Nyomtatóbarát változat
Mit kíván a magyar nemzet? Egy ünnepi beszéd előzetesen szétszórt, röpcédulára redukált tartalmából:
„Ne álljunk meg félúton! (…) A nemzeti lét veszélyben van. Ellenségeink nincsenek elhallgattatva. Vétek lenne megállnunk és elhallgatnunk.”
A MIÉP elnöke március 15-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc, a sajtószabadság és a magyar nemzetiszocializmus immár hagyományos, kisajátított ünnepén, a Hősök terén.
És még egyszer a szabad sajtó ünnepe, ezúttal Wisinger István helyezi el a hála és megemlékezés koszorúit.
MTI-hír: „A MÚOSZ elnöke köszönettel illette azokat a politikusokat is, akik képesek megfogadni és érvényesíteni megbízatásuk kulcsszavának eredeti jelentését, és szolgálatnak tekintik feladatukat, az újságírókban pedig nem legyűrendő partnereket, hanem társakat látnak.”
Talán azért a megbecsülés szavai azok iránt, akik nem akarnak legyűrni minket, mert olyan kevés van belőlük? Lehet. De azért István, tedd a szíved a MÚOSZ-igazolványodra: ugye te sem rónád le a háládat egy olyan kocsmárosnak, akinél a happy hour azt jelenti, hogy este nyolc és kilenc között nem lövik le a vendégeket?
A hónap mondata: „A sportban a versenyszellemnek kell dominálnia.” Dr. Torgyán József (FTC) az Aktákban, RTL Klub.
A versenyszellem elleni protekcionista küzdelemben a rajthoz állt még: Szabó János (Kispest-Honvéd), Lányi Zsolt (UTE), Pepó Pál (Magyar Úszószövetség társelnöke) és Szabadi Béla (FTC-uszoda használója), valahogy mind kisgazdák, és mind azt szeretnék, ha az a magas, fülbevalós csávó elhúzna végre a vérbe, és hagyná őket sportingatlan- és birtokháborítani. Hogy a sportban végre a versenyszellem domináljon.
Kérdezni tudni kell. Földessy Dénes (Napi Maó, talán még emlékszünk, ő interjúzott egy névtelen reklámpszichológussal) Deutsch Tamástól:
„– Ön szerint miből fakad a mai rossz magyar sajtóerkölcs?
– Meggyőződésem, hogy az íratlan normarendszeren belüli rossz állapot nem spontán folyamat eredménye.”
Hanem? – kérdezi az olvasó. Ha nem spontán, akkor? Dénes azonban nem kérdez, hanem a tettek mezejére vágtat:
„– Mit lehet tenni?
– Bízni abban a lassú, mégis élő folyamatban, hogy részben nemzedékváltással, részben természetes módon a magyar társadalmi közélet letisztul. (…)”
Ezen a ponton Dénes rájön, hogy nem híve a passzív eutanáziának.
„– Sokan veszélyesnek tartanák, ha erre kellene várni.
– Én hiszek benne, mert ez az élet természete. (…)”
Avagy: Tamás, Dénes és a tao.
Rövid lejáratú médiaháború egy párton belül, mégpedig a legdemokratikusabb magyar pártban, amelyben él és virul a többpártrendszer, és ahol érdekesebb a ki kivel és ki ellen, mint a Melrose Place-ben.
Az MSZP-ben négyen min. ötfélét nyilatkoznak arról, volt-e politikai nyomás, és ha igen, milyen típusú/irányultságú az ORTT-re, nehogy má’ a Baló kapjon tévéadót. A Maszopon belüli nézeteltérítés (Csintalan: volt nyomás, Horn részéről, mert a CME „túlzottan liberális televíziózást akart”, és erről a pártelnökségen belül vita volt. Kósáné: nem volt, különben is, a Párt „megtiltotta, hogy bárki pártvéleményt közvetítsen”. Jánosi: gyanús volt az Írisz tévé. Szöllösiné: nem volt gyanús a Jánosi) azon bukott elő, amit Csintalan Herényivel (MDF) egyetértve mondott az MSat (= Mélypont Satellite) tévéadón, hogy tudniillik volt politikai presszió szépen.
Csintalanra egy dél-tiroli akcióvígjátékról szörfölve bukkantam rá az MSaton, és kezdettől fogva nem tudtam figyelni az érvelésére. Tévém képernyőjét ugyanis premier plánban betöltötte a Lehel piacon is snassznak számító, barnás-sárgás-libafos színű, kockás szockó VOR-zakója és alatta kontrasztosan viselt, ha jól emlékszem, erősen muszálutánzatnak tűnő pszeudobézs flanelingje, Made in Vecsés, majd amikor megpróbáltam hozzáképzelni a lábán virító hamis ukrán Adios tornacipőt, enyhe amnéziás rohamot kaptam, és az est további részéből több mindenre nem emlékszem.
Annyit tudok, hogy volt politikai nyomás az ORTT-re.
Havas Henrik, aki nőnap tájékán a Szabadság térben két női interjúalanyt is lebaszott, amiért nem férfiak („Akkor jutottunk volna valamire. De így semmire.”), csak a megfelelő pillanatra vár, hogy bátor lehessen. El is jött a nap. A két vendég: Csintalan Sándor és enyhébb verziójú zakója. Havas (nem szó szerint): maga olyan jó fej, laza, fasza gyerek, miért nem pályázik a pártelnökségre? Csintalan köpni nem tudott, nyelni nem akart ennyi nyál hallatán, arckifejezése felvette annak a boldog napközisnek az ábrázatát, aki megette a teljes spenótot, és most övé az áhított Túró Rudi.
A műsorújság sajnos nem jelezte, hogy ennyi seggnyalás a pornó határát súrolja. Lemaradt a piros figyelmeztető pont.
Magyar–angol média kéziszótár
(hazánkba látogató médiaszakemberek tolmácsainak)
Mi ez a kiegyensúlyozatlanság? What about this unbalanced situation?
Ez itt a baloldali-liberális médiatúlsúly. This is the leftist-liberal media conspiracy.
Íme, egy újságíró. Look at this little piece of scum.
Ez pedig a közszolgálati tévének A Hét című műsora. And this is Viktor’s own program.
Örülök, hogy szervilis lehetek. Nice to be a slave.
Pozitív diszkriminációval esélyt kell adni a polgári értékeknek. We have to support the civic values by affirmative action.
Hol tudnék itt a környéken napilapokat összevonni? Could I merge some daily papers around here?
Hol van a panaszbizottság? Where’s the Central Complaints Committee?
Elnézést, későn érkeztem, hol a médiaháború? Excuse me, I was late, where is the Kulturkampf?
Ön idegenszerű? Are you a stranger-like?
Kérem, adja át hirdetési bevételeinek egy részét az Állami Újraelosztási Alapnak! Hands up, shut up and gimme yo’ money!
Egy év után távozott az ORTT főigazgatója. Indok, a Magyar Hírlap szerint: Kerékgyártó István „nem tud egyetérteni a testület munkastílusával és egyes döntéseivel”. Így is jó. Végigcsinálni mindent, majd amikor a kritikus tömeg mintegy átlépi a bili szélét, rájönni: morálra, szakmai kompetenciára, a lélek legmélyén megbúvó gerincre (képzavar)van szükség. Mondhatnám, hogy jobb későn, mint soha, de minek, úgyis oda konkludálnék, hogy monnyonle!
Az élet apró örömei. Feledy Péter szerint „már délután várható volt, hogy elszabadul a pokol”. Az MTV robbanás előtt áll, ideje beszerezni nagy mennyiségű sót, a Szabadság tér felszórására (beindul a sóbiznisz).
Egy illegitim, csonka kuratóriumi elnökség inkompetens (és részben ál-)civil szervezetekkel karöltve Petákot ugyan nem tudta visszahelyezni, más elnököt ugyan nem tudott megválasztani, de ha már ott volt, és idő, mint a pelyva (egy héttel a megszűnés előtt), akkor már csapjunk egyet ide, egyet oda: a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma kirúgta Feledy Péter és Such György alelnököket. Nem túl meglepő módon Feledy Péter számára az MTV-ben és a kuratórium ügyében az jelenti a pokol elszabadulását, ha őt menesztik. Egyébként ugye nagy gáz nem volt, különben sem a személye lehetett a probléma, hanem „más motívumok”. Homályos médiaködben jobbközépre el.
Az MTV-ben helyi Bokros-szerepre készülő Such menesztése ellenben eléggé aggasztó, kérdés, mik lehetnek az ő esetében a „más motívumok”, csak remélni lehet, hogy bekövetkezik, amit menesztése után mondott: hogy végre megindul a felszámolási eljárás a tévé ellen. (Hacsak nem kormányérdek egy kiszolgáltatott MTV fenntartása.) Such egyébként néhány kollégájával együtt gerincből is jelesre vizsgázott, nem vették meg a tévéelnöki pályázatot, alig leplezve, hogy nem tartják törvényesnek a testületet.
Eléggé közismert, hogy a csonka tévékuratórium ebben a formájában illegitim, úgyhogy ha valaki tévéelnök akart lenni, el kellett döntenie, be akar-e rendezkedni egy jogilag, szakmapolitikailag (copyright: Kiss Péter) és gerincileg igen húzós időszakra. Jól vizsgázott még: Betlen János (kár, hogy a Blikkben Feledy Pétert ajánlotta tévéelnöknek); Kósa Somogyi György (a szocik örök látszatbefutója sem akar mindenáron befutni); Horváth Lóránt (a jelenlegi ügyvezető tévéelnök); Torgyán József (lehátrált Szenes Andrea alelnökségéről).
Öt embert nem zavart az őket pályáztató testület jogszerűtlensége, köztük a legesélyesebbnek tartott Szabó László Zsoltot, aki a Duna tévé gazdasági alelnöke. Két szavazat híján bejött.
Eljött az idő: a Magyar Köztársaságban Miki egér, Baltazár professzor és Szabadi Béla is indulhat a tévéelnökségért.
Öt mondat a zsarnokságról. Elköv.: Feledy Péter, a Magyar Demokratában, még előtte.
„Ami pedig a politikai nyomást illeti, most mit mondjak erre? Előfordul.” Innentől a folytatás csak és kizárólag egyvalami lehetne, ha a Magyar Erkölcsi Közállapot nem lenne élve eltemetve, mégpedig az, hogy van nyomás, tudom, mit jelent, de mit számít, én, aki felelős vagyok azért, hogy megvédjem az intézmény függetlenségét, természetesen mindig, minden eszközzel el fogom hárítani az ilyen nevetséges próbálkozásokat.
Ehelyett: „Persze nehéz megfogalmazni a politikai nyomás fogalmát.” (Minden elkenés jogi-definíciós mublablával kezdődik és így végződik:) „Esetenként a kérések – kormányzati és ellenzéki oldalról egyaránt – megalapozottak, jogosak.” A nyomás szóból tehát már egy mondattal később kérés lett, így nem csoda, ha Feledy néha nem tud ellenállni egy-egy megalapozott, jogos kérés teljesítésének. „Én mindenesetre próbálom ahhoz tartani magamat, hogy a vádaskodásokra nem figyelek, a szakmailag helytálló kifogásokat tudomásul veszem, és amennyiben lehetséges, korrigálom.”
Hát így. Hol közszolgálat van, ott közszolgálat van.
Új belső stúdió-dizájnja van A Hét című, mindig elfogulatlan és független tévéműs… ööö… izének. Eltűnt a nagy üvegasztal és a bolgár sci-fi műfajból lenyúlt borzongató háttér, és előkerült a fal. Komolyan. A műsorvezető egy felül bespotlámpázott téglafal előtt mondja a nemzetpolitikát, de nem is ez az érdekes. Hanem a fal mellett látható ablak, amelyen át mire látni ki, pontosabban kicsit le? A stilizált Parlamentre.
Aki már járt a Kossuth téren, tudja, hogy ilyen szemszögből csak két épületből látni az Országházra: az egyik a Kereskedelmi Kamara, pontosabban annak hetedik emeleti étkezdéje. A másik a Miniszterelnöki Hivatal. A készítők szerintem a második verziót tarthatták szem előtt.
Ha azt hallom, hogy „nemzeti főadó”, akkor az szja jut eszembe, Mórickaként, mindenről csak az állami rablás, de semmiképpen sem az MTV 1. Márpedig az Országgyűlés kulturális bizottsága szerint a lelkes, de borzalmas MTV 1 lenne a nemzeti főadó, a csökkenő nézettségű Duna tévével jól összefuzionált csökkenő nézettségű MTV 2 pedig a határon túl élők amúgy is sanyarú kisebbségi létét keserítené tovább. A dolog célja (mint mindennek) az „egységes irányítás”, amiben lenne is ráció, ha nem lehetne pontosan tudni, hogy az adók milyensége változatlan marad.
Ha most eltekintünk a tűrhető filmkínálattól, akkor az MTV 2-vel súlyosbított Duna tévé rászabadítása a kinti magyarokra: különös kegyetlenséggel elkövetett nemzetpusztítás, a Magyar Köztársaság központi unalmának kiterjesztése ártatlan áldozatokra. A trianoni diktátum eddig ismeretlen dimenziója.
Hétköznapi fasizmus. Az Amaro Drom (kitűnően szerkesztve by Kerényi György) idéz Kanadában menekültstátust kérő romák önéletrajzából. Rövid részlet:
„Azzal fenyegettek, hogy ki fognak minket dobni a lakásból. Végül önként költöztünk el, miután a legkisebb lányunkat, Erzsit, kórházba kellett vinni, mert tüdőgyulladást kapott. A szomszédok ugyanis vödörszámra öntötték le őt hideg vízzel. Ezután úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Magyarországot.”
Hideg víz (vagy azzal egyenértékű sok borzalmas szó) nyilván naponta csorog országszerte, vödörszámra a nem kívánatos cigány gyerekekre. A hideg víz a rasszista és kommunikációképtelen agy utolsó fázisa, a végső megoldás előtti utolsó figyelmeztetés: szüntesd meg a gyerekedet, mert túl hangos. Ha tócsát látunk a házunk előtt a járdán, esetleg érdemes megismerni néhány szomszédunkat.
A zsidók, a feketék és a romák nyelvkultúrailag nagyjából rendben vannak a magyar sajtóban, a nők (és a melegek) még szabad préda. Egy évvel az ezredforduló előtt Magyarországon a nőkről (és még rosszabb: a nőknek) olyat és olyan hangon lehet írni, hogy nincs az a kioktató, szexista lekezelés, ami ne lenne vérciki. Nők számára különösen nem, hiszen természetesen ők is osztják a saját stupiditásukról szóló társadalmi konszenzust. Ellenben van, aki úgy éli meg a hatalmas felhozatalt női magazinokból, hogy oda a férfihatalom.
Sokak helyett azt írja egy kedves női olvasó a CKM című alulmúlhatatlanul buta férfilapba: „Végre egy újság, egy jó újság a lassan kisebbségi tudattal élő férfi számára! Annyira elnőiesedett világunk, a férfiúi öntudat, önbecsülés pedig elveszett, hogy nem árt, ha legalább ezúton egy kicsit visszaszerezhetővé válik. Nem vagyok nőgyűlölő, de a sok magazin által tanácsolt önmegvalósítás eredményeként a FÉRFI lassan már csak mértékegységben kifejezhető és mérhető, ezért kihalófélben lévő ösztönlénnyé vál(ik)t.” Nyilván e megroggyant öntudatnak köszönhetők a házasságon belüli és kívüli megerőszakolások tízezrei évente, a brutális feleség- és asszonyverések – de nézzük inkább a CKM válaszát, mert nyilván lemaradtunk valamiről: amíg aludtunk, elterjedt a feminizmus.
„A manapság hallható sok-sok feminista vélemény mellett zene fülünknek egy olyan női hang, amely – egyenjogúságának feladása nélkül – elvárja a férfitől, hogy legyen férfi. Sem a nő, sem a férfi nem tehet arról, hogy a természet ilyennek teremtette. (…) Kedves Gabriella, egy hajóban evezünk!”
Gabriella megnyugodhat: levele zene a férfifüleknek, és miközben sem ő, sem a szerkesztő nem tehet arról, hogy a természet ilyennek teremtette őket, egy hajóban evezhet a lassan már csak mértékegységben kifejezhető és mérhető, ezért kihalófélben lévő újságírói ösztönlényekkel. Gratulálunk, ön máris nyert.
Nem érdemes félrekúrni. Bill és Hillary állandóan veszekednek, külön alszanak, válni készülnek, jelentette a Sky és a FOX News, és valljuk be, Monica sem látszik boldognak, hosszú idő még, amíg megtalálja az igazit.
Ezért szenvedtük végig az egészet? Ezért viseltük el a képmutató elnöki hazudozásokat, a pirulós videóvallomásokat, a tízezer oldalas ügyészi jelentéseket, ezért néztük meg a szivarozást meg a, khm, dolgok számbavételét az interneten, ami izgalmasabb, mint egy pornó a Toldy Gimnáziumban? Hogy még csak boldog se legyen senki? Ennyi erővel Clinton már 1992-ben lebombázhatta volna a szerbeket. A házassága ugyanígy ráment volna Monicára, de legalább negyedmillió bosnyák életben maradt volna.
Friderikusz, aki ugyan értelmes és intelligens, de se nem meglepő, se nem mulatságos, merthogy (nem tudom, feltűnt-e valakinek) se önálló személyisége, se humora, és ezért népszerű magyar viszonylatban (tessék egyszer összevetni még egy Harald Schmidttel is, SAT 1!), átigazol, mégpedig egy német juhászkutya miatt. Fridi a médiaügyekben mindig jól értesült Népszabadság szerint azért sokallt be, mert a TV 2 Rex felügyelőjével szemben már nem tudná megőrizni erős nézettségét, ami egyébként is tiszta rejtély.
Hanem a Rex felügyelő, az érdekes. A magyar kedves néző, ha szórakozni vágyik, Dáridót néz, és a Kántor nyomoz-érában szocializált pavlovi reflexszel feszült figyelemmel követi, amint egy közepesen buta arcú, lihegő négylábú középszerű statisztákat üldöz a filmgyár büféjében; miközben ugyanez a kedves néző a legszívesebben agyonlőné a hasonló kiadású magyar vámos kutyát, ha Ferihegyen megtalálná a pakkjában az eldugott hasist. Ettől a nézői attitűdtől félt Fridi, és joggal.
Az átigazolást először a Friderikusztól nem túl távol álló VICO-s Népszava szellőztette meg, utána jött az internet és a Blikk: „Mivel az RTL Klubon nem szeretnének újabb Friderikusz-produkcióknak helyet biztosítani, a showman és munkatársai új csatorna után néznek, ahol szívesen fogadnák az ötleteiket.” Az RTL-nek akkor igen soványka mondandója volt a felröppent hírekkel kapcsolatban. A tévéadó sajtónyilatkozatából: „Az RTL Klub vezetősége a maga részéről feltételezi, hogy amennyiben Friderikusz Sándor más televíziós csatornákkal való együttműködést tervez, azt szakmai hírnevéhez méltón, először és főképpen az RTL Klubbal közölné.”
Először és főképpen? Hogy mennyire mindegy Fridinek, hol adja elő magát, az pár hónapja látható volt egy szándékolt/nem szándékolt elszólásán, amikor valahogy úgy köszönt el, hogy találkozunk hamarosan a TV 2-n, vagy mi ez, ja nem, az RTL-en. Búcsúlevelében meg azt írta: „annyi méltatlanság és megaláztatás érte” az RTL-en, hogy csak na.
Mindez oké lenne. Ha a nézőt nem érte volna megannyi méltatlanság és megaláztatás a műsor nézése által. Ha annak, amit ez a profi és tehetséges tévéember mostanában csinál, lenne bármi értelme. Ha méltó lenne szakmai hírnevéhez.
Gazdasági vizsgálatot követel hatvan emtévés: „Nem kívánjuk tovább hátunkon cipelni azt az indokolatlanul felduzzasztott hivatali apparátust, amelynek semmi érdeke nem fűződik az igényes televíziózáshoz.” Az új tulajdonosi testületet pedig felszólítják, számolja fel „egyszer s mindenkorra az utolsó szocialista nagyvállalatot Magyarországon”. Előbb-utóbb lesz legitim kuratórium, drasztikus leépítés, magyar feltámadás.
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét