Skip to main content

elvonatkoztatás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Magyar tévéző ember (hungaro homo monitoricus) két ok miatt verheti magát a földhöz. Ad 1. végső elkeseredésében. Ad 2. feneketlen örömében. A különbség csak annyi, hogy az egymástól végletesen eltérő lelki motívumok hatására két egymástól végletesen eltérő testrészét csapja oda.

A hungaro homo monitoricus vasárnap este végignézi az első csatornán a Hét hétről összeállított választási katyvaszát, eldönti, melyik szerkesztői kollektívára bizton nem szavaz idén májusban, aztán sárba süppedő szívvel sávot vált. A kettesen már Jordán Mihály portréfilmje megy. Az amerikai kosárlabda fekete Tarzanja, a népszórakoztatás minden idők egyik legnagyobbika már műveli a csodát. (Azt hisszük Sir Newton Izsák is szegre akasztotta volna nevezetes almáját, ha tévéjében egyszer is lassítva láthatja, amit ez a pasas a Gravitációval és mellesleg A Labdával csinál.)

Adódik a kérdés, ha a mi életünkben olyan fontos szerepet töltene be a kosárlabda, mint elfoglal az amerikai mindennapokban, vajon ez a nyilvánvaló tehetség, alkati adottságaival, labdabiztonságával, játékintelligenciájával, fantáziájával, improvizációs készségével, pályán megnyilvánuló önzetlenségével, állhatatos kitartásával, vasszorgalmával együtt a mi pályánkon vitte volna-e valamire? Vagy neki sem sikerült volna a magyar sport nagy/kis/öregjeit, Moldoványi Zakót, Stefka Putyit, Szabó Pipát, Oltványi Tónót és a labda/f/osztogató Pálfy Bajuszt kiszorítania a nemzeti kosárlabda-válogatottból? Valószínűleg nem. Sőt! Nyakunkat rá, hogy nem. A mi Jordán Mihályunk ott tanyázna valahol a fakóban, és nézné, nézné a nagyok idétlenkedését. És amikor már végleg elszállna a kedve az egésztől, lógó orral, leforrázva átballagna a televízióba.

Na akkor lenne nekünk jó! Ha ő szerkesztené a Hetet, a mostaniak meg hosszú lábaikon gyakorolnák a kosarat.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon