„Ha nem nézünk szembe magunkkal, nem nézhetünk mások szemébe sem” – írta május elején Molnár Lajos abban a levélben, amelyben óva intette a szabad demokrata frakciótagokat attól, hogy pünkösd után megszavazzák az új, kisebbségi kormány minisztériumainak rendjét.
Nem sok referendumról mondható el, hogy hárommillió szavazó akkor is elmegy és igent mond, ha az íven az áll: „Egyetért-e Ön azzal, hogy kiszera méra bávatag?”, ha egyszer a Legnépszerűbb Párt Soha Nem Hazudó Miniszterelnöke egy éve folyamatosan azt sulykolja beléjük, hogy el kell menni, és igennel kell szavazni.
avagy: ha a széf beszélni tudna
Elszánt szőke nőt ábrázol a Népszabadság második oldalas fotója, kezében egy kisebbfajta trezort tart, kiszivárogtatással egybekötött politikai bűnügy ágense nyilván. Aztán persze máris látjuk, nem más, mint az egészségügyi miniszter tartja kezei között a mini páncélszekrényt, nem viszi, hanem hozza, tehát nem a Kék Fényben, hanem a Híradóban látjuk majd viszont, amint jót tesz a betegekkel.
avagy: kiadó kerestetik
Kicsoda John Galt? Így kezdődik a XX. századi Amerika egyik legbefolyásosabb regénye, és mire megtudjuk, már késő: menthetetlenül belefeledkeztünk egy 1200 oldalas, letehetetlen filozófiai krimibe, hetekre oda a munkánk és a családi életünk.
„Nyolc éve politizálok, négy éve vagyok a Kormány tagja, három éve annak vezetője. Sikerben és kudarcban egyaránt volt részem, eredmények mellett voltak tévedéseim és hibáim is” – ismeri el október eleji posztjában Magyarország egyik legismertebb bloggere, egyébként miniszterelnöke (ez a tevékenysége kevésbé látványos).
Röhej a Magyar Gárda? Hát persze, de nem csak az. Róla szóltak az elmúlt hetek, míg végül a Budai Várban, Sólyom László munkahelyének tőszomszédságában Für Lajos, miután – nem alaptalanul – „kétségbeesésről és a reményről” motyogott valamit, nagy nyilvánosság előtt üzembe helyezte az első 56 gárdistát.
Nem tudom, mi történt Zsanettel. Vagy Irénnel. Különben is, hol van már Zsanett, mikor is történt az, ami történt a Múzeum körúton? És hogy kapcsolódik Irén az olajosokhoz? Nemcsak én, senki nem tudja, a teljes hazai nyilvánosság átkeresztelhetné magát zártsággá, Államilag Alulinformáltak Közösségévé, éspedig folytatólagosan elkövetve, sérelmünkre.
Mire e sorok megjelennek, már helyreállt a rend, a Magyar Diszfunkcionális Köztársaságnak újra vannak rendőri és rendészeti vezetői, és a rendszerváltás óra eltelt időszak legkomolyabb belügyi botrányát kirobbantó 21 éves lányról is kiderült, valóban megerőszakolták-e. Amikor e sorokat írom, mindez még nem tudható, per pillanat akkora a fejetlenség, mint egy szaúdi lefejezős videón, ráadásul a baj az, hogy a személycserékkel még önmagában semmi sincs megoldva.
A szigligeti fák kivágására adott engedély „olyan lakonikus, hogy az felveti a visszásság gyanúját” – ezt a lírikus jogértelmezést az általános ombudsman általános helyettese, Takács Albert fogalmazta meg, miután általános állampolgárok egy csoportja hozzá fordult, nézze meg, nem kapcsolódik-e a hatvannégy nyírfa az állampolgárok jogaihoz.
„Nekem nincs más tőkém, mint az SZDSZ-es küldöttek bizalma” – akár ezen a rosszul időzített, a szavazategyenlőség miatt megismétlésre ítéltetett elnökválasztási oldalvágáson is múlhatott március végén az, hogy nem Fodor Gábor lett a magyar liberális párt elnöke.