induló jelöltről sem tudnak, 44%-nyian pedig csak a jelöltek kisebbik részéről rendelkeznek közelebbi információval. Ebben a körben információk hiányában a választóknak a jelöltek párthovatartozása jelentheti az egyetlen fogódzót.

A választópolgárok 42%-a rendelkezik – többé-kevésbé – megbízható információkkal az induló képviselőjelöltek személyéről. A válaszra jogosultak 11%-a jelezte, hogy az összes jelölt személyét (nevét) ismeri, 31%-nyian pedig a jelöltek nagyobbik részének személyét (nevét) ismerik. Ebben a körben tehát a megkérdezettek már differenciáltabban viszonyulhattak az induló mezőnyhöz, több szempontot is mérlegre téve dönthettek arról, szavazatukkal kit fognak majd támogatni. A végső döntésben azonban valószínűleg itt is nagyon erős befolyásoló hatása lehetett annak, hogy a jelöltek mely pártokhoz, politikai erőkhöz kapcsolódnak, kötődnek.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon