Skip to main content

Alain Finkielkraut válasza

Vissza a főcikkhez →


Claude Lanzmann a Népirtás egyedüli letéteményesének tekinti magát. Szentül meg van róla győződve, hogy az ő filmje kielégítő ebben a témában, hogy ma eltöprengeni Primo Levin (…), vagy nem utálni Wajda Korczakját kegyeletsértő, mi több, annyit jelent, hogy másodszor is megölik a halottakat. Elisabeth Badintert, akinek az a bűne, hogy megvédte Wajdát, Le Pennel azonosítja. Ami engem illet, én az ellenséghez pártoltam, engem ugyanis Lanzmann szerint az az alávaló igyekezet éltet, hogy minél inkább befeketítsem az áldozatokat, s ezzel minél tisztábbra mossam a hóhérokat. Mit számít, hogy az egész családomat kiirtották Lengyelországban, s hogy gyermekkoromat árnyak között töltöttem. Lanzmann új meghatározást talált ki az antiszemitizmusra, vagyis antiszemita az, aki nem hódol az Egyetlen Film előtt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon