Skip to main content

Seres László

Seres László: Terror és leadership


A terrorizmus első politikai sikere: az al-Kaida megnyerte a spanyol szocialisták számára a parlamenti választásokat.

Seres László: „Nagy áldozatokra vagyunk készek”

Tomi Lapiddal, az izraeli liberális párt (Shinui) elnökével Seres László beszélget


Több mint másfél éve folyik a palesztinok részéről a második, úgynevezett Al-Aksza intifáda, amely az erőszak új minőségével, napi szintű öngyilkos merényletekkel terrorizálja Izraelt. A Saron vezette egységkormány erre hivatkozva vonul be naponta a Palesztin Hatóság (PA) területére terroristák után kutatva, ürügyet szolgáltatva újabb merényletekre. Nemrég viszont ENSZ-határozat született arról, hogy Izrael mellett létre kell hozni egy új államot is, Palesztina néven. Mennyiben teremtett ez új helyzetet a konfliktusban?

Semennyiben.


Seres László: „Hihetetlen távolságok”

Eörsi Mátyással, a Liberális Internacionálé Bureau-jának (legfőbb döntéshozó testületének) tagjával Seres László beszélget


Úgy tudom, tavaly Demszky Gábor ötlete volt Budapestre hívni a Liberális Internacionálét (LI). Mi ennek a konkrét értelme, azon túl, hogy a rendezvény nyilván az SZDSZ-kampány egyik fénypontja?

Az ötlet az enyém volt, de kétségkívül akkor került napirendre, amikor Demszky Gábor pártelnök lett. Az LI eddig egyetlen alkalommal sem tartott kongresszust Közép- és Kelet-Európában, el lehet képzelni, mekkora a verseny a tagpártok között, hogy az ő országukban rendezzék meg.


Seres László, Varró Szilvia: „A rendszerváltás még nem zárult le”

Kövér Lászlóval beszélget Seres László és Varró Szilvia


Ma már nem államtitok, hogy az ön agyából pattant ki a Fidesz élén történő csere, egy évvel a választások előtt. Miért volt most erre szükség? És főleg: több ez, mint elnökváltás?

Nem, kevesebb, mint elnökváltás, legalábbis más pártok szokásai, normái szerint. A tavalyi elnökváltással gyakorlatilag megszűnt a Fidesz elnöki tisztségének misztikus jelentősége, amely talán létezett korábban. Orbán Viktor elnöksége nélkül nem lehetett volna elképzelni a Fideszt. A kettő sokak fejében egy és ugyanazt jelentette.


Seres László: 1994


Ezerkilencszázkilencvennégy a csodavárás éve volt – illetve féléve, egészen úgy júniusig, legkésőbb augusztusig.

Seres László: Underpress


Nüanszok, ha számítanak egyáltalán. A hónap nyilatkozata, elköv.: Deutsch sportmin., jún. 16., 301. parc.

„Nagy Imre holtában érte el azt, amiért életében sikertelenül harcolt, azaz megdöntötte a szocializmust, és kivívta a szabadságot a magyar nép számára.” A beszédet szerencsére nem zavarta meg a köztársasági elnök és a rendszerváltó, ’56-os SZDSZ-esek kínos jelenléte, amit a meghívók ügyes elküldése utáni meg nem kapással sikerült elérni, de ez mindegy is, mert nyilván csak akadékoskodtak volna.

Pl.




Seres László: Underpress


A dicstelen körülmények között elhunyt, khm, vállalkozó, Seres Zoltán merénylőjéről nyilván sok rosszat el lehet mondani, de ez azért durva. Blikk, nagy betűkkel, pirossal aláhúzva: „Seres merénylője géppisztolyával elkergette a gólyákat Tahitótfaluból”

A csávó tehát, aki két géppisztolysorozatot is beleeresztett sajátos foglalkozású névrokonomba, ökológiai kárt is okozott, talán még a tahitótfalui népességfogyás is a számlájára írható. Maffiózó urak, ami sok, az sok.


Seres László: Underpress

 
A hónap ellentmondása: „Ez a háború a társadalom széles rétegeiben nem vált ki semmiféle pozitív rezonanciát” (Krausz Tamás, Népszabadság). „Eltekintve a Nyugat-gyűlölők kicsiny koalíciójától (...), a közélet támogatja a humanitárius és demokratikus célkitűzést: Szlobodan Milosevics etnikai tisztogató hadjáratának megállítását” (Haraszti Miklós, New York Times és Népszabadság, közvetlenül a fenti Krausz-cikk alatt).

A hollét határozza meg a tudatot?


Seres László: Underpress


Mit kíván a magyar nemzet? Egy ünnepi beszéd előzetesen szétszórt, röpcédulára redukált tartalmából:

„Ne álljunk meg félúton! (…) A nemzeti lét veszélyben van. Ellenségeink nincsenek elhallgattatva. Vétek lenne megállnunk és elhallgatnunk.”

A MIÉP elnöke március 15-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc, a sajtószabadság és a magyar nemzetiszocializmus immár hagyományos, kisajátított ünnepén, a Hősök terén.




És még egyszer a szabad sajtó ünnepe, ezúttal Wisinger István helyezi el a hála és megemlékezés koszorúit.







Seres László: Underpress


Van igazság – kár, hogy senki nem profitál majd belőle.

Balóék megérdemelték a győzelmet, mi pedig megérdemeltük, hogy az RTL Klub ne húzzon el a vérbe (megszenvedtünk érte). Ha ugyanis Kreczék helyébe az ún. nemzeti tőke szervez majd tévéadót, akkor Rér Éva (a mindenkori) szerkeszt majd Hetet, Havat, Híradót az MTV 2-vel, Napi Maóval és Duna Tévével összevont földi/műholdas Húdefontos Nemzeti Főadón. Miniszterelnök úr, mindig is érdekelt, miért olyan jó fej ön? Kedves nézőink, Orbán Viktor hamarosan a stúdióban, maradjanak velünk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon