Seres László

Nyomtatóbarát változat

Nem tudom, mi történt Zsanettel. Vagy Irénnel. Különben is, hol van már Zsanett, mikor is történt az, ami történt a Múzeum körúton? És hogy kapcsolódik Irén az olajosokhoz? Nemcsak én, senki nem tudja, a teljes hazai nyilvánosság átkeresztelhetné magát zártsággá, Államilag Alulinformáltak Közösségévé, éspedig folytatólagosan elkövetve, sérelmünkre. Se Zsanett ügyében nem látunk tisztán megerőszakolásilag, DNS-ileg, vendéghajilag, se az azóta ténylegesen megvert Irén ügyéről nem tudjuk, mi az, ami tényleges, a belső vérzést okozó tényleges sebeken kívül.

Azt viszont tudjuk, hogy ami a tényleges erőszakot illeti, az elmúlt hetekben kisebb pokol szabadult el az országban.

„Budapesten már-már pogromhangulat ural­ko­dik” – közölte a melegfesztivál súlyos atrocitásai után Gusztos Péter SZDSZ-es képviselő; a párt ifjúsági szervezetének vezetője, Léderer András pedig közösség elleni izgatás miatt tett feljelentést, hozzátéve, hogy a gyűlöletbeszéd szigorítását azért nem támogatja. Nagyon helyes, legalább a liberálisok ne tereljenek rendészettechnikai feladatokat a jogszabály-módosítás rögös útjára, épp elég gond, hogy meleg aktivisták, publicisták sora elégelte meg a szólás jelenlegi tág határait, arra hivatkozva, hogy a felvonulást kísérő szabad szólás tette lehetővé a szabad melegverést.

A melegfesztivál szervezői szerint távolról sem arról volt csak szó, hogy jobbos bekiabálók, verbális zaklatók szavakkal vagy tojásokkal atrocitálták volna a felvonulókat. Kezdettől fogva, „az útvonal több kilométer hosszú szakaszán megfélemlítették és fizikailag bántalmazták” őket, írták közleményükben, „több tudósítással és a belügyminiszter közleményével ellentétben a felvonulókat súlyos testi sérülések okozására alkalmas eszközökkel dobálták: sörösüvegekkel, füstbombával és Molotov-koktélokkal”.

Ehhez jöttek aztán a skinheadek akciói, de maradjunk csak a jobbikos-kurucos neomagyaroknál: több más paragrafus mellett „gyűlöletre uszításnak” is hívják, amit csináltak, hiszen a vonatkozó AB-értelmezés szerint ez akkor valósul meg, ha olyan fokú gyűlölet, indulat keletkezik, hogy pl. már az uszítás helyszínén erőszakos cselekmény elkövetésének közvetlen és azonnali veszélyétől kell tartani.

A jó öreg clear and present danger, íme, megvalósult, a szót azonnal tettek követték – de senki ne mondja, hogy ez nem szankcionálható létező törvényeink alapján. Ami viszont teljesen tűrhetetlen, az az új rendészeti miniszter és államtitkárának nyilvános üzenete, amelynek lényege, hogy shit happens: „Azok az atrocitások, kilengések, amelyek végül is történtek, és amelyekről a sajtó is hírt adott, azok, hogy úgy mondjam, egy ilyenfajta két rendezvénynek olyan velejárói” (Takács Albert), „mind a két félnek bejelentési lehetősége van, és a rendőrségnek a jelenlegi szabályrendszer között nincs lehetősége ezekre az okokra hivatkozva megtiltani bármely félnek, bármely bejelentésre tartozó félnek, hogy demonstrációt tartson” (Piros Attila).

Ha valami, ez az álszent attitűd többet tesz a joguralom és a jogbiztonság aláásásáért, mint tíz skinheadtámadás együttvéve. A rendőrség pontosan tudhatta, hogy a Jobbik és a kuruc.infós neonácik provokálni akarnak, tudta, hogy tüntetők és ellentüntetők egymásra eresztése semmi jót nem eredményez (vö. zsidók vs. nácik egy Kossuth téri megemlékezésen, kendermagosok vs. militáns drogellenzők a Vörösmarty téren), tudta, hogy sok lesz a segélyhívás, és ezekre válaszolni illik; azt meg egyenesen kötelessége tudni, hogy erős kordon alkalmazása semmilyen alapjogot nem sért, sőt, a kiterjedt rendőri figyelem, a polgárok fizikai biztonságának védelme még a minimális állam hívei szerint is elsőrendű állami feladat.

Valami nagyon elszabadult az országban, de valószínűleg teljesen hiábavaló lenne a politikai-gazdasági stagnálást, a magas szintű hazudozást, az értékek nihilizmusát előrángatni, a közcélú depressziót szociálpszichológus által elmagyaráztatni, az agresszív PC-játékokat vagy a brutális rajzfilmeket betiltatni. A kár megtörtént, az ország bunkóbb és pesszimistább, mint valaha (jó tudni, hogy van egy polgártársunk, az MDF-es Pettkó András, aki kimondottan boldog világban él: „A magyar társadalom az elmúlt években egyre toleránsabb lett a mássággal szemben” – írta közleményében a melegverések után). Nézzük inkább azt, mit látnak maguk körül azok, akik ma minden aggály nélkül előbb ütnek, és csak azután magyarok.

Például ezt: „A Klubrádió és az ellene tüntetők egyaránt a szélsőséget képviselik. (…) A véleménynyilvánítás szabad, az utcán a rendet a rendőrségnek kell fenntartania. Az, hogy ki hogy fejti ki a véleményét, az meg rá van bízva. Ebben az értelemben én úgy látom, hogy semmi extra nem történt” – közölte Kósa Lajos debreceni polgármester, miután az élő adásból történt távozása után árpádsávos zombik rátámadtak a műsor résztvevőire, zsidóztak és újságírókat vertek. A „semmi extra” esetünkben a szervezett támadások igazolása: ha a verés = szólásszabadság, különben is, shit happens (lásd fent), akkor szabad a pálya, mindenki magára vessen, akit megvernek.

Vagy itt vannak a különösen elkúrt rendőrségi igazoltatás minősített esetei, amelyek az utóbbi időben határozottan ütik fel fejüket: Lengyel Zoltán fideszes képviselő két nappal a rendőri erőszak után egy két lábon járó orvosi látlelet volt, Tóth Mihály filozófust pedig, mivel elsőre nem volt hajlandó igazolni magát, kezeit hátul összebilincselve vitték be a rendőrőrsre, mint valami reptéren elfogott al-Kaida-aktivistát. Egy egri roma család pedig kínzással vádol helyi rendőröket, amiért állítólag öt órát térdepeltették őket a ka­pi­tány­ság folyosóján, miközben azt kellett ismételgetniük, hogy „rohadt büdös cigány, parazita élősködő vagyok”. Az ügyek azonban többnyire pár nap alatt elszállnak a bűnügyi rovatokból és a tudatunkból, az amúgy is bot­rá­nyosan lassú vizsgálatok eredményei már csak a mínuszos hírek közé férkőzhetnek be.

Szóval, mit látnak maguk körül azok, akik végre büntetlenül akarnak buzit verni? Cigányt alázni? Zsidót üldözni? Semmi extrát.

„Egy szabad társadalom zökkenőmentes, hatékony irányítása szempontjából aligha lehet túlbecsülni a jog kiszámíthatóságának fontosságát. (…) Ha gyakran nem ismerik fel, hogy az egyéni szabadság megsértésével szemben az általános és egyenlő törvények nyújtják a leghatékonyabb védelmet, ez főleg annak a hallgatólagos szokásnak köszönhető, hogy az államot és képviselőit hallgatólagosan felmentik alóluk, s úgy vélik, hogy a kormányzatnak jogában áll egyesek szá­mára mentességeket biztosítani” – írta Friedrich August von Hayek (Az egyéni szabadság biztosítékai. In: Joguralom és jogállam. Budapest, 1995), és hát eseteinkben is erről kéne hogy szó legyen: minden polgár számára átlátható, világos jogszabályok (nem pedig rendőrök által szabadon értelmezhető rendőrségi törvény) és egyetlen, általános mérce (nem pedig állami elkövetők mundérvédése, mentegetése, tisztára mosása).

Az elszabadult mentális pokol okaival most keveset tudunk kezdeni – következményeit azonban még biztos évtizedekig viselhetjük, ha nem lépünk sürgősen a joguralom és jogállam útjára.

A cikk megjelenését a Centre for the New Europe (CNE) támogatja.

• Vendégkönyv

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges