Skip to main content

„Újabb bécsi döntés előtt állunk?”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bős kérdése ma már egyértelműen a választási harc egyik fő ütőkártyája. A szlovák álláspont teljesen egyértelmű: a vízi erőmű kérdése „nemzeti ügy”. Az egyik legtekintélyesebb napilap, a Národná Obroda mérvadó kommentátora a lap hétfői számában a következő címmel vezeti be kommentárját: „Újabb bécsi döntés előtt állunk?” Igor Cibula véleménye szerint budapesti kormánykörök az eredetileg környezetvédelmi kérdést nyilvánvalóan politikai problémaként kezelik, és arra használják fel, hogy befolyásolják Cseh–Szlovákia belpolitikai stabilitását. A kommentátor a továbbiakban így ír: „Egyes politikai körökben erősödőben van az a vélemény, hogy Budapest Cseh–Szlovákia szétesésére készül, s a kettészakadást elősegítő radikalizálódási folyamat egyik fontos eleme éppen a Bős-ügy válságossá fordulása lenne. Budapest nyomása ugyanis elősegíthetné az úgynevezett nemzeti orientáltságú pártok és mozgalmak radikalizálódását, valamint elmélyítené a cseh és szlovák politikai képviselet véleménykülönbségét a kérdés kezelését illetően.”

Kétségtelen, hogy a Národná Obroda kommentátora a szlovák belpolitikai reakciót illetően rátapintott a lényegre. Az önállóságra törekvő nacionalista és baloldali pártok élesen bírálják a szlovák és a szövetségi kormányt nem eléggé határozott Bős-politikája miatt, s az általuk kifejtett nyomás hatására a kabinetek kétségbeesetten próbálják megtalálni a kiutat az egyre veszélyesebbé váló helyzetből. Jirí Dientsbier külügyminiszter keddi sajtóértekezletén kifejtette, hogy a Bősről kötött 1977-es szerződés egyoldalú felmondása semmit sem változtat a helyzeten. Egyértelműen a „betonlobby” és a nacionalista szlovák pártok megnyugtatására szolgált a következő megjegyzése is: „A szerződés valójában felbonthatatlan, mert milliókat ruháztak be a benne foglaltak alapján.” Dientsbier sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kérdésből nemzetközi presztízsügy vált, majd a helyzet kiélezését elkerülendő leszögezte, hogy Cseh–Szlovákia továbbra is kész tárgyalni, sőt talán leállítja az építkezést is – legalábbis a tárgyalások idejére.

Más politikusok kevésbé kendőzetlenül fogalmaztak – tekintettel a két hét múlva lezajló választásokra. Marián Calfa szövetségi kormányfő szerint téves az az értelmezés, hogy a Bős-konfliktussal csupán az a szándéka egyes politikusoknak, hogy éket verjenek a szlovák és a csehszlovák kabinet közé: „Bős ügyében – szögezte le – álláspontunk a kezdetektől fogva teljesen azonos.” Hasonlóképpen vélekedett Pavol Demes, a szlovák kormány külkapcsolatokkal foglalkozó minisztere is, aki a magyarországi döntést követően így nyilatkozott: „Ez a lépés a választási kampány időszakában rendkívüli” módon meggyöngíti a kormány pozícióját, és a választási hadjáratba egy új, disszonáns elem került be – ezúttal külföldről. (…) Véleményem szerint a magyar fél szándékosan próbálja élezni a bősi vízlépcsővel kapcsolatos szlovák-cseh ellentét gondolatát.”

Cseh–Szlovákia lakossága két hét múlva az urnák elé járul. A parlamenti választások négy évre eldöntik az ország sorsát – beleértve az ország egységének vagy kettészakadásának kérdését is. Ha az előrejelzések igazat mondanak, Szlovákiában a nacionalista és baloldali erők nagyarányú győzelme várható, s a szerződés felbontásnak a választási kampány idejére való – talán véletlen – időzítése egyértelműen az ő győzelmüket segíti elő. Ha viszont ez valóban így történik, olyan erők kerülnek hatalomra Szlovákiában, melyek szerint a válságkezelés megfelelő módja nem tárgyalásos megoldás, hanem éppenséggel a konfliktusok kiélezése. Szlovák belpolitikai körökben a magyarországi álláspontot úgy értelmezik, hogy Budapest csökönyös egyoldalú lépések sorozatával törekszik a szlovák nemzeti érdekek megsértésére, s ezért szükségszerű a szlovák fél jóval keményebb, szintén egyoldalú fellépése. Ez a hangulat újra a konfliktuskereső, ellenségképekben gondolkodó pártok malmára hajtja a vizet, s a választási kampány során az ő pozíciójukat erősíti.

Ebben a helyzetben, két héttel a parlamenti választások előtt szinte lehetetlen racionális megközelítési módot várni a szövetségi és a szlovák kormány tagjaitól. Minden kijelentésnek, minden döntésnek választási tétje van, s ilyenkor csupán egy szempont érvényesül: a választási siker. A cseh–szlovákiai magyar pártok és mozgalmak közül eddig ketten kommentálták az eseményeket: az Együttélés politikai mozgalom egyértelműen üdvözölte a budapesti kormány egyoldalú szerződésfelbontását, és a kialakult helyzetért a cseh–szlovák kormánykörökre hárította a teljes felelősséget, míg a Magyar Polgári Párt véleménye szerint mindkét ország kormánya a csallóközi lakosság elemi érdekei ellen cselekszik, és a tárgyalásos, jóakararú megoldás helyett a konfliktuskereső útra lépett. Az MPP közleménye szerint amennyiben a két fél nem változtat kölcsönösen saját álláspontján, a helyzet szükségszerűen nyílt konfliktushoz vezet, melynek árát – mint már annyiszor a történelem során – ismét a helyi lakosság fizeti meg. A jóslások igazát azonban csak a választások után lehet megítélni.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon