Révész Béla

Nyomtatóbarát változat

’56-os filmtekercsek

Az 1956 decemberében megindult és az 1963-as nagy amnesztiáig tartó megtorlás a hatalmat megszerző, majd megszervező Kádár-vezetés és az ellenállásból apátiába süllyedt társadalom viszonyát volt hivatva vitathatatlanná és változtathatatlanná tenni. Az új hatalomnak – benne a politikai rendőrségnek – azonban saját magára nézve is voltak megoldandó problémái. A hatalmat önmagához, pontosabban közvetlen előzményeihez való viszonyában mindenekelőtt az a kérdés izgatta, hogy vajon hol hibázott. A kritikai önreflexió természetesen nem a társadalmi és politikai rendszer antidemokratikus mivoltát vagy a társadalmi ellenállás valódi motívumait, okait kívánta feltárni. Sokkal inkább arra volt kíváncsi, milyen körülmények, milyen jelenségek információi kerülték el a figyelmét, amelyek felderítése, megelőzése, elhárítása kezelhetővé tette volna számukra 1956 októberét. Tulajdonképpen önmaguk diszfunkcionális működésére keresték a választ, amely magyarázat kereteit saját állambiztonsági tevékenységi körükön belül húzták meg.

A számtalan jelentés, beszámoló, elemzés és értékelés között akad egy terjedelmesebb összeállítás, amely négy kötetben (ön)dokumentálta a történteket.1 Ennek második kötete informál „az 1956. évi külső és belső ellenséges erők tevékenységéről, továbbá olyan tényekről, eseményekről és jelenségekről, amelyek az ellenforradalom előkészítését célozták, és operatív, állambiztonsági szempontból jelentőséggel bírtak”. A nagy mennyiségben összegyűjtött információhalmaz vissza-visszatérő eleme a művészeti vonalon belül különös érdeklődéssel kísért filmes szakma, amely felé – vallja be önkritikusan az anyag – nem kellő (még inkább: nem későbbi súlyának megfelelő) figyelemmel fordult a belső reakció elhárítási (IV.) osztály. Ilyen, intézkedés nélkül maradt információk között említi az anyag például azt az 1956. január 21-én keltezett jelentést, mely szerint Földes Péter újságíró, a Belkereskedelmi Minisztérium tisztviselője elmondotta:

…a „megbélyegzett” újságírók most háttérbe vonultak. Csoportjuk és kollegalitásuk nemcsak újságírókra, hanem politikusokra is vonatkozik. A helyzet ma átmeneti, és a sajtóhoz és rádióhoz vissza fognak jutni – bármi áron. Nagy Imre szempontjából jelentős területnek tartotta a Rádiót, a filmet, a sajtót és az MTI-t, valamint a Lapkiadó Vállalatot és a különböző könyvkiadókat. Ők most – a kiszorított „újságírók” – főleg a színházi és filmvonalra mentek rá, ahol segítségükre van Szász Péter, Halász Péter és Bacsó Péter.2

Operatív értéke majd a Politikai Nyomozó Főosztály számára lesz ezeknek az információknak, de már nem a megelőzés és elhárítás során, hanem a megtorlások forgatókönyveiben.

A forradalom után az előzmények iránti fokozott érdeklődés mellett furcsa versenyfutás kezdődött az októberben filmre vett anyagok iránt is. A filmek alkotói saját műveiket, de még inkább az események hiteles történetét védték, a diktatúra pedig éppen ez utóbbitól tartott. De volt egy fontosabb tényező is, amely a filmdokumentumok utáni hajszát részükről elindította: a rögzített eseményeket, főként pedig a bennük szereplők arcát bizonyítékként kívánták felhasználni a már megindult megtorlási perekben. Makk Károly visszaemlékezése szerint:

…a képek iránt akkor nagy volt a kereslet. Másnap megjelent például egy szovjet főhadnagy, kiváló magyarsággal érdeklődött a kópiák iránt. A munkástanácsot kereste, s közölte velünk: a nyersanyagért jöttem. Hiába mondtuk neki: a maga magyar kollégája már elvitte, az Istennek nem hitte el. Végül is ingerült kétoldali szóváltások után dolgavégezetlen távozott. S később is keresték rajtunk a filmeket. Decemberben jártunk Fock Jenőnél libát igényelni a gyár dolgozóinak, és ablaküveget a betört ablakok pótlására. Ott förmedt rám Marosán György: „Hova tették az ’56-ról forgatott filmeket?” Hiába mondtam neki, ő a harmadik, aki kérdezi, nem sikerült megnyugtatnom. Azt sem tekintette túl komoly érvnek, hogy magunk is kíváncsiak vagyunk, milyen filmet forgattunk, de sajnos nem nálunk vannak a tekercsek.3

A kutakodások elsősorban a forradalom filmjének megtalálására irányultak. Visszaemlékezések is utalnak arra, hogy a filmgyárbeli munkák célja egy, „a forradalom eseményeit hitelesen bemutató dokumentumfilm elkészítése volt”.4 Erről a szándékról a korabeli sajtó is beszámolt:

A Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyár operatőrjei, Csák János, Hildebrand István, Sós Imre, Siklai Kornél és Theisz Béla filmfelvételeket készítettek a magyar ifjúság győzedelmes forradalmi harcairól. 23-án délután az Eötvös Loránd Tudományegyetem előtti békés tüntetést, a Műszaki Egyetem felvonulását és a Bem téri ünnepségeket örökítették meg. Az éjszakai és a nappali harcokról is dokumentumfilm készült. Többek között a Tisza Kálmán tér5, a Kilián Laktanya, a Nagykörút, a Baross utcai és a Rákóczi úti harcokról. A Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár operatőrei most a film felvételeinek kiegészítése céljából Bécsbe kívánnak utazni6, hogy ott megörökítsék azt a rokonszenv megnyilvánulást, amellyel a különböző országok juttatják el Bécsen keresztül hazánknak segítségüket, gyógyszer- és egyéb küldeményeiket.7

Nem véletlen, hogy Ivan Alekszandrovics Szerov, aki a KGB elnökeként irányította Magyarországon 1956-ban az állambiztonsági szerveket, egyéb elfoglaltságai mellett időt tudott szakítani az elkobzott mintegy 2600 méter filmanyag megtekintésére, és pontosan látta, hogy ezeken a népnek a létező hatalommal szembeni felháborodását örökítették meg a felvételek készítői. Nem sokkal később pontosan megvalósulnak itt megfogalmazott „rendezői” célkitűzései:

Számos olyan filmkocka van, melyet fel lehet használni mint leleplező anyagot az imperialista körök és a fasiszta elemek ellen, akik bebörtönözték, agyonlőtték és felakasztották a kommunistákat és más személyeket.8

A Kádár-rendszer első propagandafilmje9 éppúgy a forradalom alatt forgatott – gyakorlatilag ugyanazon – filmek felhasználásával készültek, mint amelyek a forradalomról szóló két legfontosabb nyugati filmösszeállítás (Ungarn in Flammen; Revolt in Hungary) alapjait képezték, természetesen gyökeresen más kommentárral.10

A Hunnia-dosszié

Akár a filmszakma forradalom alatti jelentőségének hivatalos elismeréseként is felfogható, hogy a Belügyminisztérium önálló dossziét állított össze mindazokról az eseményekről, amelyek a filmstúdiók környékén 1956 októberét követő egy év alatt történtek.11 A dosszié, amely 27 iratot tartalmaz 120 oldalon keresztül, A Hunnia Filmstúdió12 munkástanácsának tevékenysége címet viseli. Stílusosan azt is lehetne mondani, hogy ez a megjelölés csupán fedőnév. Az összegyűjtött iratok között ugyanis csak kisebb részben találhatók a Munkástanács üléseinek jegyzőkönyvei, illetve határozatai. A BM érdeklődése ugyanis kiterjedt a Magyar Filmlaboratórium Vállalatra éppúgy, mint a Szinkron Filmgyárra vagy a MOKÉP-re, de az újonnan megalakult MSZMP filmes vonatkozású anyagait is begyűjtötték.

A Hunnia Filmstúdió Munkástanácsa 1956. október 31-i, első ülésén hozott határozatainak nagy része – mivel elsősorban személyi kérdésekben születtek döntések – más forrásokból is ismert:

1./ A Munkástanács elnöke: Bán Frigyes.

2./ A kerületi Nemzeti Bizottmányhoz kiküldött összekötő: Zolnay Pál.

3./ A vállalat vezetésével megbízott igazgatóság tagjai: Bán Frigyes, Katona Jenő dr., Szőts István;

4./ Az igazgatóság munkájának támogatására megalakult ötös bizottság tagjai: Badal János, Forgács Béla, Hegyi Barna, Kovács István építész, Makk Károly.

A határozat 11. pontja egyetlen mondatba fogja össze az országos követeléseket a sajátos szakmai érdekeikkel:

A Munkástanács a maga részéről is csatlakozik a Forradalmi Bizottmánynak határozataihoz, amelyek követelik a szovjet csapatok távozását az egész ország területéről, a varsói szerződés felmondását, a szovjet-magyar kereskedelmi szerződések, így többek között a filmkereskedelmi egyezmény felülvizsgálatát.

Majd következik az ominózus „nagyfilm” tervét határozatba foglaló 13. pont:

A nemzeti felkelésről megkezdett dokumentumfilmet folytatni kell, és lehetőleg minél előbb be kell fejezni.

Bán Frigyes
a Munkástanács elnöke

Ettől kezdve a BM-dosszié érdeklődése a forgatás napi feladatait dokumentálja. A következő irat szerint másnap (november 1-jén) Bán Frigyes mint a Hunnia Filmstúdió igazgatója keresi meg levelével a Belügyminisztérium Filmcsoportját, és – egyben felajánlva az új karhatalom születésének megörökítését – segítséget kér tőlük halaszthatatlan munkájukhoz:

A nemzeti felkelés megörökítése céljából dokumentum filmet készítünk. E munka elkészítéséhez már eddig is összes felvevőgépeinket beállítottuk, rendezőink és operatőreink az ország egész területén forgatnak. Szükséges volna azonban párhuzamos munkával további forgatócsoportunk beállítása, amelynek munkájához kérjük szíveskedjenek Arriflex felvevőgépüket és hordozható magnetofon berendezésüket kölcsönözni. A felvételek során természetesen szívesen figyelembe vesszük az Önök által megadandó szempontokat is, különös tekintettel az új karhatalom megalakulását és munkáját illetőleg.

Munkánk támogatásáért köszönetet mondunk. A gépek átvételére Révész György rendezőt és Szurok János operatőrt jogosítjuk fel.

Hogy megkapták volna a kért berendezéseket, annak nem maradt nyoma, fennmaradt viszont az az irat, amely szerint ugyanezen a napon a forgatásban részt vevők biztonságát szerették volna garantálni frissen kiadott igazolásaikkal:

Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség

Budapest, VII., Kertész-utca 36.

A Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottsága hivatalosan igazolja, hogy Bolykovszky Béla a forradalom eseményeiről készít filmfelvételeket. Kérjük a Nemzetőrséget és minden forradalmi szervet, hogy munkájában támogassa őt.

Budapest, 1956. november 1.

A Forradalmi Bizottság nevében:

Szőts István

A szombaton tartott újabb munkástanácsi ülésen döntés született arról, hogy a filmgyárak gondjaival közvetlenül a miniszterelnökhöz, Nagy Imréhez fordulnak. Aggályosnak tartották ugyanis, hogy – az 1945–47-es koalíciós megállapodások valamiféle újjászületése következtében – ismét pártok közötti egyezkedés áldozatává válhat a filmgyártás és a mozipark. Egyben javaslatot tettek arra is, hogy Szőts Istvánt nevezze ki Nagy Imre a filmszakma kormánybiztosává.

A szovjet bevonulást követően keletkezett és fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Munkástanács és a vállalatvezetőség összevont értekezletein már egészen más kérdésekkel foglalkoztak. November 13-án a sztrájk felvétele, a romeltakarítás jelentette a legfontosabb problémát, és az, hogy mit kell befejezni a korábban megkezdett filmekből. Amikor felmerül annak a lehetősége, hogy a színészek sztrájkja esetleg megakadályozhatja a munkák továbbfolytatását, Makk Károly megjegyezte: „A színész akkor színész, ha nem sztrájkol, és ha módja van, olyan színházát csinál, ahol elő tudja segíteni azokat a kérdéseket, melyek a forradalom problémáját segítik.” (Egyébként ezen az ülésen hozott határozatot a Munkástanács a káderlapok kiosztásáról is.13)

December 6–7-én változatlanul a munka folytatása a legfőbb témája a Munkástanács ülésének. Felmerült azon munkatársak jutalmazásának a kérdése, akik végig dolgoztak a „legnagyobb zűrök” idején is. Hosszas vita után megállapították, hogy a hivatalosan is járó dupla fizetésen túl helytelen lenne ezeket a munkatársakat jutalmazni, hiszen „aki nem dolgozott, az önhibáján kívül tette azt”. Döntöttek a frissen induló produkciókról is:

„Melyiket a 9 közül” és a „Két vallomás”. A következő héten: „Bakaruhában” produkció lemegy Egerbe; „Toto” befejező munkálatai elkészültek; „Keserű igazság” keverése hétfőn kezdődik, utána az „Eltüsszentett birodalom” keverése jön.

Ekkor határoznak arról is, hogy az összes filmfőcímet a Kossuth-címernek megfelelően kell átalakítani.14

Az új hatalom helyi megjelenése is pontosan nyomon követhető a filmes dossziéban. Ugyanis egy olyan jelentés ad hírt – dátum nélkül ugyan – az utolsó munkástanácsi jegyzőkönyvről, amely az időközben létrejött Hunnia Filmstúdió MSZMP szervezete nevében továbbít információkat a történtekről:

Október 23. és nov. 4-e közötti helyzet

Megkezdték tevékenységüket a dr. Katona Jenő, Teuchert József, Szőts István és mások vezette csoport, akiknek első ténykedésük az ellenforradalmi események felvételének megszervezése volt.[...]

[...] Meg kell jegyezni, hogy a munkástanács a gyári munka zavartalan beindítása érdekében jóformán semmit sem tett, hiszen a fő probléma számukra a gyár vezetőinek azonnali leváltása, a „rehabilitáció” megkezdése és nem utolsó sorban a dolgozóknak való felelőtlen ígérgetés volt [... ]

[...] Az ellenforradalom leverése után a régi gyárvezetésnek kellett volna kezébe venni a vezetést. A politikai légkör továbbra is erősen jobboldali volt. 13 főt bocsátottunk el.

Budapest, 1957. VI. 13.

Hunnia Filmstúdió

Mszmp. (sic!) intézőbizottság

Az Eltüsszentett birodalom abszurd kálváriája több forrásból ismert.15 Új információkkal szolgál viszont annak a „rny. fhdgy”-nek a jelentése, aki a BM részéről operatíve kezében tartotta az egész ügyet:

II/3-d. alosztály

Tárgy: „Eltüsszentett birodalom” c. filmről

Jelentés

Budapest, 1957. április 17.

A mai napon nyomozást folytattam a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságán, a Hunnia-Filmgyár gyártási osztályán és a Filmlaboratóriumban az „Eltüsszentett birodalom” c. film gyártásának körülményei és a film mondanivalójának vizsgálata céljából.

Az ellenforradalom miatt elmaradt munkák elvégzése 1957. február 21-re fejeződtek be. E dátummal azonban a filmet nyitó és záró első kísérőszöveget nem hagyták jóvá a Filmfőigazgatóságon. Az új szöveget április 3-ra készítették el.

A film az ellenforradalom előtti hónapokban készült. A szöveg és a film mondanivalója tükrözi ezt a körülményt.

A fenti ügyben ez ideig a következő lépéseket tettük:

1./ Elkoboztuk a film egy teljes kópiáját.

2./ Lefoglaltuk a film forgatókönyvének 5 példányát, a levelezési anyagot, valamint a gyártási naplót.

3./ Lefoglaltuk az első kísérőszöveget, annak tekercsét.

4./ Zároltuk a film összes elkészült kópiáját 6 példányban, és betiltottuk a film forgalmazását.

Intézkedésként javaslom a következőket:

1./ Török Tamás tanúkihallgatását.

2./ Kivizsgálni a film bemutatását megelőző, erősen túlzott hirdetési kampány mozgatóit.

V.T.

rny. fhdgy.

A vizsgálat lassú lefolyását jelezte, hogy egy másik „rny. hdgy.” csak az év végén tudta Összefoglaló jelentésben sommázni tapasztalatait:

BM

II/5-e alosztály

Tárgy: Hunnia Filmstúdió

Összefoglaló jelentés

Budapest, 1957. december 9.

[...] Banovich Tamás a vezetők tudtával hamisította meg az „Eltüsszentett birodalom” c. film jóváhagyott forgatókönyvét oly módon, hogy ellenséges tendenciájú részeket is belevett a filmbe.[...]

[...] A filmgyár művészei között is magasra csapott a nacionalizmus lángja, ami éles szovjetellenességben nyilvánult meg. Különböző forgatócsoportok alakultak, melyek a budapesti harcokról készítettek felvételeket. Kifejezetten azzal a céllal, hogy az elkészült filmeket a Nemzetközi Vöröskereszt útján nyugatra vigyék és ott ezzel is dokumentálják a „szovjet csapatok kegyetlenkedéseit és pusztításait”.

A gyár dolgozói közül adataink szerint Csongovai Per Olaf dramaturg és Magyar József operatőr vettek részt a fegyveres harcokban.[...]

K. T.

rny. hdgy”

„V.T.” ugyanekkor egy további jelentésben javasolta a Belügyminisztériumba való beszállítását a Művelődési Minisztérium által a forgalmazásukban leállított Kioltott lángok, Csodacsatár, Keserű igazság című filmeknek is. Mint indoklásában írja:

Mindhárom film az októberi ellenforradalom előtti időben és légkörben készült. Részint mondanivalója, részint cselekményének rossz irányban történő aktualizálása miatt a filmek bemutatása igen káros lenne.

A filmes szakma ideológiai beállítódásával, gondolkodásával szembeni elégedetlenségüknek más belügyi iratokban tanújelét adják a Politikai Nyomozó Főosztály tisztjei. „A film területén erősen fertőz a nacionalizmus” – írta egy jelentés, az 1957. december 9-i összefoglalót szinte folytatva:

 …a Hunnia Filmstúdió számos munkatársánál erős szovjetellenes, gyűlölködő és becsmérlő hangulat tapasztalható. Makk Károly rendező, aki erőteljesen nacionalista és szovjetellenes beállítottságú, kijelentette, hogy a kommunizmus gondolatát „importált” gondolatnak tartja. Nacionalizmusa ma már lehetőleg burkolt formában jelentkezik. Visszasírja októbert, mondván: „milyen filmet csináljunk, hiszen a kormányzat mindent visszavont, semmi sem változott, nem tanultak októberből.”

Morell Mihály vágó szintén oroszgyűlölő, a nyugati kultúra és létforma az eszményképe. Jelenleg a művészetet elnyomottnak, elszürkültnek érzi, aminek okát a szocializmusban látja, mert a „szocializmus a magyarságtól idegen gondolat – orosz találmány…”; „...az orosz imperializmus megfojt minden művészetet”. „Mi közük a magyar művészethez, hagyjanak békén, hagyjanak magyarnak lenni.” Szőcs István rendező teljesen nyíltan hangoztatta szovjetellenességét. Egy ideig ún. „szakmai emigrációba” vonult, mint mondotta: „nem hajlandó a kommunista érdekek szolgálatába egy lépést sem tenni.” Bacsó Péter dramaturg – aki a bebörtönzöttek családjai anyagi megsegítésének egyik aktív résztvevője és szervezője – „oroszok nélküli szocializmust” akar.16

A dosszié legérdekesebb iratai azok a jelentések amelyeket az „A. P.” és „M.” fedőnevű ügynökök adtak a filmgyári helyzetről 1957. május 13., illetve szeptember 11-én. Hangulatukat illusztrálandó utóbbitól egy részlet:

Sok a visszahúzó erő az emberekben. Október ezen a téren nagyon mérgezően érezteti hatását. Ezek elsősorban félelmekben, mint vitákban jelentkeznek. Passzív resistenciában. Az ellenforradalmi erők pedig megfoghatatlanul. (sic!)

 „M.”-től származik az az igen informatív beszámoló is, amely valószínűsíti, hogy az ügynök a Filmgyár vezetőségének tagjaként vagy bizalmasaként, tehát közvetlen közelről gyűjthette és szállította tovább értesüléseit. Mindenesetre újabb, eddig ismeretlen részletek is megismerhetők az alábbiakban – szó szerint – közölt jelentéséből:

II/5-e. alosztály

Adta: „M.” ügyn.

Vette: K. T. rny. örgy.17

Idő: 1958. február 21.

Tárgy: Az ellenforradalmi események filmezéséről

Jelentés

Budapest, 1958. február 22.

„M.” ügyn. jelenti

Forgatócsoportok az ellenforradalom alatt:

1956 októberében kb. 26-a körül alakultak meg az ad hoc forgatócsoportok. Eleinte vita volt azon, hogy kell-e nekünk forgatni az eseményeket. Badal János operatőr kiigényelte az anyagot. A segédoperatőrök gépekre szétszedték. Miután 23-a óta dolgozott a H.D.F.18 minden operatőre, a televízió, a szinkron, az a vélemény alakult ki, hogy a Hunniának is részt kellene venni az események megörökítésében. Az üzemi ülések egymást érték. Ezeken szinte spontán módon terelődtek össze az emberek. Még munka sem folyt, amikor már Makk Károly, Szőts István, Banovits Tamás és Máriássy Félix rendezők, Teuchert József gyártásvezetővel, aki a szervezési részt vállalta, már arról beszélgettek, mit kellene fotografálni. Ez volt a magja a forgatócsoportnak, Badal, Hegyi operatőrökkel együtt. Ezekhez kapcsolódtak még Fehér Imre és Szemes Mihály rendezők, kiegészítették még Herskó János rendező, Boglár András, Nádassy László, Markos Miklós, Szivó György asszisztensek és dramaturgok, Forgách Ottó és Illés György, Pásztor István operatőrök. Segédoperatőrök voltak: Nyakas István, Langmár Béla, Hercenik Miklós és Tóth János. Néhány felvételvezető még. Ezekből az emberekből naponta állt össze egy-egy feladatra egy-egy forgatócsoport.

Jobbára 4-5 forgatócsoport alakult naponta, aszerint, menynyi volt a forgatnivaló. A mit forgassunk kérdésben a hangadók Szőts István, Makk, Badal, Máriássy, Banovich, Teuchert voltak a hangadók. Minden reggel arról veszekedtek, hogy mindenünnen lemaradunk, „a H.D.F. ügyesebbek”. Kialakult 2 nap forgatás után az a közös vélemény, hogy nekünk olyan riport anyagokat kell forgatni, ami életanyag, s amire riporter nem gondolhat.

Így:

Máriássy: Temetőt, kórházakat, utcai történéseket,

Makk: Rákosi-villát, Gerő-villát belül, ellenforradalmi alakulatok központját, /azt hiszem Tompa utca,/ egyetemi forr. biz. Jászai Mari tér.

Banovich: Köztársaság tér, Rákosi-villa, Gerő-villa, ÁVH, épületek belseje.

Szőts: érzelmi anyagok, teljesen saját feje szerint.

Szemes: Parlament belseje és külseje, Kilián-laktanya állapota, utcai újjáépítés.

A rendezők jóformán minden nap más operatőrrel dolgoztak. A forgatást senki nem tiltotta meg. A közvélemény az volt, hogy a filmes kötelessége, hogy a rendkívüli eseményeket megörökítse.

A forgatás az igazgatóság tudtával és beleegyezésével történt.

A munkát állandóan befolyásolták a gyár belső eseményei, a folytonos ülésezés, választások, üzemi ülések, viták stb. Jóformán csak délutánokon fotografáltak a csoportok. Befolyásolta még az is, hogy akárhova mentek a csoportok, mindenütt azt tapasztalták, hogy már vagy egy külföldi, vagy egy H.D.F. operatőr már járt előttük. Veszekedtek azon, hogy még mindig nem értékesítettük az anyagot. A H.D.F. ügyesebb volt, hogy nekünk is értékesíteni kellene az anyagot, s azzal érveltek, hogy elforgatjuk a jövendő játékfilm munkánkat. Nem lesz mivel a munkát megkezdeni, és éhen maradunk. Ennek ellenére nem történt semmi. Azt hiszem, Bányász Imre halogatta az eladást.19 Az igazgatótanács meg annyira el volt foglalva belső ügyekkel később, hogy ezzel nem ért rá törődni. November 4-én és azután senki sem forgatott a gyárban gyári géppel és anyaggal. A leforgatott anyagot sem hívták elő, mert akkor a laborban senki sem dolgozott. Minden este leadták a csoportok az exponált anyagot, amit egy központi raktárban gyűjtöttek. Mindenki lediktálta este a szervezőnek, hogy mit forgatott, mennyi anyagra, aki szkriptet adott le, schnittenként.

Kb. 2 és fél hétig folyt a vita, hogy engedélyt kell kérni a szovjet katonai parancsnokságtól a forgatásra. Az igazgatóság az engedélyt meg is kérte írásban, de nem engedélyezték. Harmadik héten az orosz parancsnokságtól megjelent egy szovjet tiszt, három tank kíséretében, és az exponált anyag kiadására fél órát adott Bányász Imrének. Bányász az anyagot elismervény ellenében kiszolgáltatta a szovjet tisztnek.

A forgatásban nem vettek részt: vagy mert más dolguk volt, vagy mert nem voltak elég mozgékonyak hozzá: Keleti Márton, Bán Frigyes, Fábry Zoltán, Ranódy László, Révész György rendezők és Széchényi Ferenc operatőr, aki ezt az időt Pozsonyban töltötte feleségével együtt.

„M.”

A tartótiszt, „K.T. rny. örgy.” a jelentéshez – kötelezően – megjegyzéseket és további ügynöki utasítást fűzött:

Értékelés: A jelentés utasításra készült. Az ügynök konkrétan megmondja, kik voltak a fő szervezői az események fotografálásának.

Feladat: Bányász Imrének tisztázni kell, mi lett a sorsuk a filmeknek, volt-e szerepe a filmek eladásának meggátolásában.

Megjegyzés: E jelentés tartalma szerves része a Hunniában lefolyt ellenforradalmi eseményeknek.

Utasítás: készítsen jellemzést Fábry Zoltán filmrendezőről.

Eltüntetett másfél hónap

Amikor a fenti jelentés elkészült, az állambiztonsági szervek már rendelkeztek „M.” ügynök információjánál jóval pontosabb és hitelesebb adatokkal. 1957. május 27-én rendelték el ugyanis Teuchert József filmgyártásvezető őrizetbe vételét, akinél a házkutatás során megtalálták azt a heti jelentést is, amely pontosan rögzítette, hogy egyes rendezők, forgatócsoportok hol, mikor, milyen témában forgassanak.20 Teuchertet – aki tulajdonképpen a szűkebb filmes szakma egyetlen elítéltje lett a Szirmai Ottó-perben21 – a népi demokratikus államrend elleni izgatás és a népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel miatt ítélték öt év, majd másodfokon négy év börtönbüntetésre. A bíró egyebek mellett a következőkkel kívánta indokolni az ítéletet:

Teuchert József V. rendű vádlott október 26-án megjelent munkahelyén, a Filmgyárban és ott látta, hogy az ellenforradalom eseményeinek megörökítésére a Filmgyár dolgozói kisebb csoportokba verődve , de szervezetlenül járják a várost és készítenek felvételeket, mint ahogy azt annak idején propagálták „a magyar nép szabadságharcának” megörökítésére. A Filmgyárban ebben az időben már az ellenforradalmi erők kerekedtek felül, Bányász Imrét a vezetéstől elmozdították, és a gyár vezetését a szélsőjobboldali beállítottságú Szőts nevű dolgozója vette át, akinek vezetése alatt álló munkástanács elhatározta az ellenforradalom eseményeiről készülő filmnek megszervezését olyan irányban, hogy az a magyar nép „jogos szabadságharcának” tűnjön fel, s ennek a filmnek gyártásvezetésével Teuchert József vádlottat bízták meg, aki nyomban megkezdte a rendszeres szervezést, különböző forgatócsoportokat alakított, akik megfelelő eszközök felhasználásával már október 29-én hétfőn, előre meghatározott terv szerint folytatták az ellenforradalmi események filmezését. A készülő filmek célját és műfaját értekezleten állapították meg, és elhatározták a filmnek a nyugati államokba való kivitelét abból a célból, hogy az ellenforradalmi események forradalmi jellegét bizonyítsák.22

A korábbi jelentésekben és az ítéletben többször emlegetett munkabeosztást – jelentősége miatt – érdemes az eredeti filmgyári dokumentum alapján23 betűhíven felidézni [lásd keretben].

A Heti Filmhíradók korabeli jegyzéke természetesen semmit nem tud a fenti forgatásokról. Az 1956. évi 43. heti híradó október végén még csak az MDP-küldöttség jugoszláviai útjáról tájékoztatott (és a müncheni sörfesztiválról), aztán a 44. heti Filmhíradó váratlanul decemberben, az 52. héten bukkan elő. Arra, hogy az eltelt másfél hónap alatt valami mégis történhetett az országban, csak a második riport utal: Segít a világ (vöröskeresztes küldemények érkezése).24

Egy korszak kezdete

A filmgyári dosszié iratainak tényeit, féligazságait vagy éppen valótlanságait, komor hangvételét sajátosan színezi az az utolsónak becsatolt dokumentum, amely minden tragikumával együtt pontosan archiválta a kor emberének személyes (rossz)indulatát is – egy névtelen levélben:

Belügyminisztérium

Államvédelmi osztálya,

Budapest

A következő bejelentést teszem és kérem annak sürgős kivizsgálását.

1956. október 23. alatt és után Győrffy József és Farkas Zoltán, valamint asszisztensnőjük igen sokat jártak ki a gyárba külföldi rendszámú kocsival, akkor mikor az emberek nem szívesen jártak az utcán. Ez a két csirkefogó készítette el azt a filmet, amit Rodriguezék Hildebrandttal vettek fel, és amivel kompromittálták a magyar kommunistákat és a szovjet katonákat. Farkas volt a mestere annak, hogy hatásában a film olyan legyen, hogy amivel külföldön a kellő hatást elérjék. Ezek a csirkefogók még ma is jól élnek és jól keresnek, holott a demokráciát hátba támadták. Farkas volt az, aki a múltban rendezte az antikommunista filmeket, és akkor a rendszert az ébredők szempontjai szerint boldogan kiszolgálta. 1955-ben visszavették a filmhez, és most így fizet vissza a demokráciának. A film szállításáért biztosan jól megfizette őket külföld, mert azóta szemlátomást állapítható meg rajtuk, hogy már azt sem tudják, hogy flancoljanak. Eddig azt vártam, hogy majd az igazságszolgáltatás sorra veszi a gazembereket, de most már nem nézhetem tétlenül tovább ezeket az aljasokat.

A Dokument-film egy régi becsületes kommunistája.

A levélkén keltezés ugyan nem olvasható, mégis pontosan tudható: megkezdődött a Kádár-korszak.

Jegyzetek

1   Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében I–IV. (feltáráskori helye:) BM Dokumentációs Osztály V-150352/I-IV.

2   BM Tájékoztató és Sajtó Osztály 1956. január 21-i jelentéséből. I. m. II. 365.

3   Vicsek Ferenc: Előhívás. Beszélgetések az 1956. őszi filmforgatásokról. Filmvilág, 1989/7., 17.

4   Varga Balázs: Filmpolitika, film és politika a forradalom után. In: Évkönyv IV. 1995. 1956-os Intézet, 1995, 149.

5   A Köztársaság tér elnevezése 1946-ig.

6   Szőts István szerint november 4-én reggel akarták eljuttatni Bécsbe, a Nemzetközi Vöröskereszthez és az Egyesült Nemzetek szervezeteihez „a külföld tárgyilagos informálása, segélyek és gyógyszerek küldése céljából. […] A hajnali ágyúszó és a rádió tragikus felhívása pánikhangulatában valaki villanyt gyújtott, és ezzel megsemmisítette az előhívás alatt lévő anyag egy részét. Pár doboz két fiatal filmfőiskolás hátizsákjában került ki Ausztriába, és később ez a sovány és hiányos anyag képezte gerincét a Magyarország lángokban című Nyugat-Németországban készült dokumentumfilmnek.” Ember a havasokból. II. rész. Filmvilág, 1990/1., 52.

7   Dokumentumfilm a forradalomról. Magyar Világ, 1956. november 2., 4.

8   Szerov jelentése az SZKP Központi Bizottságának, Hruscsov elvtársnak. 1956. 11. 19. In: Szereda, V. – Sztikalin A. (szerk.): Hiányzó lapok 1956 történetéből. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1993, 163.

9   Kolonits Ilona rendezte 1957-ben. „Az egykori vasmunkás-lány elvégezhette a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd aspiránsként tanult Moszkvában, s 1954-ben a Művészeti Akadémia kandidátusa lett. Ő volt a kevés számú magyar női filmrendezők egyike, aki szinte indulása óta következetesen kitartott a híradó- és dokumentumfilm, a »rövid-film« mellett.” Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002). Filmvilág, 2002/9.

10  Varga Balázs: Egy forradalom snittjei. In: Évkönyv III. 1994. 1956-os Intézet, 1994, 289. Jellemző példa, egy híres és mindkét filmben megtalálható jelenet, amelyen egy kissé rozzant idősebb embert több felkelő kísér a tömegben. Kolonits Ilona kádárista propagandafilmjében (Így történt) a narrátor elmondása szerint azt látjuk, hogy az ellenforradalmi banditák kísérik a BM elfogott asztalosát. Az Ungarn in Flammen című filmben a forradalmárok egy frissen kiszabadított politikai foglyot kísérnek.

11  Az eredetileg a Belügyminisztérium Dokumentációs Osztályán megtalált A-1204 szám alatt nyilvántartott dosszié – a többi anyaghoz hasonlóan – átkerült az ABTL-hez. A dosszié eredeti megjelölése: BM DO A-1204. 27 iratot tartalmaz 120 oldalon keresztül, a Hunnia Filmstúdió munkástanácsának tevékenysége címet viselte.

12  A Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat október végén visszakapta a Hunnia Filmstúdió nevet.

13  A személyzeti osztály (előadó) személyi adatlapon, kartonon tartotta nyilván minden munkavállalóról a személyes adatokat. Bizalmas információkat is tartalmaztak, amelyek az érintett számára nem voltak megismerhetők. A káderlapok nyilvánosságra hozatala gyakori és népszerű döntései voltak a munkástanácsoknak, forradalmi bizottságoknak. A „személyzetis” – ha belső utasítás másként nem rendelkezett – az állambiztonsági szolgálat hálózaton kívüli, társadalmi kapcsolata volt. Bárdos József – Csáki Ernő: A hálózaton kívüli kapcsolatok az állambiztonsági munkában. RTF, 1973. ÁBTL ÁB könyvanyag, 293.

14  A Kossuth-címer nem sokáig maradhatott fent a filmfőcímeken. 1957. május 11-én az Országgyűlés módosította az alkotmányt. Molnár Erik előadói beszédében kijelentette: „el kell vetni az úgynevezett Kossuth-címer alkalmazását, nemcsak azért, mert az ellenforradalom jelképe volt, hanem azért is, mert szimbolikája ellentétben áll a magyar dolgozó nép mai eszményeivel.”

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány féléves tevékenységéről. Az Országgyűlés 1957. május havi ülésszaka. Kossuth, 1957, 122.

15  „Rákosi és cenzorai, akik kötelezően írták elő az irodalom számára a népi hősöket, voltaképpen örömmel fogadhatták volna ezt a történetet, a népfi épületes diadalát, ámde ez a társaság, mihelyt beült a hatalomba, medve- és burkuspárti lett, az ügyefogyott és zsarnok királyban, noha ez nem is kopasz, valakire rá lehetett ismerni, és Banovich Tamás filmjét, mely Török Tamás meséjéből 1956-ban készült, azonnal betiltották.” Lukácsy Sándor: Az eltüsszentett birodalom. Filmvilág, 1991/1., 50.

16  A belső reakció helyzete, taktikája 1957-ben. A volt koalíciós pártok jobboldali elemeinek tevékenysége az ellenforradalom alatt, után és az emigrációban. 1958. I. 105. ABTL 4. 1. A-985. 102.

17  A december 9-én készített összefoglaló jelentés megírása óta – két és fél hónap alatt – hadnagyból őrnaggyá léptették elő K. T.-t.

18  Híradó és Dokumentumfilmgyártó Vállalat.

19  Egy későbbi irat elmarasztalólag megjegyzi, hogy Bányász Imre, a gyár korábbi igazgatója e napokban „politikailag ingatag volt. A Munkástanács előtt, magát megalázva kérte, hogy fizikai munkásként tartsák meg őt a gyár kötelékében.”

20  Teuchert József vizsgálati dosszié. ABTL 3.1.9. V_144758/3. 64.

21  Szirmai Ottó és társai perére lásd: Varga Balázs: Filmpolitika… I. m. 149–150.

22  A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsának Szirmai Ottó és 16 társa ügyében 1958. április 27-én kihirdetett ítélete. T.Nb.XI. 8005/1958. 28.

23  Teuchert József vizsgálati dosszié. I. m. 63–64. Az irat elején kézzel: Igazgatóság. Az irat aljára készített, szintén kézzel írt megjegyzés feltehetően már a vizsgálati eljárás alatt készült kiegészítése az iratnak: „A kétoldalas feljegyzés 1956. XI. 3-án készült arról, hogy az egyes rendezők a forgatási idő alatt hol, milyen témát forgattak. Teuchert.”

24  Farkas Márta (szerk.): Heti filmhíradók 1945–1970. I. Eseményjegyzék. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1982, 309–310.

• Befejezetlen múlt

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges