Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. július–augusztus, Évfolyam 12, Szám 7

Vers

Tábor Ádám: Osztálytudat

Kistotál

Imreh András: Izgalmas eklektika

Beszélő-beszélgetés

Tardos Károly: „Egyértelműen Szlovénia a legsikeresebb”

Greskovits Bélával, a CEU tanszékvezetőjével Tardos Károly beszélgetett

Folyamatos jelen

Martin József Péter: A Sarkozy-jelenség

Várady Tibor: Kommunista piacgondolkodás

Vendégkönyv

Játéktér

Papp László Tamás: Cölöpök békaperspektívából

Jegyzetek egy ordóbotrány margójára

Kemény Vagyim: Minisztériumhoz köthető?

Naetar-Bakcsi Ildikó: Hozzászólás a Szabadság kultúrája című irathoz

Bozóki András és munkatársai: A szabadság kultúrája – Magyar kulturális stratégia, 2006–2020

Erdélyi Ágnes: Hannah Arendt 1956-ról – mai szemmel

Balogh László Levente: Arendt Amerikában

Batár Attila: Tabula rasa, konzerválás vagy átépítés

Szakolczai Attila: Téblábolás Budapesten

Befejezetlen múlt

Yehuda Bauer: A holokausztról és más genocídiumokról

Révész Béla: A Fekete Doboz – 20 éve

Peter Valentine: Nyelvcserék

Márványi Judit: Szüleimről

Kultúra

Bodor Anikó: Ötszáz bizony

Bodor Anikó fotói Ambrus Judit képaláírásaival

Beszélő: Az úttörők üzenete

Nádori Lídia: A jelen nem a múlt folytatása volt

Thomas Brussiggal Nádori Lídia beszélgetett

Tandori Dezső: Édes népem, ki itt, ki ott

Halasi Zoltán: Lenke-versek

Kiss Noémi: A Kumpelnest3000

Babiczky Tibor: Nullapont

Szijj Ferenc: Növényszöveg

regénydarab (g)

Gács Anna: A fénykép transzfigurációja

Szegő János: „Átélt, de sokkal inkább kitalált mesék”

Visszabeszélő

Király Odett: A nyolcadik napon

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon