Skip to main content

Underpress

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Most ugrik a kuratórium a vízbe, csak kérdés, hányan lesznek. Mármint a Magyar Üresvízióban. Lehetnének ugye akár nyolcan is: olcsón meglenne a paritás, megfelelne a törvénynek, lehetne elnököt választani, lenne magyar feltámadás, egész pályás.

Na mi nem lenne meg, ha nyolcan volnának? Bingó. A kétharmad. Ön nyert egy mikrosütőt.

Tizenketten lesznek, két-fő-többet-lát alapon. Innentől hiába, ha ki akarják védeni a médiaháború vádját, a kultúrharc vádját, a sajtó megszállásának vádját. Aki tizenkét (dühös) kurátort akar az MTV-be, annak a nemzetiszocialisták kellenek a kétharmadhoz.

De mihez kell a kétharmad? Hamarosan a csatornánkon. Maradjanak velünk. A következő három és fél évre.




Valamit mindenképpen muszáj fuzionálni. Össze kell növeszteni, ami összetartozik, csak még nem tud róla.

Azt mondja Stumpf (István, független politológus) a vizuális közszolgálatban egyik reggel, hogy össze kéne vonni a Magyar Televíziót a Magyar Rádióval. Már ez sem rossz, de István kreatív elme, így arra is lát „reális lehetőséget” (így, reálisat és lehetőséget), hogy jól összefuzionálja a Magyar Nemzetet a Napi Orbánvikkel.

A fúziós energia közismerten környezetbarát, úgy tudom, legfeljebb implodál, nem explodál, az is valami, így társadalmilag. A fúzió szó használata médiánál azért lehet rendeltetésszerű, mert bár Stumpf (István, kancelláriai htb.) „a Magyar Fejlesztési Bank keretein belül” képzeli el, nem egyszerűen arról van szó, mint a Magyar Hírlappal súlyosbított A variáns idején, hogy a három lap szépen összevonódik fentről; vagy a B variánsnál, hogy a három lap mint olyan megmarad, csak éppen egy állami sajtóportfolión belül várnak a fehér privatizátor hercegre; nem, most C variáns van, a kormány eltereli a közvéleményt, és az MH kihagyásával (hála!) szépen megépíti a kommunikációs gátat, összekúr két kompatíbilis (szervilizmus + írásképtelenség) napilapot. Címnek javasolnám a Napi Magyar Hitelt: jól hangzik, könnyen megjegyezhető, és főleg a végtelenségig tovább fuzionálható.

ontos ilyenkor, hogy mit gondol a függ. pol. min. kanc. htb. személy szerint? Fontos.

István személy szerint azt szeretné, ha „kialakulna egy olyan intellektuálisan is erős, piacilag is versenyképes média, amely a liberális konzervatív gondolatokat színvonalasan próbálja közvetíteni”. Könyörgöm, István, kivel? Kristóf Attilával? Lőcsei Gabriellával? Ugró Miklóssal? Pilhál Györggyel? Médiafúzióval?




„És ez mindaddig így lesz, amíg a gigantikus, internacionalista-kozmopolita összeesküvés bértollnokait, a sajtó 99,000006 százalékát karvalyszorításukban tartó liberálfirkászokat mi, az igazi hazafiak nyelvén megszólaló, a valódi Nemzetet teljes joggal képviselő 0,0000094 százalék be nem olvasztjuk, hazug újságjaikat a mi, szent ügyet képviselő lapunkba…” – ugye ma már nem feltűnő, hogy paródia? Az amerikai MAD magyar mutációjában, ahol is értő szerkesztőkezek mindig hazai kontextusra ferdítik az USA-originált. A hónap médiaajánlata.




Ami a cigányság egyetlen hiteles emtévés megjelenítőjénél, a Patrin roma magazinnál január végén történt, nehezen fogható fel ép ésszel. Felállították Daróczi Ágnes felelős szerkesztőt egy olyan új vezető, bizonyos Varga Ilona (Magyar Rádió, Cigányfélóra) kedvéért, aki eredetileg a szerkesztő-riporteri állásra pályázott, majd amikor megkapta, közölte, hogy csak vezető állást fogad el, és nem hajlandó Daróczival együtt dolgozni. Jobb munkahelyen ugye ilyenkor repül az ember, de mivel a közszolgálati Magyar Televízió nem jobb, hanem a legjobb munkahely, amely mindent megtesz a beosztottak jó közérzete érdekében, a riporter kedvéért központi állományba helyezték a felelős szerkesztőt. Akivel – sovány vigasz – a Patrin munkatársai nem kívánnak együtt dolgozni. (Még emlékszünk: az Egyenleg stábja nem kooperált, amikor Murányi Menjeninnen László vette át a terepet. A Hét stábja meg most télen állt fel, amikor Rér Éva lett a mindig szuverén, informatív és elfogulatlan hírműsor vezetője.)

Daróczi Ágnes szerint azonban a történetben nem a személycsere az érdekes. Furcsa is lenne, ha a személycsere kierőszakolása nem jelentene politikai váltást. „A közszolgálati Magyar Televízió nem tart igényt a Patrin roma magazin által eddig képviselt és bemutatott cigányképre” – mondta Daróczi, és itt jön a képbe az, hányszor próbálta meg Farkas Amnesztia Flórián (OCKÖ, Lungo Drom) enyhén szólva is a saját képére formálni a Patrint. Belénessy Csaba regionális-kisebbségi főszerkesztő azonban csak arra hivatkozott, hogy a műsor nem eléggé „kiegyensúlyozott”, és mivel ez az MTV-nél mindig is hangsúlyos szempont volt, Varga jön, Daróczi megy állományba, központiba.

Borítékolható: lassan megjelennek a Patrinban a boldog, polgári romák, akik szerint nem őket kéne pozitívan diszkriminálni, hanem a Napi Magyarországot.




Pintér Sándort jogerősen felmentették, nem sokkal azelőtt, hogy Zemplényi György jogerősen meghalt. Ez már csak a dolog sorrendisége miatt sem emlékeztethet a történelmi igazságtételre, amikor Nagy Imre rehabilitálásának napján a tárgyalóteremben járt körbe a kis cédula Kádár halálhírével. Az igazság érdeklődés hiányában elmaradt, belügyminiszterünk mindenki megkönnyebbülésére nem volt bűnsegéd, nem hamisított köziratot annak érdekében, hogy valahogy hazahozza az úszómenedzsert, azt sem tudta, ki az a Zemplényi, és miért kéne hazasegíteni, a hamis útlevelektől pedig mintegy zsigerből irtózik ő, hiszen a Fidesz alatt ugye így szokott az ember társtulajdonos lenni poszt-Simicska-cégekben, azt pedig még Pintér sem kívánhatja saját magának.

Ahogy Pintér belügyminiszter nem tudott arról, hogy hamis útlevél készül, mivel nem hallotta, hogy egy beosztottja mit mond neki, úgy arról sem tudott (hallott), hogy bizonyos Nagy expolgármester nem kevesebb, mint 3 db hamis útiokmánnyal fog hazaérkezni bizonyos Pelikán nevű exbarátjához Budapestre, hogy beszéljen (vö. köpjön) bizonyos áfával súlyosbított szakszeeeti üdülőbizniszekről. Pelikán és Nagy ezúttal nem a Kanári-szigeteken, hanem a Gyorskocsi utcában válthattak szót, ha akartak, és akkor Pelikán adófőrendő… adórendőrfő… főadórendőrnek még arra is maradhatott ideje, hogy gyorsan túladjon a Teve utcában (a TV 3 szerint: 630 rongyért) vásárolt csempészett aranyon.

Az a Pelikán, aki.

Akit az a Simicska nevezett ki, aki.

És a belügyminiszter a mai napig az a Pintér, aki: Göncz/Kossuth tér, leváltás, kinevezés, Clodo és Clodóné, az ügetőnél ott volt/nem volt ott – vagy csak helyszínlelte.




Princz ellen egyelőre nem folyik büntetőeljárás, a Postabankot viszont az adu ÁSZ és a Korm. Ellenőrz. Ir. is nézi, aztán majd jelentik az osztályfőnöknek. Helyes. Viszont Princz ma a politika (plusz a jellegénél fogva kritikátlan magyar sajtó) közbeszédében egy maszopos/szadis/közveszélyes bűnöző, aki hirtelen egy személyben felel jelenünk minden nyűgéért és nyilaiért.

Lehet, hogy az ÁSZ-nak beszélnie kellene egy Pintér Sándor nevű emberrel is, aki alig pár éve, nem sokkal inkompetencia miatti menesztése előtt a Postabank Ügykomplexum egyik apró, teljesen jelentéktelen szegmenséről, a Teve utcai új rendőr-üvegpalotáról azt mondta az Új Magyarországnak: „Tizennégy ingatlanunkat cseréltük el egyetlenegy új ingatlanra a Postabank közreműködésével. (…) Princz Gábor, a Postabank első embere kitűnő üzleti érzékkel és maximális segítő szándékkal állt az ügy mellé. Jól ismerem Princz urat, és nem tudok olyan üzletről, ami az ő kezében ne vált volna arannyá.” (Ez az arany nem az az arany volt, amit később a Teve utcában Pelikán felvásárolt.)

Az Új Maó azonban nem az a médium volt, amelyik ne kérdezte volna meg a tutifrankót:

„Ha jól jár az állampolgár, a rendőrség és a Postabank is, akkor miért támadják mégis ennyire?” A kérdés hangyafasznyit nyitva hagyta, vajon az állampolgár, a rendőrség, avagy a Postabank az ennyi támadás tárgya, de ezen ne akadjunk fenn, mert a Pintér-válasz nem váratott magára: „Ez egy nagyon érdekes kérdés. Sokakat bánt, hogy ez a rendőrség vezetésének és Princz Gábornak jutott az eszébe, ráadásul meg is valósítjuk. Az akció sem a költségvetésnek, sem az állampolgárnak nem kerül pénzébe, de az állampolgárok (óbeszéd; ma: polgárok – S. L.) élvezik a hasznát”, mármint a rendőr-üvegpalotának, amit a Princz húzott fel, Kiss Ernő pedig lepisilt.

Ha én állami számvevő lennék, bizony lehet, hogy elcsevegnék azzal az emberrel, aki jól ismeri Princzet, és tudja, hogy minden arannyá változott a kezében. Még az is lehet, hogy a kérdezésben meg sem állnék.




Viktor kormánya kortörténetet csinál. Ezt onnan tudni, hogy sok tízmillió forintért videóra örökítik őket. És hogy ki archiválhatja videóra a mi pénzünkön a polg. konz. kormány napi megnyilvánulásait, arra zártkörű pályázatot hirdettek. Szinte mellékesen bukkan fel a jelentkezők között az Ezüsthajó Produkció Film Kft., amelyről valamiért az az érzésem, hogy hamarosan fogunk róla hallani. Az MTV kétszer is prime time-ban sugározta az elfogulatlan, objektív Ezüsthajó filmjét Viktor amerikai útjáról, azt a Supertramppel súlyosbított kis PR-gányt, amelyből csak az derült ki, hogy Viktoron jobban áll a fekete garbó, mint a tőzsde megnyitása a Wall Streeten.

Elképzelem, mikből áll majd a Polgári Kortörténet Közszerepléseinek Videóarchívuma. Szabadi Béla Hajdúhadházán („egy nap az államtitkárral” rovat). Kövér László listás országgyűlési képviselő a háromhetes parlamenti ciklus alatt ellátogat nem létező választókörzetébe („kis színes”). Kávássy Sándor gondolkodik (ez csak hosszabb művészfilm keretein belül oldható meg). Tóth Gy. László politológus-mozitulajdonos-kormányfőtanácsadó cikket ír (premier plan: amint érvek és ellenérvek jönnek-mennek a fejében, jelzőkkel viaskodik, ellenségképeket hesseget el, ha pedig a „kultúrharcon” kívül végképp semmi nem jut az eszébe, nyilatkozik a Demokratának). Nemeskürty István kultúrát támogat (a tanár úrról készült másfél órás videó már a kölcsönzőkben!). Orbán Viktor Amerikában. (Erre nem kell költeni, már adtunk rá pénzt. Ön is.)




Mire e sorok megjelennek, talán már létre is jött a beígért egyensúly a gazdaság és a média területén. Most csak annyit tudni, hogy a Postabank igazgatósága februárban dönt a (nem kizárt, hogy mérleghamisító) ex-management elleni feljelentésről, ami rendben is van, de hát ugye az indoklás.

Auth Henrik vezérigazgató a Reggeli Krónikában, arra a kérdésre, hogy itt és most miért igen, amikor pedig más bankoknál (MHB) nem: „Ma más a társadalmi hangulat, mint az elmúlt években volt. A közhangulat is megköveteli, hogy érvényesüljön a vezető tisztségviselők jog szerinti felelőssége a cégek gazdálkodásával kapcsolatban.”

Avagy: Felvonulók kérték. Vagy eddig nem tudtuk, hogy a Fidex hangulatjelentéseket kér a napi politika alakítására, meg hogy spontán, online kvázi, oda lehet szólni Istvánnak és Henriknek, hogy fiúk, kicsit szomorkás a hangulatom máma.




Még mindig Henrik. Ugyanott.

Semmi gondot nem jelent, mondta Henrik, hogy a Postabank (egyoldalas hirdetés, redukált mondandó: „Tiszta bankkal indulunk”) reklámtevékenységére kiírt, ismét csak zárt körű pályázat ismét csak öt meghívott cége között szerepel az a Happy End nevű kft. is, amelyik a Fidesz választási kampányát csinálta. Ez jó hír. Mert tényleg, hogyan vette volna ki magát, hogy mondjuk pont azt a céget nem hívják meg, amelynek decemberig a kormányfő mai PR-tanácsadója volt az ügyvezetője? És a nevezett ezüsthajós Orbán-film elkészítője volt a másik ügyvezetője? (És ha lett volna harmadik ügyvezető, az lenne ma Viktor személyes előkóstolója a MEH-ben.)

Ugye, hogy piacgazdaság van? Ugye, hogy senkit sem lehet semmiből sem kizárni? Ugye, hogy már most tudni, melyik cég nyeri a pályázatot?

Any problems? Auth of question.




Fókuszáljunk egy röpke bekezdés erejéig egy másik Henrikre, arra, akiről időnként – isten tudja, miért – ambíciók röppennek fel, ő maga pedig hol műsort vezet (Szabadság tér, Aktuális), hol meg újságírást tanít az egyelőre nem róla elnevezett médiatanszék nagyképűség szakán. Egy ambícióját azért ő is nyilvánosságra hozta, mégpedig live, a fent említett Stumpf-interjú végén.

Népszabadság: „Havas Henrik műsorvezető nyomatékosan a miniszter közbenjárását kérte ahhoz, hogy a miniszterelnök a rádió mellett időnként az MTV reggeli műsorában is megjelenjen.” Stumpfot nem kellett sokat nyaggatni: „Meg vagyok győződve róla, hogy ha úgy gondolja, itt, az MTV 1-en is meg fog reggel jelenni.” Ez így megy. Az új műsor címe: Vik házhoz jön. Pláne, ha behívják. Ha szerda, akkor Reggeli Krónika, ha csütörtök, akkor Szabadság tér, ha kommunikáció, akkor mikrofonállvány.




„Vagyis a megmerevedett médiafrontok egyre kevésbé sikeresek?” – kérdezi a Napi Orbánvik részéről Dénes (Földessy, újságíró) egy névtelenséget kérő reklámpszichológustól, aki azért névtelen, mert mint Dénes írja, „három hete reklámpszichológust keresek” – de nem talált. Így maradt az, aki hosszan, névtelenül beszél felületes faszságokat, anélkül hogy különösebben megmerevedne bármink a fenti kérdésben is rejlő médiafrontoktól.

Az interjút (Hatáslélektan a médiában, jan. 23.) olyan kérdések fémjelzik, mint hogy „Mivel szemben legnehezebb a védekezés?” (nem új nemi betegségekről van szó, hanem médiáról és kommunikációról, így a válasz persze az, hogy „a tévével szemben, ahol kép és hang együtt van”, ami televízió esetében csak az unokatesóm húszéves Junosztyánál ment szenzációszámba); meg olyan ténybeli közbevetések is fémjelzik az interjút, hogy „az intelligens hallgatók száma bizonyára kisebb”, meg hogy „ugyanakkor az SZDSZ uralja a sajtót”, ami ebben a kontextusban szabályos műveltségfitogtatásnak hat, és Mr. Anonymus elegánsan kezeli a helyzetet, amikor a ténybeli közbevetésre közli: „Az SZDSZ-ben igen sok nagyon okos politikus van, aki nagyon jól kezeli a sajtót is. (Is, tehát sok egyéb, életünket át- meg átszövő tényezőn kívül az okos szadisok a sajtót is jól kezelik. – S. L.) Mégis részben a médiakezelésüknek köszönhetően veszítették el a választást.” Akkor hát mégse lennének olyan okosak? De ha nem, akkor hogyan uralják a sajtót? Így persze nem csoda, ha a megmerevedett médiafrontok egyre kevésbé sikeresek – már ha még felállnak egyáltalán.




Egyfelől a hiszti a kisegyházak ellen, másfelől a legsúlyosabb pszeudoszekta csöndes beépülése a kormánystruktúrába. A Környezetvédelmi Minisztérium illetékese a Szcientológiai Egyház tesztkérdéseivel vetetett fel pályázókat tizenkét vezető posztra. A minisztérium személyzeti főnöke, Csiki György maga is kitöltötte az ún. Oxford-tesztet, és mit tesz L. Ron Hubbard, „jónak találtam”. Csiki azonban úgy töltötte ki az ívet, hogy „nem tudtam, hogy a szcientológiai egyház dolgozta ki és alkalmazza”. Azért ez mindjárt más, hogy nem tudta.

Szerencsére nyilvánosságra kerültek maguk a kérdések is, így fény derült arra, milyen szempontok alapján kerülnek ma Magyarországon hivatalnokok vezető posztokra.

„Ön lassú evő?” (Pragmatikus szempont az ebédszünetek hosszának megtervezésére.)

„Megrándulnak-e néha az izmai, minden logikus ok nélkül?” (A minisztérium csak logikus okokat tud elfogadni.)

„Az élete állandó küzdelem a túlélésért?” (Környezetvédelmi felügyelőnek lenni állandó Mad Max-érzés, survival training, úgyhogy be ready.)

„Helyesli-e a faji vagy a társadalmi osztályok szerinti megkülönböztetést?” (Szükség esetén együtt tudna-e működni néger környezetvédelmi felügyelőkkel?)

„Megzavarja-e néha a szél süvítése vagy a ház elcsendesülésének zajai?” (Ebben az elmekórtani esetben kérjük, próbálkozzon inkább a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumban. Köszönjük.)

































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon