Skip to main content

B, mint blama

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Mivel a televízió képre épülő műfaj, halála egészen addig elleplezhető, amíg képes a képernyőjét mozgásban tartani. A rádiónak szólnia kell, mondogatta nem kis szellemi pragmatizmussal Kádár János oly szívesen, anélkül, hogy ezt bővebben, legalábbis csekély ismereteim szerint, megmagyarázta volna valaha is. A rádió esetében bizonyos helyzetek áthidalására elégnek tűnt az Egmont-nyitány végtelenített változata, sőt manapság egy jóval bátrabb törekvés is megfigyelhető, miszerint valakik beszélgetnek valakikkel, valamiről, valami eszméletlen hosszan és unalmasan, az eredeti gondolatok helyét esetleges zenei impulzusok hozzáadagolásával, amíg csak a legkitartóbb hallgató is le nem válik a hullámsávról, vagy még azon is túl. A televízió is így vegetál valahogy, csak egészen másképp. A szűnni nem akaró amerika ika-csomagok, meg a spájz sarkában felejtett avas mézescsuprok jóvoltából vannak még benne ezek is, meg azok is, diribek, meg darabok ebből is, meg abból is. (Sajnálom, de David Attenborough sorozatán kívül most nem jut eszembe más.) Csak egyvalami nincs benne, gazdagság. Gyengébbek kedvéért: most nem a dolgok gazdasági értelmében kell érteni a szót. És nem is spirituális szinten, mert abból az elmúlt négy évben, hála istennek, kaptunk kárpótlást bőséggel, mármint mi, katolikusok, a többi meg kit érdekel. Itt most arról a szegényességről van szó, amelyet műsorszerkesztői impotenciának vagy tehetségtelenségnek szokás nevezni. Még emlékezhetünk arra a kábé egy esztendőre, amikor öröm volt tévézni, pedig az akkor sem lehetett gazdagabb, mint ma. Akkoriban azzal a biztos tudattal nyithatta ki tévéjét az adófizető, hogy a két csatorna valamelyikén biztosan megtalálhatja a magáét, a magyaroknak széles e honában. Beszélgetések, filmek, szerkesztett, szerkesztetlen, fésült és fésületlen műsorok sisteregtek a képernyőn, és lám, a tévé szegényen is gazdag volt. Arcok, gondolatok, világok, világnézetek beszélgetése végre szabadon. Lehet, hogy nem is tudtuk, ez volt a közszolgálatiság első kora? De hol van már a tavalyi hó? Hát az bizony elolvadt. Hungarocell hóember csúfkodik itt, meg néhány hortobágyi lavina. Majd csak lesz egyszer velük valahogy.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon