Skip to main content

Választási komédia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szerbiában ugyan egy tucat bábpárt jelentette be indulását, ennek azonban nincs meghatározó jelentősége. Többnyire nacionalista és kommunista csoportocskák állítottak jelölteket, és természetesen a Szerbiai Szocialista Párt mellett a szerb fasizmus legális képviselői, Seselj filozófiaprofesszor szerb radikálisai. A nemzeti kisebbségek pártjai és politikai érdekszervezetei a következőképpen reagáltak a kiírt választásokra. Koszovón a lakosság kilencven százalékát kitevő albánok az elmúlt években viszonylag jól működő, noha a szerb hatalom által el nem ismert önálló politikai és államhatalmi struktúrát építettek ki. Ez kellő alapot nyújt számukra ahhoz, hogy teljesen negligálják a május 31-i szerbiai választásokat. Mint jelentették, ők már 24-én egész Koszovó területén megtartják az ún. Koszovó Köztársaság első szabad parlamenti választását. Politikai megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a koszovói szabad választások ürügyén újabb albánellenes megtorlások várhatók a déli tartományban.

Az északi tartományban másként alakult a helyzet. Mind a Vajdasági Horvátok Szövetsége, mind pedig a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy döntött, hogy indulni kíván a választásokon, annak ellenére is, hogy kétségbe vonja azok legitimitását. Hogy a két nemzetiségi szervezet nem csatlakozott a szerbiai ellenzék bojkottjához, annak az az oka, hogy a többségében magyarok és részben horvátok lakta Észak-Vajdaságban a nemzetiségi szervezetek visszalépése esetén érett gyümölcsként hullna a hatalom az extrém szerb nacionalista pártok ölébe. A VMDK képviselői ugyanakkor a választások legitimitásának megkérdőjelezésében teljes mértékben egyetértenek az ellenzékkel, és észrevételeiket közlik az EBEÉ küldöttségével is: jelenleg is folyik a magyarok mozgósítása, a kanizsaiakat a hadsereg páncélosainak demonstratív felvonulásával félemlítik meg, önkényesen átszabdalják a magyarlakta települések választási körzeteit, hogy ily módon változtassák meg a politikai arányokat. Arról nem is beszélve, hogy több választási körzetben egyszerűen megakadályozták a VMDK-s jelöltek állítását. Hasonlóan jártak el néhány horvát jelölt esetében is.

A lakosság egyébként meglehetősen nagy közömbösséggel figyeli a választási komédiát, de nem lehetetlen, hogy a kampány finisében az állami kezekben levő tájékoztatási eszközöknek mégis sikerül megdolgozniuk a választók többségét. A közömbösség oka természetesen a rendületlenül tovább tartó háború. Szarajevóban most is folynak a harcok, a jugoszláviai hadsereg végleges kivonulásában pedig senki sem bízik. Nyílt titok, hogy a jugoszláv néphadsereg állományának egy részét egyszerűen átigazolták a boszniai szerb területvédelembe, úgyhogy jelenleg vajdasági magyarok ezrei harcolnak a bosnyák hegyekben szerb szabadcsapatok tagjaiként. Természetesen nem virágos jókedvükben, hanem mert nem volt számukra már alternatíva.

Az ENSZ-erők kivonását Szarajevóból a szerbiai demokratikus közvélemény egyértelműen nagy elkeseredéssel vette tudomásul. Úgy tűnik, a világ végleg lemondott az igazságos balkáni rendezésről, s tehetetlenségében szabad kezet adott az agresszornak. Egyébként az ENSZ-erők tehetetlenségét az is jól példázza, hogy bár véglegesen átvették Baranya és Szlavónia katonai irányítását, mégis büntetlenül és akadálytalanul folyik a nem szerb lakosság erőszakos kitelepítése. A helyi szerb hatalmi szervek (többnyire Belgrádból kivezényelt nyugalmazott katonatisztek állnak az élükön) az elmúlt hetekben több száz ukrán és ruszin lakost is kiűztek otthonukból, de a magyarok sincsenek náluk jobb helyzetben. A Szlavóniában és Baranyában élők nem kis keserűséggel mondják: ha az ENSZ-erők csak azért jöttek, hogy a hódítók immár háboríthatatlanul befejezhessék munkájukat, akkor jobb lett volna, ha otthon maradnak.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon