Mécs Imre

Nyomtatóbarát változat

A Honvédelmi Minisztérium több mint egy évvel ezelőtt határozati javaslatot terjesztett be a honvédelem alapelveiről és főbb feladatairól. Maga a határozati javaslat nem hordozott sok információt, ellenben melléklete igen sok vitára adott okot.

Egyáltalán tisztázatlan volt az írás műfaja: nem lehetett tudni, hogy rosszul sikerült esszéről, negyedéves jelentésről, katonapolitikai elemzésről, doktrinális elemekről, kívánságlistáról, avagy szolgálati szabályzati szövegről van-e szó. Ugyanakkor el voltak rejtve az anyagban olyan utalások, amelyekre később intézkedéseket lehetett volna alapozni.

Tisztázatlan volt az anyag elhelyezkedése és hierarchikus rendje. Úgy gondoltuk, konszenzus van a civil és a katona politikusok között abban, hogy a biztonságpolitikának primátusa van a honvédelmi doktrínával szemben. Ezt az általános tudományos vélekedésen túlmenően Magyarország utóbbi száz évének keserű történelme és tanulságai még jobban aláhúzzák.

Nem tartottuk szerencsésnek, hogy külön biztonságpolitikai alapelveket gyárt a Külügyminisztérium, és vele párhuzamosan (sőt korábban) a Honvédelmi Minisztérium saját doktrínájában biztonságpolitikai elemeket sorakoztat föl. Szükségszerűen fennáll az átfedések és az ellentétek lehetősége. Jobb lett volna, ha a két tárca belső viták és egyeztetések után egy közös anyagot bocsát ki.

Sajnos nem ez történt, a biztonságpolitikai alapelveket az SZDSZ többszöri informális kérésére, szakértői megbeszélések után a tárca rugalmasan visszavonta (összesen ötször), és végül múlt év decemberében hatpárti együttműködéssel majdnem 100 százalékos egyetértésünket elérő dokumentumot sikerült előállítani.

A Honvédelmi Minisztérium, mindezen előzményeket figyelmen kívül hagyva, változatlanul érvényben lévőnek tekintette jóval korábbi beterjesztését, és nem volt hajlandó az anyagot a plenáris vita előtt visszavonni és átdolgozni.

A februári plenáris vitán nagyon keményen megtámadtam magát az alapelveket, és kifogásoltam az együttműködés hiányát.

Kifejtettem, hogy először az alapokat kell kiásni egy épület felhúzása előtt, ehelyett a minisztérium „a harmadik emeletet építette fel, be is rendezte, sőt még a képeket is a falra szögezte” – mondottam volt. Arra céloztam ezzel, hogy a minisztérium a honvédelmi törvény teljesen kidolgozott szövegét is beterjesztette anélkül, hogy akár a Biztonságpolitikai Alapelvek (pince), akár a Honvédelmi Alapelvek (földszint) elfogadásra kerültek volna.

Érthetetlen (vagy nagyon is érthető) volt, hogy a teljesen kétharmados egyetértést igénylő honvédelmi törvényt miért dolgozták ki minuciózus alapossággal ahelyett, hogy a legkritikusabb kérdésekben hatpárti alkufolyamatot kezdeményeztek volna. Amennyiben az volt a tárca titkolt célja, hogy ne sikerüljön honvédelmi törvényt ebben a ciklusban létrehozni, akkor ez volt ennek a legjobb módja. De akkor is ezt az utat választhatta volna a tárca, ha be akarta volna bizonyítani, hogy mennyire korszerűtlen a kétharmados törvénykezés, mennyire lehetetlenné válik a kormányzás, és az ország védelmét a „destruktív ellenzék” obstruálja.

Mindezek alapján azt ajánlottam, hogy a kormány vonja vissza a javaslatot, és kezdeményezzen hatpárti egyeztetést.

S hogy konstruktivitásunkat bizonyítsuk, szakértői teamünk dr. Galovicz János ny. ezredes vezetésével, valamint az SZDSZ Honvédelmi Tagozatának aktív közreműködésével átdolgozta a kormány-előterjesztést, kiirtotta belőle az ellentmondásokat, az átfedéseket, a nem oda való és avuló helyzetértékeléseket, a más országok egyes köreit esetleg irritáló jelzőket és megjegyzéseket, logikai rendbe rakták, az általunk fontosnak tartott alapelveket beszőtték, és az egész anyagot pontokba szedték, valamint tömörítették.

Az így kialakított munkaanyagot felajánlottuk a honvédelmi miniszternek egyeztetés céljából.

Beszédemben leszögeztem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége elő kívánja segíteni a jó és hosszú távon több kormányzati cikluson keresztül érvényes és változatlan biztonságpolitikai, valamint honvédelmi koncepciók és törvények megalkotását.

A soron következő Szili Sándor az MSZP részéről tovább bírálta az anyagot, és hasonlóképp elfogadhatatlannak tartotta, csatlakozva a hatpárti egyeztetés követeléséhez.

Utána Wachsler Tamás a Fidesz nevében monstruózus beszédében még tovább szedte ízekre az alapelveket, elfogadhatatlanná minősítve azokat. Beszédének ideje alatt a honvédelmi miniszter nagy szomorúan elballagott, hóna alatt a mi munkaanyagunkkal. (A miniszter fontosnak találta másnap megüzenni a honvédelmi bizottságnak és Wachsler Tamásnak, hogy halaszthatatlan elfoglaltsága késztette a gyors távozásra.)

Másnap kellemes meglepetésként ért bennünket a honvédelmi bizottság ülésén a tárca nevében nyilatkozó újdonsült politikai államtitkár, dr. Szendrei László ajánlata: a minisztérium áttanulmányozta az SZDSZ munkaanyagát, vissza ugyan nem vonja az inkriminált alapelveket, de elfogadja a hatpárti egyeztetés gondolatát, és tárgyalási alapként az eredeti, valamint az SZDSZ-munkaanyagot elfogadja. Javasolta, hogy egy-egy képviselő és egy-egy szakértő még másnap kezdje meg az egyeztetést.

Jó egyhetes, sokórás vita és egyeztetés után kialakult az a szöveg, amely lényegesen tömörebb, áttekinthetőbb, nem tartalmaz áthallásokat, átfedéseket, elemzéseket, hanem világos, egyértelmű állításokat, célokat, követelményeket és”szándékokat.

A Határőrség vezényletének kérdésében nem jutottunk dűlőre, ezért közös akarattal kihagytuk e kérdés rendezését az alapelvekből. Ugyanígy nem került sor a létszám és a felszereltség konkrét meghatározására, mivel azt a költségvetési, valamint a honvédelemre vonatkozó törvényeknek kell meghatározniuk, az alapelvekben a felső és az alsó korlát és a figyelembe veendő tényezők kerültek megfogalmazásra.

Az SZDSZ felfogásával és ízlésével, valamint politikai stílusával nem összeférő a 11. pont fogalmazása, amely kockázati tényezőként szól arról, hogy térségünkben agresszív politikai erők juthatnak hatalomra. Ehelyett egy általánosabb, a nemkívánatos változásokat nem prognosztizáló fogalmazást tartottunk volna helyesnek, de mérlegelve azt, hogy sokkal nagyobb nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy teljes egyetértés alakuljon ki a szöveggel kapcsolatban, és ezt az ország lakossága számára demonstráljuk, nem emeltünk végső kifogást a szöveg ellen.

A kialakult szöveg mindnyájunk számára vállalható.

A folyamat egyrészt példamutató, másrészt az SZDSZ politikai sikereként könyvelhető el, amelyben osztozik az ellenzék.

Tiszteletre méltó ebben az ügyben a tárca rugalmas és konstruktív magatartása.

• Belföld