Skip to main content

Underpress

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nüanszok, ha számítanak egyáltalán. A hónap nyilatkozata, elköv.: Deutsch sportmin., jún. 16., 301. parc.

„Nagy Imre holtában érte el azt, amiért életében sikertelenül harcolt, azaz megdöntötte a szocializmust, és kivívta a szabadságot a magyar nép számára.” A beszédet szerencsére nem zavarta meg a köztársasági elnök és a rendszerváltó, ’56-os SZDSZ-esek kínos jelenléte, amit a meghívók ügyes elküldése utáni meg nem kapással sikerült elérni, de ez mindegy is, mert nyilván csak akadékoskodtak volna.

Pl. hogy hogy is volt ez a dolog Nagy Imrével, aki holtában elérte életcélját, és kivívta a szocializmus megdöntését, holott nyilván Deutsch sportmin. is pontosan tudja, mert olvasta anno a szamizdatokban, hogy Nagy Imrére sok mindent lehet mondani, de határozottan nem akart nem-szocializmust, csak demokratikusat akart, meg legitimet, abban hitt, hogy szocializmus és szabadság nem ütik egymást, szóval tetszik-nem tetszik, Nagy Imre baloldali volt, és az is maradt haláláig, eddig ugye csak a kádárista történelemfelfogás hazudta a fejünkbe, hogy Nagy Imre nem akart szocializmust, most megvan a hazugság polgári pendant-ja.

A 301-es parcella felől enyhe földmozgásokat észleltek a helyi lakosok.




„A sajtó a mélypontján van. Hiszen hangneme alpári, rosszindulatú és gusztustalan.”

A Magyar Hírlapból nem derül ki, mely orgánumokra gondolt Kövér László a Komédiumban, amikor önfeledten a sajtó mélypontjáról beszélt, de talán ez is egy mélypont, hogy ott ül a tudósító, és nem kérdez rá: elnézést, miniszter úr, pontosan kikre tetszik gondolni? És hogy nem rosszindulatú és gusztustalan-e, hogy ön szerint megtárgyalandó problémakör a zsidókérdés és Trianon, és hogy ön szerint aki nem támogatja Juszt meghurcolását, az a bűnözést támogatja? Vagy hogy Simicska doktor azzal üt el egy konkrét postabankos tényfeltárást, hogy „erkölcsi nullákkal nem vitázik”? És meg is úszhatja ezzel, hiszen lapzártáig senki nem kért tőle interjút a) Postabank–Mahir-ügyben, b) a kommüniké stílusa ügyében.

Alpári módon szeretném megjegyezni, hogy már most látható: annak sem lesz semmi konzekvenciája, hogy Földi László ex-NBH-s ezredes, most: Defend Kft. az RTL Klub Akták című műsorában (Bárdos András mindig profi, de most egyszerűen remekelt) beismerte: Kövér volt az, aki őt megbízta, vegye meg másfél milkóért, fiktív számla ellenében a Pokorni-féle (pszeudo)megfigyelési kazettákat. Amely megfigyelés megtörtént/nem történt meg, a Fidesznek érdeke/nem érdeke a titkosítás (nem kívánt verzió feltupírozandó). Mi, fidexesek csinálhatunk bármit, de ha a sajtó mukkan, akkor alpári, rosszindulatú. És mivel a sajtó dolga a mukkanás, a sajtó mindig a mélypontján van.




Kormányváltás előtt (magyar szappan)

Az előző rész tartalmából: Viktor tavasszal közli, hogy júniusban átnézik a kormánytagok működését, és majd utána eldönti, ki megy és ki marad. Közben a kormánytagok továbbra is szerepelnek, például a tévében, és a polgárok fele úgy dönt, na most már aztán csókolom.

János azonban marad a HM élén, mert bár IQ-szintjével nem indítanák a Mindent vagy semmit-ben, jó fej, ráadásul kisgazda. Pali marad a KTM élén, mert bár a szakma nem tud vele együtt dolgozni, és az EU is kiakadt rá, jó fej, kisgazda, és azért van, amihez ért, pl. a paradicsomnemesítés, ami régi ökotevékenység. Józsi marad az FVM élén, mert szintén jó fej, szintén kisgazda, és ha nem marad, kimegy a koalícióból, úgyhogy még államfő is lesz, hogy ne izéljen már. Tamás marad az ISM élén, mert fideszes és jó fej, plusz emblematikus figura, a nők egy sajátos hányada még bemozdítható rá szavazásilag. Árpád marad az EÜM élén, mert fideszes, és mert szegény bukott Gabival ellentétben a kormány mégsem akar eü-reformot, különben is, a fúrás hosszú távon kifizetődik. Ám ekkor…

A MIÉP ellenzéki párt. Mi más lenne, nem kormányoz, tehát ellenzékben van, nincs harmadik út; persze más kérdés, hogy értünk ellenzéki, nem ellenünk, és amikor nem határolódunk el tőle indignáltan, és amikor nem határolódunk el még indignáltabban a MIÉP-től való elhatárolódási kényszertől, akkor ez a kormánypárti ellenzékiség kurvára jól jön, például a kuratóriumokban, például a kétharmadra. Hogy meglegyen.

Ha például mi, fideszes médialogopédusok összehívjuk a közszolgálati Magyar Rádió kuratóriumi elnökségét, hogy mondjuk visszahívjuk a felügyelőbizottságot, akkor ki kap rajtunk kívül még meghívót? Az FKGP-n, az MDF-en, az MDNP-n és a KDNP-n kívül? Na ugye. Ha egyeztetni kell, az más, akkor egyeztetni kell, ne mondják, hogy nem vagyunk nyitottak az ellenzék felé. Ha fideszes médiapolitikáról van szó, akkor ezt körfaxoljuk a nemzetiszocialistáknak is: „További munkánk szempontjából elengedhetetlenül fontos, hogy fenti üléseken mindnyájan ott legyünk és egységes álláspontot képviseljünk.”

Ilyen faxot természetesen csak olyan küld, aki abból indul ki, hogy van, hogy létezhet egységes álláspont, tehát közös médiaértékrend a Fidesz – MPP és a MIÉP között. Ahogyan évekig szokni kellett Orbán Viktort Für Lajos mellett, olyan gyorsan nyeltük le, hogy a magyar nemzetiszocialista párt csendestársként kormányon van. Időnként.




A közszolgálati Magyar Televízió törvénytelen kormányzati lenyúlását némileg enyhíti, de abszolút nem menti, hogy tíz százalék alá süllyedt az MTV nézettsége, hogy tehát már nincs akkora tétje Szenes Andinak, Csermely Péternek és az egész nemzetpolitikai hangvételnek, ami most dolby surround rendszerben körbeveszi az MTV-t néző polgárt, mint amikor az MTV még tényező volt a médiapiacon.

Az MTV törvénytelen állapotával nem csak az a baj, hogy az FMPP-t nem zavarja a dolog. A baj az, hogy a Cégbíróság által kimondott törvénytelenség még legalább fél évet elhúzódik, akkor ítélkezik ugyanis a Legfelsőbb Bíróság arról, be lehet-e jegyezni az MTV új vezetését, és van-e aláírási joga az ügyvezető elnöknek. Per pillanat nincs. Szabó László Zsolt per pillanat egy titkárnőt sem bocsáthat el törvényesen, de még egy tajvani kávéfőző gépet sem vehet az aláírásával, mert az őt kinevező kuratórium hát enyhén szólva is.

Szabó László Zsolt: béna kacsa, akinek ugyanakkor (Such György gazdasági alelnökkel egyetemben) teljesen legitim gazdasági racionalizáló, elbocsátó, átalakító tervei vannak, ehhez képest a Népszabadság tudósítása szerint most olyan közleményekkel próbálkozik, hogy ő „az MTV Rt. első és második vezetői posztját egyidejűleg betölti”, tehát jogosult a cég nevében eljárni. Nem lesz jogosult, az MTV télig úgy marad, ahogy van, utána majd nyilván költöznek, leépítenek, átstrukturálnak, Viktor meg szépen beköltözhet a Tőzsdepalota VI-os stúdiójába, ahonnan élőben közvetítik a polgári kormány napi jogsértéseit.

És addig? Addig van A Hét. Meg a Híradó. Van még kérdés?




„Ha törvényes is, nem elegáns és illő, hogy a testületben kizárólag kormánypártiak ülnek.” Hát nem aranyos? Herényi Károly (MDF) a csonka tévékuratóriumról.

Csúcs László szupersztár után a második kormánypárti érzékelése annak, hogy nem kóser az MTV-kuratórium, igaz, Herényihez nem jutott el a Cégbíróság első fokú határozata, ő inkább a jó modor híve, illendőségi kérdésnek fogja fel, ami egyszerű törvényességi kérdés, de így is kedves tőle, nem kéne szívatni. Különben is, hamarosan az Alkotmánybíróság is dönt az illetlenség és az elegancia hiányának tárgykörében.




A kormány titkosította a Juszt-aktákat, az ORTT pedig az X-aktákat. Már a gyerekek számára, az ő védelmüket szolgálta a Dragon Ball Z cenzúrája is, l. még erőszakmentes képernyő.

Az intézkedést a bíróság is jóváhagyta, és ha a magyar kiskorú az európai átlagtól eltérően nem negyed kilenckor vagy negyed tízkor, hanem csak tizenegy után nézheti az X-aktákat, akkor az nem kevesebbet jelent, mint hogy ő bizony érzékenyebb az európai kiskorúnál, őt még védeni kell, lelke egészséges, ő még rettegve lesi a képernyőn a földönkívüliek genetikai kísérleteit, míg a belga gyerek szinte közönyösen nyomja be magába az egyes epizódokat, miközben génkezelt sárgarépát rág a dioxinos csirkéhez és a mérgezett kólához. A magyar gyerek aggódva izgul Moulder és Scully ügynökért, vajon az igazság odaát van-e, de nem tudja, volt-e fideszes megfigyelési ügy; eközben a német gyerek az esti híradóban éppúgy hozzáfér a kormányzaton kívüli információkhoz, mint a brit, francia vagy olasz gyerek.

Az ORTT és a bíróság nem tiltotta be és nem rakta éjjelre: a híradó borzalmait, a koszovói tömegsírokat, az elégett, megcsonkított tetemek látványát; a természeti katasztrófák áldozatainak sírását az összes voyeur-tévében, amikor felfogják, hogy néhány óra alatt elúszott egy élet munkája; a bűnesetek áldozataival készített ávós/vallatós/bulvár/szocioriportokat; a délutáni közszolgálati unalom halálos dózisait; a simlis politikai/gazdasági üzletek haszonélvezőinek cinikus mosolyát és válaszait, amikor kiderül, hogy posztjukon maradhatnak; a politikai/parlamenti morál és közbeszéd napi szintű elértéktelenedését, a hazugság és a cinizmus intézményesedését.

Gyerekvédelmi okokból is hadd javasoljam első lépésként az ORTT eddig elmaradt, testületi lemondását.




Az ORTT Panaszbizottsága az etika és a médiajog területéről a nemzetpolitikai érvelés rögös talajára tévedt. Elköv.: Dr. Simon Ida, az eljáró tanács elnöke.

Történt, hogy a szokásos, műfaját tekintve: közéleti feljelentés nyomán a PB megállapította, az RTL Klub Akták című műsorában tévedés volt a vajdasági magyarok számát 200 ezer főben megállapítani. Tény, amit rövidke közleményében a PB állít, hogy ti. „a köztudatban lévő becslések és a jugoszláviai választások eredményei ennél sokkal nagyobb létszámra utalnak”, jelesül 300-350 ezerre. Oké. Ami nem oké, az az érvelés további része, ami immár az új fidexes-kisgazdi-magyarigazságos autonómiakoncepciók, tehát mindenképpen a napi politika jegyében fogant: „Hiszen a balkáni háború utáni rendezési folyamatban a délvidéki magyarok lélekszámának magyarországi alábecslése hátrányosan befolyásolhatja önrendelkezési igényeik megvalósulását.” Mondja nem Németh Zsolt, hanem a PB.

Egy műsorvezetőnek eszerint ma már mindenképpen szem előtt kell tartania az általa vázolt kérdéskör szereplőinek politikai ambícióit. Ha velük nem lép egyszerre, PB-elmarasztalást kap estére.




Nyugodt, öreges köztévét szeretne a miniszterelnök.

A GFK Hungária nevű cég felmérése szerint „Magyarországon az MTV 1 és a Kossuth rádió műsorát a legnagyobb arányban az idősebb, a hagyományokat tisztelő emberek kísérik figyelemmel”.

Nem tudom, ki állította, hogy Orbán szakított a piaci szemlélettel.




A Miniszterelnöki Hivatal külön államtitkárság létrehozását fontolgatja a kormányzati koordináció és/vagy a média ügyeinek kézbentartására. A Magyar Hírlap úgy tudja, az irányítást „nem fideszes politikusra, hanem szakértőre vagy tanácsadóra bíznák”. A két kategória régóta várt radikális különválasztása új nóvum, ahogy kisgazda körökben mondanák, de mindenképpen elismerésre méltó őszinteségre vall Viktorék részéről.




































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon