Nyomtatóbarát változat

Két évvel ezelőtt valahogy így szólt a Pontreklám: „Rossz könyvet itt nem talál.” És most?

Most ez lehetne a szlogenünk: „A jó könyvet itt megtalálja.” Hogy csak jó könyveket áruljunk, azt nem engedhetjük meg magunknak, de egy bizonyos „szeméthatárt” meghúztunk. Ha az ember egyszer úgy dönt, hogy könyvesboltos lesz, akkor kell hogy valami értelme is legyen. Csak abban a reményben hülyéskedjünk itt napi sok-sok órát, hogy egyszer majd jó gazdagok leszünk?

A Pont előtt mit csináltatok?

Éva a tanári pályáról ment a kiadói pályára, én annak idején szamizdatkönyveket árultam, és a kiadásban is benne voltam. A rendszerváltásig persze el sem lehetett képzelni, hogy az ember megvesz egy ÁKV-boltot, és csinál benne egy könyvkereskedést, ahol teázni is, beszélgetni is lehet. Itt például, a mostani Pont helyén a Kossuth Kiadó terjesztési „pontja” volt: egy mindig piszkos kirakat mögött megpöndörödött hátú mocskos, poros könyvek hevertek szanaszét. Életünk álma igazából még nem valósult meg: hogy a Pont egyszer majd könyvesbolt-klub, étterem legyen. Fizikai akadálya nincs: fölöttünk, alattunk minden üres, alattunk négyszáz méteres légópince, minden parlagon hever, lefalazott lépcső vezet föl az első emeletre…

Már azt hittem, hogy a Belügyminisztérium felé akartok terjeszkedni. Egyébként – jó szomszédok?

Belügyi Szemlét is árulunk a kedvükért. Polgármesteri almanachjuk kifejezetten hasznos kézikönyvnek bizonyult, egy rendőrségi zsebkönyvből pedig legalább százat eladtunk, mert tele volt fontos információkkal.

Így kerül üldöző és üldözött egy polcra. A szamizdatos múltnak azért mégiscsak nagyobb hagyománya van a Pontban. De ha jól látom, most már ott van a polcon az Egészséges életmód is.

Elvégre nem elég a szellem. És valamiből el kell tartani a boltot is. Egyébként minden olyan könyvet tartunk, amiről azt gondoljuk, hogy van olyan barátunk, akit épp ez érdekel. Ebbe a „filozófiába” belefér a jó krimi és még a misztika, még egy kis keleti hóbort is. De rengeteg minden nem fér bele. Mondjuk például Kenneth Claire. Azért előfordult már, hogy pult alól adtunk valakinek.

És a Jungot ugyanaz veszi, mint az Isten patikáját?

Az Isten patikáját mindenki vette. Még a „rendes” értelmiségiek is. Gyanítom, hogy van néhány ponyva, amit simán megvesznek az utcán a mi törzsvevőink, de ide csak a legszuperebb könyvekért jönnek. Az utcai árusokat akkor sem irigyeljük: náluk egy hétnél tovább nem feküdhet egy könyv a pulton. Mi sok olyan könyvet tartunk, amit nem adunk el egy hét alatt, sőt…

És ez anyagilag megéri?

Üzletileg nagyon lényeges szempont a könyvpiacon, hogy ki fizetőképes, ki hitelképes hosszabb távon is. Ha valaki ideadja a könyvét, tudhatja, hogy tőlünk megkapja érte a pénzt, ha sikerült eladnunk. Egyszóval van valamiféle üzleti hitelünk. Ez különösen fontos annál a néhány nagy vagy magánterjesztőnél, amelyik jó könyveket is terjeszt, s akikkel jóban is vagyunk. Hogy ez a vállakózás anyagilag sikeres-e? Még nem, de talpon maradtunk. És ez a mai piaci viszonyok között már félsiker. Másfél év óta mindenesetre hál’ istennek, nincs baj. Még eddig a bolt nekünk nem hozott pénzt, de most körülbelül tízszer annyi könyv van értékben, mint amennyi az elinduláskor volt.

Mi van a másik bolttal, amit később nyitottatok, a Kettősponttal?

Csődbe ment. Nem volt jó kezekben. A Font, az Andrássy úti antikváriumunk viszont kezd magához térni. És most nyílt a legkisebb boltunk, a Nézőpont. A Katona József Színház halljában mindössze egy háromszög alakú kis kivágás a Petőfi Sándor utcai pénztárnál, de délután kettőtől az utolsó szünet végéig nyitva áll. Az ötlet a színházé: ők kerestek meg azzal, hogy olyan boltot szeretnének, ahol régi színházi könyvek, mai színházi szakirodalom és a külföldi színházi folyóiratok kaphatók. Ott lesz persze a Pont kínálata is. A kísérlet nálunk egyedülálló, kíváncsiak vagyunk, hogy mi sül ki belőle.

Másik új boltunk Gödöllőn nyit október 16-án a városi múzeumban, a Püski-könyvesház támogatásával. Még nyár elején jött hozzánk a városi múzeum igazgatója: Pestre kell járnia könyvekért, lehetetlen, hogy egy harmincezres kisvárosnak nincs egy rendes könyvesboltja. Minden megszűnt, az utcán ugyan van egy-két árus, meg az ABC-ben egy könyvsor. Ötletgazdáink azt mondják: szeretnének utat törni a vidék sivataga és Budapest Babilonja között, a népnemzeti gerinc és az urbánus kultúra között. Ezért is hívják az új üzletet Híd könyvesboltnak.

Itt a Mérleg utcában főbérlőtök az SZDSZ. Úgy hallani, hogy nem felhőtlen a viszonyotok.

Pedig egy liberális pártnak mindéképpen jó, hogyha idejárnak a város értelmiségijei. A nyitáskor legalábbis az SZDSZ kapva kapott az ötleten, hogy legyen itt egy liberális független értelmiségi könyvesbolt. Most a bérleti díj megemelésére készül: nyilván vannak, akik úgy gondolják, hogy a mostani alacsony bérleti díj mellett az SZDSZ tönkremegy, és erkölcstelenség a tagsággal megfizettetni azt, hogy mi agyonkeressük magunkat. Ez persze csak föltételezés, az viszont tény, hogy mi lényegesen többet fizetünk, mint amennyi az eredeti megállapodás szerinti rezsiköltség, amibe már amúgy is mindent belevettünk, még az épület amortizációját is. Az is tény ugyanakkor, hogy mi független könyvesbolt akarunk maradni, és nem az SZDSZ pártkönyvesboltja.

Kik a törzsvásárlók? Hogyan irnátok le a tipikus vevőtöket? Fiú vagy lány?

Szakállas értelmiségi férfiú, 30 és 40 év között, a társadalomtudomány iránt érdeklődik. De jönnek egyetemisták is: most már elterjedt a hír, hogy a diákoknak tíz százalék kedvezményt adunk. Voltak olyan diákok, akik hónapokig jártak ide, nem vettek semmit, csak olvastak, aztán karácsony előtt vagy húsvét előtt bejöttek és vásároltak.

Eddig 260 „törzsvevő-bérletet” adtunk ki. Nekik is nyújtunk bizonyos „prémiumot”, de nyilván nem ezért járnak ide. Az első pillanattól kezdve arra törekedtünk, hogy olyanok járjanak ide, akikkel nekünk is jó találkozni. A bolt kínálata sok ilyen vevőt vonz. Vannak kedvenc vásárlóink, és vannak persze kellemetlenek is. Akik bejönnek, fapofával leszedik az árut, ezreket elköltenek, és már mennek is. Amúgy jó, hogy rengeteg pénzt itt hagynak, de örömünk nincs bennünk.

Egy jó napon különben 60-80 vásárlónk van. Itt tanultuk csak meg a Pontban, hogy egy boltba inkább bemennek, ha már van bent valaki. Ha ott áll négy ember, akkor az ötödik, aki erre jár, rögtön bejön. De ha a bent lévők mind ismerik egymást, az megriasztóan hat, mert akkor meg a betérő azt hiszi, hogy ez egy klub, ahova ő nem tartozik. Szóval nagyon kell ügyelnünk, hogy ez a két oldal egyensúlyba kerüljön…

Melyik könyvből volt a legnagyobb nyereségetek?

Nagyon sokat adtunk el, 240-et, Konrád könyvéből, az Újjászületés melankóliájából, mert rajtunk kívül, csak a Katalizátor, meg az írók Boltja rendelt belőle. Aztán most néztük a Századvég számláit: 350 Pilinszky-kötetet adtunk el. Azért Maria Treben Isten patikája című könyve vezeti a listát: nyolcszáz is elfogyott belőle. Hadd csináljak egy kis reklámot: pénzben a legtöbbet valószínűleg a Beszélő összkiadása hozta. Épp most tartunk a századik eladott példánynál. Más könyvesboltban biztos, hogy sokkal kevesebbet adnak el belőle. A két dolog gerjeszti egymást: mi kerestük a vevőket meghatározott típusú könyvekkel, azok a vevők pedig, akik épp ilyen típusú könyvet kerestek, megtaláltak minket. Ilyen egyszerű az egész.

• Kultúra