Bős kérdése ma már egyértelműen a választási harc egyik fő ütőkártyája. A szlovák álláspont teljesen egyértelmű: a vízi erőmű kérdése „nemzeti ügy”. Az egyik legtekintélyesebb napilap, a Národná Obroda mérvadó kommentátora a lap hétfői számában a következő címmel vezeti be kommentárját: „Újabb bécsi döntés előtt állunk?” Igor Cibula véleménye szerint budapesti kormánykörök az eredetileg környezetvédelmi kérdést nyilvánvalóan politikai problémaként kezelik, és arra használják fel, hogy befolyásolják Cseh–Szlovákia belpolitikai stabilitását. A kommentátor a továbbiakban így ír: „Egyes politikai körökben erősödőben van az a vélemény, hogy Budapest Cseh–Szlovákia szétesésére készül, s a kettészakadást elősegítő radikalizálódási folyamat egyik fontos eleme éppen a Bős-ügy válságossá fordulása lenne. Budapest nyomása ugyanis elősegíthetné az úgynevezett nemzeti orientáltságú pártok és mozgalmak radikalizálódását, valamint elmélyítené a cseh és szlovák politikai képviselet véleménykülönbségét a kérdés kezelését illetően.”
Kétségtelen, hogy a Národná Obroda kommentátora a szlovák belpolitikai reakciót illetően rátapintott a lényegre. Az önállóságra törekvő nacionalista és baloldali pártok élesen bírálják a szlovák és a szövetségi kormányt nem eléggé határozott Bős-politikája miatt, s az általuk kifejtett nyomás hatására a kabinetek kétségbeesetten próbálják megtalálni a kiutat az egyre veszélyesebbé váló helyzetből. Jirí Dientsbier külügyminiszter keddi sajtóértekezletén kifejtette, hogy a Bősről kötött 1977-es szerződés egyoldalú felmondása semmit sem változtat a helyzeten. Egyértelműen a „betonlobby” és a nacionalista szlovák pártok megnyugtatására szolgált a következő megjegyzése is: „A szerződés valójában felbonthatatlan, mert milliókat ruháztak be a benne foglaltak alapján.” Dientsbier sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kérdésből nemzetközi presztízsügy vált, majd a helyzet kiélezését elkerülendő leszögezte, hogy Cseh–Szlovákia továbbra is kész tárgyalni, sőt talán leállítja az építkezést is – legalábbis a tárgyalások idejére.
Más politikusok kevésbé kendőzetlenül fogalmaztak – tekintettel a két hét múlva lezajló választásokra. Marián Calfa szövetségi kormányfő szerint téves az az értelmezés, hogy a Bős-konfliktussal csupán az a szándéka egyes politikusoknak, hogy éket verjenek a szlovák és a csehszlovák kabinet közé: „Bős ügyében – szögezte le – álláspontunk a kezdetektől fogva teljesen azonos.” Hasonlóképpen vélekedett Pavol Demes, a szlovák kormány külkapcsolatokkal foglalkozó minisztere is, aki a magyarországi döntést követően így nyilatkozott: „Ez a lépés a választási kampány időszakában rendkívüli” módon meggyöngíti a kormány pozícióját, és a választási hadjáratba egy új, disszonáns elem került be – ezúttal külföldről. (…) Véleményem szerint a magyar fél szándékosan próbálja élezni a bősi vízlépcsővel kapcsolatos szlovák-cseh ellentét gondolatát.”
Cseh–Szlovákia lakossága két hét múlva az urnák elé járul. A parlamenti választások négy évre eldöntik az ország sorsát – beleértve az ország egységének vagy kettészakadásának kérdését is. Ha az előrejelzések igazat mondanak, Szlovákiában a nacionalista és baloldali erők nagyarányú győzelme várható, s a szerződés felbontásnak a választási kampány idejére való – talán véletlen – időzítése egyértelműen az ő győzelmüket segíti elő. Ha viszont ez valóban így történik, olyan erők kerülnek hatalomra Szlovákiában, melyek szerint a válságkezelés megfelelő módja nem tárgyalásos megoldás, hanem éppenséggel a konfliktusok kiélezése. Szlovák belpolitikai körökben a magyarországi álláspontot úgy értelmezik, hogy Budapest csökönyös egyoldalú lépések sorozatával törekszik a szlovák nemzeti érdekek megsértésére, s ezért szükségszerű a szlovák fél jóval keményebb, szintén egyoldalú fellépése. Ez a hangulat újra a konfliktuskereső, ellenségképekben gondolkodó pártok malmára hajtja a vizet, s a választási kampány során az ő pozíciójukat erősíti.
Ebben a helyzetben, két héttel a parlamenti választások előtt szinte lehetetlen racionális megközelítési módot várni a szövetségi és a szlovák kormány tagjaitól. Minden kijelentésnek, minden döntésnek választási tétje van, s ilyenkor csupán egy szempont érvényesül: a választási siker. A cseh–szlovákiai magyar pártok és mozgalmak közül eddig ketten kommentálták az eseményeket: az Együttélés politikai mozgalom egyértelműen üdvözölte a budapesti kormány egyoldalú szerződésfelbontását, és a kialakult helyzetért a cseh–szlovák kormánykörökre hárította a teljes felelősséget, míg a Magyar Polgári Párt véleménye szerint mindkét ország kormánya a csallóközi lakosság elemi érdekei ellen cselekszik, és a tárgyalásos, jóakararú megoldás helyett a konfliktuskereső útra lépett. Az MPP közleménye szerint amennyiben a két fél nem változtat kölcsönösen saját álláspontján, a helyzet szükségszerűen nyílt konfliktushoz vezet, melynek árát – mint már annyiszor a történelem során – ismét a helyi lakosság fizeti meg. A jóslások igazát azonban csak a választások után lehet megítélni.
- Külföld [6]