Skip to main content

Mécs Imre

Mécs Imre:

Ezen a kedden


(…)

A Jurta Színházban tartották a Szabad Kezdeményezések Hálózata vagy az SZDSZ egyik nagygyűlését. Én voltam a levezető elnök. Előtte Andris a kezembe nyomta – igen, még a Szabad Kezdeményezések Hálózata volt – a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak az első felhívását. Én ezt ott fel is olvastam, de láttam, hogy nagyon türelmetlenek már az emberek, meg a dohányosok, hogy szünet legyen, és ezért lerövidítettem a szöveg végét, nem olvastam föl az aláíróknak a névsorát. És szünetet rendeltem el, lejöttem a pódiumról, az Andris vörösen nekem rohant: hát hogy tehettél ilyet?


Mécs Imre: Összejárók


1963. március végén több ezer hosszú időre elítélt ’56-os politikai foglyot bocsátottak feltételes szabadságra az ún. ENSZ-amnesztia keretében: büntetésük végrehajtását három évre felfüggesztették. Ha ezalatt valakit bárminő kis vétségért elítéltek volna, tovább kellett volna ülnie igen sok esetben 20 évet vagy akár életfogytiglant.

Mécs Imre: Egy hét egyeztetés

Honvédelmi Alapelvek


A Honvédelmi Minisztérium több mint egy évvel ezelőtt határozati javaslatot terjesztett be a honvédelem alapelveiről és főbb feladatairól. Maga a határozati javaslat nem hordozott sok információt, ellenben melléklete igen sok vitára adott okot.

Egyáltalán tisztázatlan volt az írás műfaja: nem lehetett tudni, hogy rosszul sikerült esszéről, negyedéves jelentésről, katonapolitikai elemzésről, doktrinális elemekről, kívánságlistáról, avagy szolgálati szabályzati szövegről van-e szó.


Mécs Imre: Liberális minimum – nemzeti minimum

Vannak kiutak?


A magyar társadalom nemcsak a politika síkján húzódott vissza, hanem szinte az élet minden területén. Nem vállalkozik, nem alkot, nem dolgozik, nem szervezkedik a magyar értelmiség, a magyar munkás, a paraszt. Két év teltei a politikai, közjogi rendszerváltás óta, s nem történt meg a tudati önfelszabadítás. Mi a magyar társadalom pártja vagyunk, annak érdekeit kívánjuk megjeleníteni és képviselni. Ehhez azonban meg kell ismernünk a magyar társadalmat, nem zárkózhatunk a tudományos elegancia elefántcsonttornyába.

Mécs Imre: Néhány szó a Közép-európai Egyetemről


A Beszélő július 6-i számának 15.

Mécs Imre: Kivégzések a forradalom után


1956 novemberében a szovjet csapatok brutálisan leverték a magyar forradalmat és szabadságharcot.

Magyarország életében példátlan méretű és súlyú megtorló bosszúhadjárat vette kezdetét.

Tízezreket internáltak, vetettek börtönbe, több száz embert kivégeztek.

Az ítéleteket titkos perekben hozták. A tömeges terrorítéletekről és a sorozatos kivégzésekről főleg csak mendemondákból, rettegő suttogásokból értesülhetett a megfélemlített lakosság.

A szigorúan titkos peranyagok és belügyi iratok a mai napig hozzáférhetetlenek.








Mécs Imre: Március 15. tér, Petőfi-szobor


Mécs Imre (Történelmi Igazságtétel Bizottság):

Ifjú barátaim, honfitársak!
Budapest ünneplő népe!

Harminchárom éve itt gyülekeztek a lánglelkű márciusi ifjú költő szobránál az októberi ifjak, a pesti egyetemisták, míg mi, budaiak a Műegyetem kertjéből indultunk kart karba öltve Bem apó szobrához, hogy a lengyel barátainkért tüntessünk.

  • Tovább
  • Mécs Imre, Sólyom László: [Felszólalások október 30-án]


    SÓLYOM LÁSZLÓ (Duna Kör):

    1984 óta másodízben gyűlünk össze itt, a Műegyetem előtt a vízlépcső ügyében. 1984-ben nem engedtek be bennünket az előadóterembe, most oly sokan vagyunk, hogy be sem férnénk. Négy évvel ezelőtt arról kellett beszélnem, hogy összejövetelünk teljesen legális. Ma már fel sem merülhet, hogy tevékenységünk ne lenne törvényes: a Duna-mozgalom nemcsak a civil kurázsi, hanem az állampolgári jogi tudatosság iskolája is volt, és a hatóságoknak is meg kellett az alkotmányt tanulniuk.


    Mécs Imre, Rainer M. János: „Fejére szól, ki szót emel…”

    A karhatalom hétköznapjaiból – 1957 tavaszán



    Mécs Imre: Így kezdődött a forradalom


    Harmincegy évvel ezelőtt déltől ugyanitt gyülekeztünk, mivel előző éjszaka elhatároztuk, hogy lengyel testvéreinkkel szimpatizálva felvonulunk Bem apó szobrához. Marián István alezredes, a katonai tanszék fiatal, szimpatikus parancsnoka állt fel az akkori emlékmű magasabb talpazatára, s bejelentette, a belügyminiszter betiltotta felvonulásunkat. Delegációt választottunk, és elküldtük a minisztériumba.

    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon