Skip to main content

Csorba Béla

Csorba Béla: A nemzethaláltól a ginekológiai autóbuszig

(Adalékok a balkáni nácizmus fejlődéstörténetéhez)


Mirko Kovac már régen elhagyta Szerbiát, miként elvbarátai közül is igen sokan. Emlékszem, 1991 nyarán, temerini múzeummentő sztrájkunk idején táviratban köszöntötte és buzdította a már vagy egy hete a múzeum bejáratánál „ülő” magyarokat. Ennek akkor példátlanul nagy erkölcsi jelentősége volt. Mindenki, tehát a hatalmon levők is tudták: Mirko Kovac az egyik legjelentősebb kortárs író az akkor még „nagy” Jugoszláviában.

Én az elveihez hű, tántoríthatatlan demokratát is tiszteltem benne.


Csorba Béla: A „VMDK-stratégia”


A titói Jugoszlávia romjain nagy hirtelen összetákolt szerb és Crna Gora-i államszövetség urai számára igen fontossá vált minél előbb létrehozni az új állam, Kis-Jugoszlávia parlamentjét.

Csorba Béla: Választási komédia


Szerbiában ugyan egy tucat bábpárt jelentette be indulását, ennek azonban nincs meghatározó jelentősége. Többnyire nacionalista és kommunista csoportocskák állítottak jelölteket, és természetesen a Szerbiai Szocialista Párt mellett a szerb fasizmus legális képviselői, Seselj filozófiaprofesszor szerb radikálisai. A nemzeti kisebbségek pártjai és politikai érdekszervezetei a következőképpen reagáltak a kiírt választásokra.

Csorba Béla: Helikopterekkel a magyar autonómia felé?


A fasiszta fenyegetőzés tájunkon nem új dolog, még ha Seselj csetnikvajda magyar- és horvátellenes kirohanásai agresszivitásukban minden eddiginél félelmetesebbnek tűntek is, főleg azáltal, hogy pár héttel korábban Milosevics elnök nyilvánosan megdicsérte a szélsőjobboldali vezért „elvszerű” politizálásáért.

Csorba Béla: Miért nem tettem eleget a behívóparancsnak?


hírügynökségi jelentés

a tavasz
nem lesz a tiétek
sem a miénk
hatósági utasításra
a népiesen
tavasznak nevezett évszak
további intézkedésig
ideiglenesen elmarad

Csorba Béla

Sok száz vagy ezer vajdasági férfihoz hasonlóan január 3-án délután én is (kis híján) megkaptam az aranyos kis újesztendei tábori piknikre invitáló alezredesi dögcédulát.













Csorba Béla: A Vajdaságban egyre nagyobb az elégedetlenség

Elegünk van a háborúból!


Noha a horvátországi csatatereken hivatalosan beállt a tűzszünet, az igazi békétől Jugoszlávia még igen messze jár. Az elmúlt héten országszerte hallatták hangjukat a békemozgalmak, azonban ahogy ezt már megszoktuk, a hivatalos szerbiai tömegtájékoztatási eszközök sokkal nagyobb teret szántak a hadsereg és a szerb állampárt által szervezett háborúpárti ellentüntetéseknek, melyeken többnyire tisztfeleségek és hadfiak iránt egyéb módon elkötelezett, felhevült honleányok vettek részt. A vajdasági sajtóban nagy publicitást kapott az augusztus 29-i temerini incidens.

Csorba Béla: Ülősztrájk egy délvidéki múzeumért


Éppen harmadik napja folytattuk a tomorini helytörténeti múzeum kiköltöztetésének megakadályozására szervezett ülősztrájkunkat, amikor a postás kikézbesítette a Beszélő szerkesztőjének táviratát: írjak összefoglaló tudósítást.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon