Révész Béla

Nyomtatóbarát változat

„A Titkárság úgy ítélte meg, hogy a politikai információ betölti feladatát, a munka fontos eszköze, s szervezeti rendjét érintő alapvető változtatásokra nincs szükség. A követelmények azonban bizonyos tekintetben változnak. A politikai intézményrendszer korszerűsödésével bővül a nyilvánosság, a korábbinál is nagyobb jelentőséget nyer az állampolgárok véleménye, növekszik a párttagok és pártonkívüliek politikai aktivitása, a társadalmi szervek önállósága. A Központi Bizott­ság­nak a párt vezető szerepét, a politikai rendszer továbbfejlesztését tárgyaló ülése után, az ebből adódó feladatokkal és a technikai korszerűsítés lehetőségeivel is számolva napirendre kell tűzni az információs munka fejlesztésének további feladatait.”1

Az információs munka fejlesztésének a Titkárság által 1987 júniusában felvázolt stratégiája azonban még nem számolt az információ-kommunikációs technológia valódi hatásaival. Az lassanként itthon is érthetővé vált, hogy miért nevezte a Time magazin 1983-ban − két évvel az után, hogy az IBM bemutatta a PC-t − az Év Emberének a személyi számítógépet. Híre járta annak is, hogy − ugyanebben az évben − az Egyesült Államokban megkezdte működését az első „maroktelefon-hálózat”. Gyorsabban beszivárogtak viszont Magyarországra a magánkézben lévő videokamerák. A VHS (Video Home System) elnevezésű eszköz, amely ma már vállnyomorító ősleletnek számít, és muzeológiai értékkel bír, annak idején csoda volt. Ráadásul az események független dokumentálására alkalmas új eszköz − főleg riporteri-filmes kezekben − korábban nem tapasztalt kérdéseket vetett fel a sajtóviszonyok terén is.

Ekkoriban jutott hozzá első videokamerájához Jávor István is. Az alternatív tájékoztatás új lehetősége a kameratulajdonos mellé gyorsan összehozta az Elbert Márta, Ember Judit, Lányi András és Vági Gábor nevével fémjelzett, „Fekete Doboz” elnevezésű alkotógárdát (Pesty László valamivel később csatlakozott hozzájuk). A szamizdat irodalom a nyolcvanas évek elejétől megállíthatatlanul nyomult az illegalitásból a „második nyilvánosság”-on keresztül a hivatalos elismertség felé, arra viszont senki nem gondolt, hogy mi lesz akkor, ha nem a műsorszórásban, hanem a -gyártásban jelenik meg elsőként az elektronikus média pluralitása. A Fekete Doboz önmeghatározása szerint „video-folyóirat”-ként jött létre. A szerkesztőség nyilvánosság előtti bemutatkozására a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Gorkij fasori társalgójában került sor 1987. május 24-én. Felhívásban − „Nyílik a Fekete Doboz!” − vázolták szándékaikat:2

„A FEKETE DOBOZ video-kiadvány: rendszeres közleményeit évente négy alkalommal, kb. egyórás kazettán hozza nyilvánosságra. A sorozat darabjai egy-egy téma vagy esemény elemző feldolgozását adják, ezen kívül rövid mutatványokat vagy interjúkat közölnek olyan tárgyakról, melyek video dokumentációja rendelkezésünkre áll vagy készül. E tájékoztató jellegű anyagok nyomán a megrendelő kívánságának megfelelő terjedelmű és jellegű műsoros kazetta elkészítését vállaljuk magánosok és közületek részére.

A FEKETE DOBOZ nem marad dobozban. A kazettákat cenzúrázza a Filmfőigazgatóság illetékese. Ter­jesz­té­sük­re felkérjük a Magyar Filmklubok Szövetségét, a MAVIDEO-t, a Magyar Amatőrfilm Szövetséget, a me­gyei művelődési központokat és a megyei könyvtárakat, valamint az egyetemek kulturális bizottságait. Az első szám 1988. első negyedében jelenne meg.

A FEKETE DOBOZ szerkezete: A vállalkozás a Balázs Béla Stúdió önálló szekciójaként, a Magyar Film és TV-művészek Szövetségének felügyelete alatt, a Soros Alapítvány anyagi támogatásával működik. Technikai bázisát a BBS részére az Alapítvány által adományozott videoberendezés képezi. Non-profit vállalkozásként működik. A szerkesztőség irányítására Vági Gábor szociológust kérjük fel, művészeti vezetőnek pedig Ember Judit filmrendezőt. A szerkesztőség tagjai egyelőre azok, akik az alakuló megbeszélésen munkát vállalnak, kiegészítve azokkal, akiket erre a továbbiakban közös megegyezéssel felkérünk. Egy év múlva a szerkesztőség tényleges tagságát az elkészült, illetve készülő anyagok szerzőire korlátozzuk. Azon túl ők döntenek a műhely irányítóinak személyéről, új munkatársak be­kap­cso­lásáról és minden egyéb, a szerkesztőség illetékességi körébe tartozó kérdésről.”3

A klasszikus szamizdatokkal szemben a video-folyóirat, még ha eleinte a legális kereteken kívül is tevékenykedett, kezdettől fogva a működéshez szükséges engedélyek megszerzésén fáradozott.4 Ez még az az időszak, amikor a Hitel még mindig tíz éve megkezdett harcát folytatja az engedélyezéséért, pedig a Kapu már 1988 szeptemberében megjelenhetett.5 „Nyilván olyan a mechanizmus, hogy egy PB-tag leszól a Lakatosnak, hogy te, szólj már ezeknek a hülyéknek, hát mit szórakoznak ezek, s akkor a Lakatoson múlik, hogy telefonál-e – a saját szempontrendszere alapján –, vagy pedig lenyeli és megtartja magának…”6

Az 1986-os sajtótörvény fenntartotta a korábbi sajtójogi szabályoknak azt a rendelkezését, hogy a sajtótermékek előállításához és nyilvános közléséhez, valamint időszaki lap, illetve helyi stúdió alapításához − jogszabály eltérő rendelkezése hiányában − engedélyre van szükség. A kevés számú kivétel egyikét az időszaki lapok egyes lapszámai képezik. Ezekhez külön-külön nem kell engedély, viszont az időszaki lap meghatározott ideig vagy visszavonásig érvényes engedélye − a törvény egyik végrehajtási jogszabálya értelmében − nem terjed ki annak évkönyveire, különszámaira, alkalmi kiadványaira és mellékletére. Az engedélyező hatóságoknak a korábbival megegyező körét szintén nem a törvény, hanem a végrehajtási szabályok tartalmazták. Eszerint belföldi időszaki lapok alapítására, külföldi lapok belföldön történő nyilvános közlésére, helyi stúdió alapítására, valamint tájékoztatást tartalmazó, a jogszabály által meg nem nevezett „más technikai eszközre” a Tájékoztatási Hivatal elnöke, illetve annak jogutódja jogosult engedélyt adni. Ezzel szemben a könyvek, videokazetták, hangszalagok, továbbá a bármely más műsort tartalmazó technikai eszközök (ezek meghatározása hiányzott) a Művelődési Minisztérium által engedélyezhetők. Látszólag a decentralizációt szolgálta, hogy a sajtótermék jellege szerint illetékes minisztérium, illetve országos főhatóság (Hon­vé­del­mi Minisztérium, Magyar Posta, Állami Egyházügyi Hivatal stb.) mellett a megyei tanácsok művelődési osztályai is önálló engedélyezési hatáskörrel rendelkeztek. Valójában utóbbiak csupán a könyv terjedelmét el nem érő kiállítási katalógusok, helytörténeti kiadványok stb. engedélyezésére voltak jogosultak, sőt a helyi tanácsi szervek számára azt sem tették lehetővé, hogy külön engedély nélkül bármilyen tematikájú lapot, évente akár csak egyetlen alkalommal is megjelentessenek.

Az engedélyezési rendszer garanciális szempontból legproblematikusabb eleme az a törvényi rendelkezés volt, amely lehetővé tette az engedély megtagadását pusztán azon az alapon, hogy a sajtótermék előállításához, illetve nyilvános közléséhez szükséges „személyi és tárgyi feltételek nincsenek biztosítva”. Ezt a gyakorlatilag korlátlan mérlegelési jogkört jelentő szabályt tovább bővítette a minisztertanácsi végrehajtási rendelet, amely felsorolta a személyi és tárgyi feltételek hiányának egyes eseteit. Mindezek a szűkítő feltételek már a törvény indokolási részében is szerepeltek. Eszerint

„a sajtótermék előállítására és nyilvános közlésére az engedélyt akkor lehet megtagadni, ha a sajtótermék előállításához, illetőleg nyilvános közléséhez szükséges, jogszabályban előírt személyi, tárgyi feltételek nincsenek biztosítva. A szükséges személyi, tárgyi feltételeket a törvény végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet határozza meg. Ilyen feltétel például az, hogy a sajtóterméknek legyen kiadója és sokszorosítója, a helyi jellegű, önálló rádió- és televízióműsor-adást készítő stúdió alapítását az erre hatáskörrel rendelkező szerv a külön jogszabályban előírt szakvéleményében javasolja, a sokszorosításhoz szükséges hordozóanyag (papír, filmszalag, hangszalag stb.) rendelkezésre álljon.”

A szükséges hordozóanyag rendelkezésre állásának megítélése érdekében pedig egy további rendelet7 azt is kimondta, hogy az engedélykérelemhez csatolni kell a kérelmező által beszerzett igazolást arról, hogy a lap előállításához szükséges papírmennyiség és -minőség rendelkezésre áll. Papírhiányra hivatkozva tehát − amint ez a gyakorlatban általánossá vált − a hatóság bármilyen lap engedélyezése elől elzárkózhatott, sőt ezen a címen a korábban már kiadott lapengedélyeket is visszavonhatta.

A Fekete Doboz vonatkozásában tovább színezte a helyzetet, hogy a „videofolyóirat” kifejezést egyébként a hatályos sajtótörvény nem ismerte. Értelmezése szerint

„sajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és a televízióműsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány – ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt –, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz”.8 A „videokazetta” szerepel ugyan a felsorolásban, de a hanglemezzel együtt mint „műsoros” technikai eszköz. Az aktuális információk közzétételének szándéka tulajdonképpen a híradó műfajához sorolta volna, de tévéstúdió vagy állandó vetítőhely nélkül a terjesztési mód lapszerűvé tette. Ezek az ellentmondások az engedélyezési eljárások során váltak nyilvánvalóvá. Első lépésben a stúdió alapítása iránti engedély megadására a Minisztertanács Hivatala jogosult (a Tájékoztatási jelző 1988 áprilisában lekopott, megmaradt viszont a Hivatal Sajtóigazgatási Főosztálya).

A Fekete Doboz működési engedélyének megszerzését megkönnyíthette a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségéhez a Balázs Béla Stúdió önálló szekciójakénti kapcsolódás. Bár ez a helyzet az 1987. május 24-i körlevélben, illetve a június 4-i összejövetelen tényként került szóba, valójában egy június végi levélben kéri a video-folyóirat ennek a kapcsolatnak a hivatalossá tételét:

„Alulírottak azzal a kéréssel fordulunk a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségéhez, hogy támogassanak bennünket egy video-dokumentációs műhely létrehozásában, tegyék lehetővé, hogy vállalkozásunk a Szövetség szekciójaként működjön, és vállalják el tevékenységünk szakmai felügyeletét.

A létrehozandó műhely célja a magyar társadalmi és kul­turális élet eseményeinek elemző vizsgálata és do­ku­mentálása, a készülő anyagok rendszeres terjesztése, a video, mint legkönnyebben kezelhető, legmozgékonyabb audiovizuális eszköz alkalmazási lehetőségeinek kiterjesztése. Ennek érdekében különféle szakterületek képviselőinek rendszeres együttműködését szeretnénk kialakítani (filmesek, egyéb művészeti ágak szakértői, szociológusok és más társadalomtudományok művelői, publicisták). A vállalkozás nyitott, így a Szövetség mindazon tagjainak jelentkezését örömmel vesszük, akik részt kívánnak venni munkánkban. Akinek témáját, munkatervét a műhely tagjai megvalósításra elfogadják, egyúttal a műhely (szavazati joggal rendelkező) tagjává is válik. A szerkesztőség irányítására Vági Gábor szociológust, művészeti vezetőnek Ember Judit filmrendezőt kértük fel.

Az elkészült anyagokból rendszeres időközökben (kb. négy alkalommal évente) legfeljebb egyórás terjedelmű videokiadványt állítanánk össze. E sorozat egyes darabjai egy-egy téma vagy esemény alaposabb feldolgozása mellett rövidebb lélegzetű publicisztikai anyagokat, híradást is tartalmaznának, vagy mutatványokat a műhelyben készülő egyéb anyagokról, olyan tárgyakról, melyek videodokumentációja a szerkesztőségtől megrendelhető. Így tevékenységünket rugalmasan igazíthatnánk az egyes témák, műfajok iránt megnyilvánuló érdeklődéshez. Magát a rend­szeresen megjelenő videofolyóiratot néhány száz példányban szeretnénk terjeszteni.

Úgy gondoljuk, a társadalomtudományok műhelyei, könyvtárak és művelődési központok, felsőoktatási és közművelődési intézmények, politikai iskolák, a KISZ most szerveződő országos video bázishálózata, a Magyar Filmklubok Szövetsége, a zártláncú helyi televíziózás, az amatőrfilmes és videós közösségek köréből szép számmal számíthatunk előfizetőkre is. (A várható keresletet előzetesen felmérjük). A non-profit vállalkozás anyagi fedezetét az eladott kazetták fejében befolyó összegen felül a Soros Alapítvány támogatása biztosítja, akik az induláshoz egymillió forintot bocsátanak rendelkezésünkre.

A kiadványainkkal kapcsolatos cenzurális teendőket a Filmfőigazgatóság látná el. Az első szám kb. 1988 tavaszán jelenhetne meg. A műhely technikai bázisát a Soros Alapítvány által a BBS egy csoportjának juttatott berendezések jelentenék, melynek használatára bérleti szerződést kötnénk. A műhely szervezési és adminisztrációs teendőit két szerződéses viszonyban alkalmazott, félállású munkatárs végezné.

Tisztelettel kérjük a Szövetség vezetőségének állásfoglalását.

Budapest, 1987. junius 30.”9

„Az értelmiségi közvélemény egy jelentős része a »második nyilvánosságot« − anélkül hogy annak jelentőségét vagy színvonalát túlértékelné − ma sok vonatkozásban az »első nyilvánosság« valamiféle szükséges vagy legalábbis nem üldözendő kiegészítésének, az »első nyilvánosság« fogyatékos, nem elég tagolt szerkezete »korrekciójának« hajlamos tekinteni.”

Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának pontos megállapítása annak a jelentésnek a része, amelyben a Politikai Bizottság számára igyekeztek magyarázatot keresni arra, miért maradt hatástalan a PB 1980. december 9-i, a belső ellenséges-ellenzéki, ellenzékieskedő csoportok tevékenységéről szóló határozata, különösen az a pontja, amely az ellenzéki-ellenséges orgánumokban publikáló szerzők közlési lehetőségeinek korlátozásáról döntött.10 A javaslat a „politikai és művelődéspolitikai elvekkel összhangban álló” támogatási rendszeren keresztül kívánt utat nyitni a „tagoltabb nyilvánosság megteremtése irányába”.

Az említett Soros alapítványi támogatás 1987 decemberében még „elvi jellegű” maradt, ugyanis további pontosítást kértek a video-folyóirat pályázatához. A munka tervezésének előrehaladottságát jelzi viszont az az 1988. január 10-i keltezésű körlevél, amelyben az első szám esetleges témáit körvonalazzák:

„− Tehetséges fiatal kutatómérnök elbúcsúzik barátaitól, kollégáitól, albérletétől, főnökétől. Miért nem akar itt maradni, itthon miért nem látja biztosítottnak jövőjét?

− Ténylegesen megnövelték az akadémikusok fizetését. Miért támogatja és helyesli az Akadémia a Bős–Nagymaros vízlépcső felépítését? Korrumpált mandarinok – elnyomorodó fiatal tudósok.

− Bős–Nagymaros. Hagyományos dokumentumfilm a nagyberuházás tökéletes nagyipari építéséről. (Esetleg egy propagandafilm stílusában.)

− Import szemét. Mérges hulladékokat tartalmazó anyagok tömege érkezik Ausztriából, NSZK-ból, magyarországi tárolásra, elsüllyesztésre, megsemmisítésre, hogy itt szennyezzen földet, vizet, levegőt.

− A magyar hatóságok ezernél több erdélyi menekültet toloncoltak vissza Romániába. Ki a magyarokkal Magyarországról? Rettegő, bujkáló erdélyiek városokban és falvakban.

− Képek a nyomornegyedek, munkanélküliek, vidékről a fővárosba menekült családok életéről. Pályaudvarok éjszakai lakói, Dobozi utcaiak és az abból is kiszorultak.

− A gazdag villanegyedek lakóit félelemmel és szorongással tölti el az egyre nagyobb bűnözés. Házukat kifosztják, gyermekeiket az erdőben levetkőztetik és megverik. A tettesek cédulát hagynak maguk után: »Nektek mindenetek megvan, nekünk nincs semmink.« Biztonsági berendezések, különlegesen kiképzett kutyák, gyűlölet és rettegés.

− A XIII. kerületben rendőrök autókat fosztogattak.

A kárvallottak: kishalak és nagyhalak. Ugyanott a tanács és a rendőrség karöltve hajtott végre egy kilakoltatási akciót egy volt állami gondozott ellen, hogy megkaparintsák annak lakását, amelyhez szabályos eltartási szerződés útján jutott (mindkét ügyben eljárás indult).

− Állami gondozásba vétel. A tanácsi-gyámügyi bürokrácia potenciális ellenfélként kezeli a szegényeket. Kivált azokat, akiknek az előírásokkal, ill. a hatósággal gyűlik meg a baja. Az ilyen »bűnöző hajlamú« családok gyerekeit törvényes eszközök elvenni a szülőktől. És ezt meg is teszik.

− Az állami gondozottak számára, nemzetközi anyagi segítséggel épült battonyai gyerekfalu botránya már az egekig ér. Itt már sem pénzzel, sem jóindulattal nem lehet elérni semmit az aljasságokkal és az ostobaságokkal szemben.

− Borsodban a munkanélkülieknek és családjaiknak barakktáborokat létesítettek. Az itt élőknek szinte egyetlen reményük, hogy a nyári mezőgazdasági munkák idején summásként, napszámosként dolgozhatnak.

− Magán és közületi építkezések első lépése rendszerint a telken található fák és a növényzet teljes kiirtása. BPM-lakótelep épül Tündérhegyen, egy védett erdő helyén. Az ország különböző tájvédelmi területein elszaporodott a magánépületek, rezidenciák, vadászházak építése. Kik az építtetők?

− Az okkult underground. Magyarországon a tömegkommunikációból és így a közvéleménytől teljesen elzárt kisebb csoportok; buddhisták, asztrológusok, parapszichológusok működnek. De ide tartoznak azok a kommunákban, félkommunákban élő emberek is, akiket a jóga, a spiritizmus vagy a mély vallási hit tart össze.

− Az andocsi búcsú. Évente egyszer csodavárók gyűlnek össze Andocson.

− A köztéri műalkotásokról. Kik a megrendelők és kik a pályázók?

− A homoszexuálisok és az AIDS − interjú.

− Csernobil. Hogyan növekedett meg a rákos betegek száma az elmúlt két évben Magyarországon. Összehasonlító statisztikák, orvosi vélemények: koraszületések, csecsemőhalálozások Csernobil előtt és után. Miért hallgat erről az egészségügy?

− Haláltudat, halálkultúra Magyarországon.”

A felsorolt témák többsége csak terv maradt, bár kisebb részletek forgatásra kerültek. „Elsodortak minket az események” − emlékezett vissza az indulás évére Elbert Márta, mivel az 1988. március 15-ét követő időszak minden korábbi elgondolást félresöpört. „Ezután próbáltunk utánajárni, érdeklődni, hogy hol mi fog történni. Akkor már tényleg tudatosan tudtuk, hogy ezeket a dolgokat fel kell venni, ha használjuk a későbbiekben, ha nem.”11

Az engedély nélkül folytatott 1988-as munka természetesen nem kerülte el az állambiztonság figyelmét sem (bár a később engedéllyel folytatott sem).

„A »Fekete Doboz« néven alakult új, független videofolyóirat kezdeményezői (Elbert Márta, Jávor István, Lányi András, Pesty László és Vági Gábor szerkesztők) olyan dokumentumokat, eseményeket kívánnak forgalomba hozni videokazettán, amelyekről a hivatalos tömegkommunikáció − szerintük − nem vagy nem kellő objektivitással adott tájékoztatást. Pl. különböző tüntetések, akciók vagy »alternatív szervezetek« ülései. Tevékenységükhöz kértek engedélyt, de az érdemi döntést nem várták meg, és 117 címre − döntő többségben szerkesztőségeknek, pártbizottságoknak − megküldték tájékoztatójukat.”12

Ezektől a levelektől remélte a folyóirat, hogy a különböző intézmények, könyvtárak, egyetemek és természetesen magánszemélyek is áldoznak kazettánként 1000 (majd 1989-től 2000) forintot a „a nyílt tájékoztatás” információiért. Természetesen nem tudhatták, hogy az állambiztonság küldeményellenőrzési osztálya

„…a postaforgalomból kiemelt 117 db levélküldeményt, amelyek feladója »Fekete Doboz«. A levélben közlik, hogy »dokumentumértékű« anyagaik 1000 forintért megrendelhetők. Két kazettát ajánl megvételre: az első a FIDESZ tevékenységéről, a második a dunai vizilépcsőrendszerrel kapcsolatos vitákról, eseményekről szól. A küldeményeket − továbbításukat illető állásfoglalás céljából − átadták a BM III/III. Csoportfőnökségének.”

Aligha lehet kétséges a csoportfőnökségnek a „videos csoportosulással” kapcsolatos állásfoglalása.13

Jávor István már 1981-től „látókörbe került”, elsősorban a „repülő egyetemmel”  kapcsolatos tevékenysége folytán,14 a „Riporter” fedőnevű titkos megbízott pedig főként munkahelyi tevékenységéről szolgáltatott információkat.15 A nyolcvanas évek közepén „Fotós” fedőnevű célszemélyként jelentik róla az „1956-os vezető ellenforradalmárokkal készített interjúsorozat” folytatását,16 majd kiderül az is, hogy az ő „drapp színű, Opel márkájú” gépkocsijával érkezik a Fekete Doboz négyfős forgatócsoportja Nagy Imre párizsi síremlékének avató ünnepségére 1988. június 16-án.17

Ugyanakkor jelentik Méray Tiborról, a párizsi Irodalmi Újság főszerkesztőjéről és „Elbert Márta nevű budapesti kapcsolatáról”, hogy „filmet állítanak össze azokból a videofelvételekből, amelyek június 16-án készültek az Új Köztemetőben és a Batthyány emlékmécsesnél”.18 Ezekből állt össze a video-folyóirat 1988. évi különszáma, A 301-es parcella, amely meghozta a Fekete Doboz számára a szélesebb ismertséget. A párizsi ünnepélyes megemlékezés és a rákoskeresztúri temetőben, majd a város több pontján megörökített rendőri erőszak dokumentálása vonzotta az alternatív vetítőhelyek közönségét. Egy titkos megbízott az óbudai tanács művelődési házában látta 1988. október 22-én az

„…’56-os eseményekkel kapcsolatos filmet.

A film fő motívuma Nagy Imre 1956-1988 Fran­cia­or­szág­ban júniusban avatott síremléki ünnepsége volt [sic!]: koszorúzási részletek, különböző szervek beszédei [sic!], köztük Reagen üzenete, Szörényi Éva színésznő szavalata, stb. Az interjúk közben a Batthyány örökmécses és a Televízió környékén lezajlott tüntetések részletei voltak láthatók. A képi alájátszás elsősorban a »hatásos rendőri intézkedésekkel« foglalkozott (tömeg feloszlatása, Csoóri Sándor kiemelése). Többször visszatértek a síremlékre, a »forradalmárok« beszélgetésére, Maléter özvegye és egy politológusnő emlékezésére. Be­ját­szot­ták egy értekezlet részletét, ahol a holtak méltó temetését kérték, felolvasták a rehabilitálásukat kérők beadványát, valamint az aláírók nevét. A film végén HMB által ismeretlen férfi közölte: »a 4. számot láttátok, az ötödiket holnap [október 23-án − R. B.], ½ 10-kor a Műszaki Egyetem előtt láthatjátok.« HMB egy hirdetés nyomán jutott el a vetítésre. (…)

A plakát a Moszkva téren lévő könyves pavilon oldalára volt kiragasztva. Intézkedés: A Művelődési Házban lévő HK [hivatalos kapcsolat − R. B.] felé szóban szignalizálunk. Felhívjuk figyelmét a »Fekete Doboz« programok előtti velünk való konzultációra. Az október 22-én − politikailag kifogás alá eső film − bemutatásáért felelős személy megállapítása folyamatban van.”19

A másik híradó fontosságának ékes bizonyítéka volt (és maradt) a video-folyóirat legelső számaként jegyzett Civil technikák. A BRFK állambiztonsági szerve pontosan rögzítette a történteket, majd továbbította a Belügyminisztériumba.

„A Balázs Béla Stúdió egyik munkatársa közölte Kövér Lászlóval, az un. Fiatal Demokraták Szövetsége egyik vezetőjével, hogy a studiót érdekelné a FIDESZ helyzete, és dokumentációt akarnak készíteni arról, hogyan született az egész, milyen intézkedések történtek akár ideológiailag, akár politikailag, és mik a további tervek. A felvételek folyamatosan készülnének, ahogy haladnak az események, mintegy naplószerűen. Véleménye szerint ez − a FIDESZ megalakulásától függetlenül − nagyon értékes dokumentáció lenne két év múlva, amikor a történéseket már lehetetlen lenne rekonstruálni. Kövér szívesen vállalkozott a felvételekre, de a többiek nevében nem nyilatkozott.”20

Féléves forgatás eredményeként készült el az egyórás film, amely azóta sokat hivatkozott forrásává lett a Fidesz-genezis megértésének. Ráadásul a Fekete Doboz már 1988. március 30-án is ott volt a Tinódi mozibeli Fidesz-gyűlésen, ahogyan forgatott a Fidesz május eleji próbaperén vagy május közepén a Jurta-nagygyűlésen is.

A „lap-indítás” évének harmadik nagy témája a nagymarosi vízlépcső elleni tüntetések eseményeinek folyamatos dokumentálása volt. 1988 januárjában ott volt a Fekete Doboz kamerája a régi Duna Kör, illetve a Duna Környezetvédelmi Egyesület végleges betiltása után megalakult Bajcsy-Zsilinszky Társaság Környezetvédő Csoportja által kezdeményezett szakmai vitán, ahol elsőként merült fel a kérdés, hogy ki lehet-e vinni az embereket az utcára egy „jó ügy érdekében”? Az első, áprilisi magymarosi tiltakozó menet éppúgy videokazettára került, mint ahogyan az osztrák nagykövetség előtti tüntetés is május 27-én, és ahogyan ez szeptember 12-én, 29-én, október 3-án és 30-án is történt. Az első évfolyam 3. számaként számon tartott, százperces, Itt él a nép című összeállítás ezeknek az eseményeknek a foglalata.

Időközben, meg-megakadva a bürokratikus útvesztőkben, tétován haladt előre az engedélyezési eljárás. 1988 végén már havi 30-40 lapalapítási kérelem érkezett be a Minisztertanács Hivatalának sajtóigazgatási főosztályára.21 Az 1988. szeptember 8-án benyújtott engedélyezési kérelem részletes munkatervvel és diplomatikus érveléssel nyomatékosította a video-folyóirat legalizálása iránti elszántságát:

„A hazai közélet megélénkülése, a kultúrpolitika nyitottsága egyfelől, az audiovizuális információk iránti növekvő érdeklődés másfelől olyan tartósnak ígérkező társadalmi igényt teremtett, melynek egyelőre a tömegkommunikáció kialakult intézményei nem tudnak minden tekintetben eleget tenni. A milliós nézőközönség kulturális és információ ellátására berendezkedett állami televízió és az elsősorban műsorszórásra és csak kisebb mértékben műsorkészítésre felkészült kábeltévé-hálózatok mellett, meggyőződésünk szerint, hiánypótló szerepet játszhat egy rugalmas, kis apparátussal működő és kis költséggel dolgozó videoműhely, amely elsősorban rétegigények, speciális érdeklődés kielégítésére hozna létre és terjesztene videokazettán politikai és kulturális témájú műsorokat, összeállításokat.

Ezek felvevőpiacát a közművelődés intézményrendszere, a film- és videoklubok hálózata, valamint az öntevékeny körök és egyesületek jelentenék. Esetenként fontos megrendelő lehet a felsőoktatás is.

Helyzeti adottságaink, beleértve a kis példányszámú terjesztés sajátos könnyebbségét, arra ösztönöznek, hogy olyan tárgyakkal foglalkozzunk, melyeket a tömegkommunikáció, különösen az audiovizuális területen, nem kellő nyíltsággal vagy nem kellő mélységben mutat be. Olyan témákkal, melyeket éppen az alulinformáltság tesz, tautologikus módon, »kényes« témává.

Híradásainkat és filmdokumentumainkat egy rendszeresen, évente négy-öt alkalommal megjelenő videoperiodikában, kazettákon sokszorosítva hoznánk nyilvánosságra. Emellett a műhely eleget tud tenni egyedi megrendeléseknek is.

A vállalkozás magánszemélyek alkalmi társulásaként jött létre, az MTA-Soros Alapítvány támogatásával. Működésének anyagi fedezetét, úgy gondoljuk, egy idő után, saját bevételei biztosíthatják. Gazdasági jellegű tevékenységünket az Alapítvánnyal és a Pénzügykutató RT-vel kötött szerződés értelmében ez utóbbin keresztül végezzük. Az ezzel járó pénzforgalom a Pénz­ügy­kutató RT bankszámláján keresztül történik.

A műhely elsősorban szerkesztőségként működik. A ki­vá­lasztott témák megfilmesítésénél külső munkatársak közreműködésére számítunk; filmesekre, publicistákra, valamint a megfelelő tudományágak és szakterületek specialistáira.

A szerkesztőség állandó tagjai jelenleg az alábbiak:

− Elbert Márta (dokumentumfilmes, szociológus, a BBS gazdasági vezetője)

− Ember Judit (filmrendező),

− Jávor István (videofilmes, fotós)

− Lányi András (filmrendező, író)

− Pesty László (amatőr videofilmes)

− Vági Gábor (szociológus)

Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a szerkesztőség munkáját a jövőben egy ezzel megbízott felelős főszerkesztő vezesse. Kiadványaink terjesztése céljából a Pénzügykutató RT. kérni fogja kiadói jogainak kiterjesztését a video területére is.”22

Az egy hét múlva megérkezett válasz gyors és elutasító volt. A Minisztertanács Hivatala sajtóigazgatási főosztályának vezetője közölte, hogy a video-folyóirat engedélyezésére azért nincs hatáskörük, mivel a hivatal csak a helyi jellegű, önálló rádió- és televízióműsort készítő stúdiók alapítását hivatott engedélyezni. Más, engedélyezésre jogosult szerv illetékessége nem került szóba. A Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának egy hónappal később leveléből viszont kiderült, hogy a „video-lap” kiadói engedélye ügyében mégis a Minisztertanács Hivatala sajtóigazgatási főosztálya az illetékes. Ezután − immár Tardos Mártonnak, a Pénzügykutató Részvény­tár­sa­ság vezérigazgatójának címezve − megérkezett a hi­va­taltól egy újabb levél, amelyben ha nem is ismerik el tévedésüket, de emlékeztetnek arra, hogy „a »video-folyóirat« alapítása a sajtótörvény és a hozzá kapcsolódó engedélyezési rendelkezések kiadásakor még nem volt gyakorlat”. Mindenesetre mellékeltek egy, az engedélyezéshez szükséges részletes adatlapot, melynek „értelemszerű” kitöltéséhez a Magyar Közlöny 1986. évi 16. és 18. számában foglalt rendelkezéseket javasolták figyelembe venni. A november közepén visszaküldött adatlapra az év végén érkezett válasz.

„A Fekete Doboz címmel megjelenő kulturális, politikai-társadalmi video-dokumentumokra, elemzésekre vonatkozó engedélykérelmet köszönettel megkaptuk.

A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény III. Fejezet 14. § /2/ bekezdésére figyelemmel23 az alábbiakat kérjük:

Mellékelten megküldjük a szerkesztőség vezetőjének részére a »Személyi adatlap«-ot, melyet kérjük kitöltve a Minisztertanács Hivatala Személyzeti és Munkaügyi Főosztályához visszaküldeni.

Kérjük továbbá arra vonatkozó tájékoztatásukat, hogy a hosszútávú működésükhöz szükséges anyagi támogatást milyen forrásból kívánják fedezni, továbbá a videofolyóiratban megjelenő blokkokat milyen forrású nyersanyagból, milyen minőségben garantálva biztosítja az alapító Pénzügykutató Rt.”

Tardos Márton válaszában − miközben megküldte Ember Judit főszerkesztő személyi adatlapját − kifejtette, hogy a működést a szerkesztőség saját bevételéből, valamint az MTA-Soros Alapítvány további támogatásából kívánja fedezni, majd nem megtagadva jellegzetes iróniáját, a hivatal megnyugtatására hozzátette: „A felvételek jóminőségű, a hazai szaküzletekben is kapható VHS videokazettákra készülnek.” Ezt követően, 1989. január 26-án − közel két év engedély nélküli működés után − beköszöntött a video-folyóirat de jure születésnapja is. Az 1989-es év már a rendszerváltó Fekete Doboz aranykora. Az Ellenzéki, illetve a Nemzeti Kerekasztal eseményeinek dokumentálása, majd az év végén az belső állambiztonsági szolgálat összeomlásához vezető Duna-gate botrány szinte főszereplővé tette a Doboz kameráit.24 De ez − ahogyan ezt mondani szokás − már egy másik történet.25 És valóban az.

A Fekete Doboz filmjeinek jegyzéke

1988

CIVIL TECHNIKÁK (Fidesz), I. évf. 1. szám, 80 perc

Kameráink fél esztendőn át követték annak a néhány fiatalembernek az útját, akiknek kezdeményezéséből jött létre a Fiatal Demokraták Szövetsége, a magyar ifjúság új, független politikai szervezete.

Melléklet: Interjú látható Hanák Péter történésszel, a Tu­do­mányos Dolgozók Demokratikus Szakszer­ve­ze­té­nek megalakulásáról.

A MŰTÁRGY, I. évf. 2. szám, 75 perc

Az 1988 nyarán készült összeállítás bemutatja a Bős-Nagy­marosi Vízlépcső elleni első tömegtüntetést, a du­nai táj legszebb részeinek fokozatos átalakulását sivár pusztasággá, régészek mentőakcióját az el­árasz­tás­ra ítélt területeken, valamint az Egyesült Államokból hazalátogató Lipták Bélával készült interjút, amelyben a professzor összefoglalja az építkezés ellen szóló érveket.

Melléklet: Éhségsztrájk. Néhány ellenzéki éhségsztrájkkal tiltakozik, hogy a belügyminisztérium megtagadja útlevelük kiadását.

A 301-ES PARCELLA, különszám, 100 perc

1988. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivég­zé­sé­nek 30. évfordulóján a párizsi Pére Lachaise temetőben felavatták az ’56-os magyar forradalom áldozatainak emlékművét. Ugyanezen a napon Budapesten, a rá­kos­ke­resztúri temetőben, a 301-es parcella jeltelen sírjainál kezdődött, majd a Hősök terén és a Batt­hyá­ny-emlékmécsesnél folytatódott a megemlékezés. Az ál­do­za­tok hozzátartozói és a volt ’56-osok vallanak arról, mit jelent számukra ez a nap.

ITT ÉL A NÉP, I. évf. 3. szám, 100 perc

Híradás az 1988 őszén kibontakozott ellenzéki politikai mozgalmakról. Demonstrációk a vízlépcső ellen a fővárosban és Nagymaroson, egyetemi sztrájkok, fegyveres szolgálatot megtagadók tüntetése, valamint a brassói felkelés egyéves évfordulóján tartott békés felvonulás brutális szétverése.

1989

MÉG KÉR A NÉP, I. évf. 4. szám, 100 perc

1988. október 23-án Budapest utcáin a sűrű igazoltatások, a motoros rendőrök vad száguldásai és a hatalom demonstratív felvonulásának ellenére több százan mentek tüntetni a forradalom kitörésének 32. évfordulóján. November 4-én a volt ÁVO-sok és Kádár karhatalmistái emlékeztek meg a Köztársaság téren az „ellenforradalom” leveréséről. 1989. március 15-én több tízezer ember vonult fel Budapesten, és hallgatta végig a mai tizenkét pontot, valamint Kis János, Orbán Viktor, Csengey Dénes és a többiek beszédét.

ÚJMAGYAR SIRALOM, Különszám, 180 perc

1989 tavaszán az Igazságügyi Minisztérium és a belügyi szervek megkezdték Nagy Imrének és mártírtársainak kihantolását a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában. Megrázó képsorok az arccal a föld felé fordított tetemek exhumálásáról. A hozzátartozók, barátok, sorstársak és szemtanúk visszaemlékezései egy szörnyű korszak titkaiba engednek bepillantást.

HARANGSZÓ FÉL EGYKOR, II. évf. 5. szám, 100 perc

Az Ellenzéki Kerekasztal tagszervezeteinek képviselői 1989. május 2-i ülésükön meghallgatták a Történelmi Igazságtételi Bizottság beszámolóját a tervezett június 16-i újratemetés menetrendjéről.

1989. június 16. Nagy Imre és az összes kivégzett mártír temetése.

Melléklet: Én nem az útonállóktól félek. Az MSZMP demokráciáról és emberi szabadságjogokról beszél, mialatt közrendőrei és belügyi tisztjei ártatlan embereket vesznek őrizetbe nap mint nap. Három izgalmas beszélgetés a napjainkban történt rendőri brutalitásokról.

KARABAHI UTAZÁS, 20 perc

Az örmények és a grúzok között kitört véres háború tragikus, ám néha humoros képeit láthatjuk ebben az 1989-ben készült hadijelentésben.

AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL TÖRTÉNETE,

 I–V. rész, 5x50 perc

1989 tavaszán hat ellenzéki párt (Fidesz, Független Kisgazdapárt, MDF, Magyar Néppárt, SZDSZ, Szociáldemokrata Párt) és két szervezet (a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) a Független Jogászfórum szervezésében ellenzéki egységet alkot az MSZMP-vel történő tárgyalások megkezdésére és a békés rendszerváltás véghezvitelére. Az ötrészes film az ellenzéki és a nemzeti kerekasztal tárgyalásain forgatott 150 óra anyagából készült.

KÉT OKTÓBER, 21 perc

Balogh János rendőr százados az 1988-as tüntetések, köztük az október 23-i utcai demonstrációk fő oszlatója volt. 1989. október 23-án, a hivatalos megemlékezéseken már mint a főváros rendőri biztosa látjuk viszont.  

1990

VÉGVÁRI CSATÁINK, III. évf. 6. szám, 97 perc

A Fekete Doboz elsőként hozott hírt a forrongó Romániából 1989 decemberében. Az összeállítás első része a Ceausescu-diktatúra összeomlását, a forradalom eseményeit mutatja be.

Karácsony este a budapesti Hősök terén több ezren gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a romániai forradalom mártírjairól. Ezen az éjszakán kereste meg munkatársunkat Végvári József belügyminisztériumi őrnagy, hogy video-folyóiratunk segítségével tudassa Magyarország polgáraival: telefonjaikat lehallgatják, leveleiket felbontják, szimatolnak utánuk, valamint nagy erőkkel folyik a belügyi iratok megsemmisítése.

A folyóirat második része négy beszélgetést közöl Végvári Józseffel. Az első kettő a Duna-gate botrány kirobbanása előtt, a többi az információk nyilvánosság­ra kerülése után készült.

DUNA-GATE, 34 perc

Ki ne emlékezne az 1990 januárjában kirobbant, a belügy­minisztert és magas rangú belügyi tiszteket buktató belpolitikai botrányra, a Duna-gate-re. Végvári József, a BM III/III-as ügyosztályának őrnagya a Fekete Doboz kameráját hívta segítségül annak bizonyítására és leleplezésére, hogy a szabad választások előtt néhány hónappal az MSZMP utódpártja, az MSZP ugyanúgy folytatja a lehallgatásokat és megfigyeléseket, mint a virágzó kádári időkben.

T.E.D.23. CHARLEY, 50 perc

Végvári Józsefről, a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztályának őrnagyáról készült portréfilm.

MAGYAR VÁLTOZÁSOK, III. évf. 7. szám, 60 perc

Összefoglaló a hazai belpolitikai változásokról. Az eufó­rikus utcai tüntetésektől a szabad választásokig, 1988 tavaszától 1990 tavaszáig. E folyóiratszám melléklete az 1989. decemberi romániai forradalmat idézi, majd az 1990. márciusi, marosvásárhelyi véres magyar–ro­mán etnikai összecsapás képeit láthatjuk.

Jegyzetek

1   Jelentés a politikai információs munka tapasztalatairól, továbbfejlesztésének feladatairól. Az MSZMP KB Titkárság határozata. Az MSZMP KB Titkárság 1987. június 22-i ülésének anyagai. MOL M-KS 288. f. 7/779. ő. e.

2   Lásd: Fekete Doboz Közalapítvány Irattára. A video-folyóirat megalakulásának később idézett dokumentumai szintén innen.

3    Érdemes a Jávor István és Lányi András által aláírt meghívó címzettjeit felidézni: Balog Gábor filmes, Chikán Bálint kritikus, Dániel Ferenc dramaturg, Elbert Márta filmes, Ember Judit filmes, Fekete Ibolya filmes, Gáti Tibor szociológus, Hann Endre kommunikációelm. [sic!], Havas Gábor szociológus, Hirschler Richárd újságíró, Jelenczky István képzőművész, Jeles András filmes, Kardos Sándor filmes, Kincses Károly fotós, Lévai Júlia zenekritikus, Magyar Bálint közgazdász, Megyesi Gusztáv újságíró, Mész András filmes, Mihancsik Zsófia rádiós, Nagy András író, Orosz Mária újságíró, Petőcz András irodalmár, Ráday Mihály tv-s, városvédő, Rév István történész, Szabados Árpád képzőművész, Szemadám György képzőművész, Szent-Iványi István szociológus, Tarnóy Gizella rádiós, Tímár Péter filmes, Vági Gábor szociológus.

4    Az alternatív dokumentumfilmeknek a szamizdathoz való viszonya az írásbeliség túlsúlya miatt bizonytalan. Bár a 2004-es budapesti nemzetközi szamizdat-kiállításon vetítésre kerültek a korabeli Fekete Doboz-filmek, mégis a rendezvény egésze „gépelt vagy nyomtatott könyveket, plakátokat, röplapokat, fotókat, képző­mű­vé­szeti albumokat, festményeket és szobrokat” mutatott be, mint „a hatvanas-nyolcvanas évek Közép- és Kelet-Európájának egyedülálló kulturális jelenségét, a kommunista diktatúrák szellemi illegalitásában létrejött alternatív kultúra világát”. Nemzetközi szamizdat-kiállítás. Millenáris Park, 2004. január 31. – 2004. május 2.

5    Debreczeni József: A rendszerváltás sajtója − a sajtó rendszerváltozása. In: Balázs István: Már megint egy új lap! 1988-tól az EU-ig első évfolyam első számok tükrében. Animus, Bp., 2004, 9–10. o.

6    Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén. Médiakutató, 2001. tavasz.

7    1/1986. (IX. 1.) MTH számú rendelet

8    1986. évi II. törvény a sajtóról. 20. § b)

9   A beadvány aláírói: Balog Gábor, Dániel Ferenc, Dömölky János, Elbert Márta, Ember Judit, Fekete Ibolya, Gáti Tibor, Hann Endre, Havas Gábor, Horváth Zsuzsa, Jávor István, Jelenczky István, Jeles András, Kardos Sándor, Klaniczai Gábor, Kovács Zoltán, Lányi András, Lévai Júlia, B. Lugossy László, Magyar Bálint, Megyesi Gusztáv, Mész András, Mihancsik Zsófia, Müller Péter Iván, Nagy András, Orosz Mária, Petőcz András, Ráday Mihály, Rév István, Schiffer Pál, Surányi András, Szabados Árpád, Szemadám György, Tímár Péter, Vági Gábor.

10  Javaslat a Politikai Bizottságnak az ellenzéki-ellenséges orgánumokban publikáló szerzők közlési le­he­tő­sé­gei­nek korlátozásával kapcsolatos kérdésekről. Az MSZMP KB TKKO előterjesztése a Politikai Bizottság 1987. szeptember 22-i ülésére. MOL M-KS 288. f. 5/1008. ő. e.

11   Sándor István: Szabadon, feketén − dobozban? 7 lap. 1990. 9. sz.

12   1988. október 7. ÁBTL BM Napi Operatív Információs Jelentések (NOIJ) III/III-192. „Intéz­ke­dé­s: − a fejleményeket figyelemmel kísérjük; − az érintett személyek ellenőrzését folytatjuk.”

13   1988. október 7. NOIJ III/3-136-198/6.

14   Lásd: Szilágyi Sándor: A Hétfői Szabadegyetem és a III/III. Új Mandátum, Bp., 1999, 159–164. o.

15   Riporter tmb. munkadosszié. BRFK ÁB III/III-D. H-66057. I. 80. o. 1980. IX. 1. – 1983. 11. 30. ABTL 3.1.2. M-40348.

16   1984. május 9. NOIJ III/III-86-90/8.

17   1984. június 23. NOIJ III/I-121. „Célszemély »ellenzéki« tevékenységéről már 1981-ben, 1984-ben és 1986-ban információkat terjesztettünk fel a BM III/III-as Csoportfőnökség és a BRFK áb szervének jelentései alapján” − teszi hozzá a jelentéshez Sillai Árpád, az állambiztonsági titkárság vezetője.

18   1988. június 29. NOIJ III/III-122-127/2. „Intézkedés: azonosítják és ellenőrzik az információban szereplő budapesti lakost.”

19   1988. október 25. NOIJ BRFK−192-210/10.

20   1988. május 3. NOIJ III/III-83-86/9. A jelentésben szereplő „Balázs Béla Stúdió egyik munkatársa” egyébként nem Káel Csaba, ahogyan ezt Pünkösdi Árpád véli. (Szeplőtelen fogantatás. Népszabadság Könyvek, 2005, 384–385. o.) Bár a Makk Károly filmrendezői osztályába járó Káel Csaba is forgatott a fideszes vezetőkkel, de a Pünkösdi által is hivatkozott napi jelentés tervezetéből kiderül, hogy a BBS-munkatárs P. László, azaz (kézzel beírva) „Pesti László” volt. Ez a NOIJ végleges változatából kimaradt.

21   (boros): Hány lap vár engedélyre? Magyar Nemzet, 1989. január 5.

22  A beadványon postacímként még a MAFILM Lumumba utcai Rendezői Osztálya volt feltüntetve.

23  A hivatkozott joghely az engedély megadása megtagadásának szokásos ürügyét tartalmazta: „Az engedélyt meg lehet tagadni, ha a sajtótermék előállításához, illetve nyilvános közléséhez szükséges, jogszabályban meg­ha­tá­ro­zott sze­mé­lyi, tárgyi feltételek nincsenek biztosítva.”

24  Utóbbira lásd: Renata Uitz: Communist Secret Services on the Screen: The Adventures of the Duna-gate Scandal in Hungarian Media. „Visions after the Fall: Museums, Archives, and Cinema in Reshaping the Popular Perceptions of the Socialist Past.” International workshop organized by OSA Archivum, Budapest, Panel III. Part 2. 10. 07. 2006.

25  „A Fekete Doboz történetének első szakasza ’90 elejéig tartott. Erre az időszakra a video-folyóirat működés volt jellemző, iszonyú mennyiséget forgattunk, heti tíz-tizenkét eseményen jelentünk meg, nem beszélve az EKA-tárgyalásokról, melyek magukban is százötven órát jelentettek. Az utó- és előmunkálatokkal együtt ebben az időszakban tizennyolc órát dolgoztunk naponta. Éhen haltunk volna, ha nem kapunk Soros-ösztöndíjat ’88–89-ben. Ez az összesen két és fél millió meg a vágóasztal, amelyen ma is dolgozunk, a fennmaradáshoz volt elég. A hivatalosság csak ’89-ben legalizált bennünket, az ösztöndíj-felvételhez pedig alapítvánnyá kellett válnunk, úgyhogy mai formánkat − Fekete Doboz Alapítvány − a Pénzügykutató Rt.-nek köszönhetjük.” Elbert Márta lejegyzett szövege a JÖSSZ. Kettős forgatókönyv című, 1994-ben készült refe­renciafilm alapján. Idézi: Nóvé Béla: Tény/Soros. A magyar Soros Alapítvány első tíz éve. Balassi, Bp., 1999, 105. o.

• Befejezetlen múlt

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges