Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2006. április–május, Évfolyam 11, Szám 4

Vers

Térey János: Az örökség

Liberális leltár

Beszélő: A liberális politika közelmúltja és közeljövője

Kerekasztal-beszélgetés Bauer Tamás, Kis János és Kőszeg Ferenc részvételével. A beszélgetést Ádám Zoltán vezette.

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Mázli, esély, kísértés

Libero

Seres László: Fordulat és reform

Játéktér

Lattmann Tamás - Valki László: Egy diktátor korai halála

Pál Attila: Eritrea–Etiópia: éhhalálharc

Sárosi Péter: Szexmunka

Az emberi jogok margóján

Roma-dosszié

Bársony János: Hiánybetegség

A magyarországi közoktatás és a romák

Messzelátó

Balázs László Kristóf - Mink András: „A sah okos ember volt...”

Interjú Szatmáry Zoltán atomfizikussal

Kultúra

Szerbhorváth György: Kollégák

Tóth Krisztina: Szeretek táncolni

Eszes Kinga: Komolyzenei látlelet I.

A klasszikus crossover

Tandori Dezső: Elfogadás, idegenség

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon