Skip to main content

Beszélő hetilap, 41. szám, Évfolyam 4, Szám 40

lt [Solt Ottilia]: Nem is dramolett, dráma!

nl [Neményi László]: A fák nem nőnek az égig / Piszkos Fred szeretete / Csurkátlan MDF / Toll és lövészárok / Ettől persze még

Eörsi János: Kisgazdák és nagy gazdák

Solt Ottilia: …akkor ennek az országnak nincs alternatívája

Beszélő-beszélgetés Vásárhelyi Miklóssal

Révész Sándor: A politika HÉT-országa

Gosztonyi Géza - Lévai Katalin: Segélycsapda

lto [Solt Ottilia]: A szociális törvény

Török Monika: Lyukasóra

Dávid János: 3K Központ Magyarországon

Hell István: Játszd újra, komancs!

(kőszeg): Világ határőrei (is), egyesüljetek!

–kl– [Kozák László]: Ki fűt be?

Kozák Gyula: Negatív üdvtörténet?

L. F. [Langmár Ferenc]: Meglátjátok magyarok…

Fehér Márta: A kultúra rosszhiszeműsége

Márkus György: Kultúra és modernitás – Hermeneutikai kísérletek

Gyurovszky S. László: Vízeltérítés

Megvalósul a bősi C változat

Kiss Ilona: Klánháború vagy iszlám forradalom?

Ivan Benasics: A magyarok közt legnagyobb szerb távozása

Ara-Kovács Attila: Megszállók és megfigyelők

Vitalij Moszkalenko: A magány tomboló fájdalma

Bán Zoltán András: Egy eléggé szűk ketrecbe zárt író

Kertész Imrével beszélget Bán Zoltán András

Kálmán C. György: A már megtalált

Hajdu István: Az ismétlés családja

Lévay Jenő kiállítása a Budapest Galériában és Kicsiny Balázs tárlata a Fiatal Művészek Klubjában

: Pont, pont, vesszőcske…

[Kisbali László]: Az önbecsapás kilátásai

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon