(Kocziha Miklós), (Szilágyi Péter), Török Monika

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!


A fenti cikk sajnos a tények felett nagyvonalúan áthullámzó újságírói stílus jó példája. A kép ettől hamissá és a téma komolytalanná válik. Ehhez persze nagyon figyelmesen kell olvasni.

A cikk a második hasáb első mondatának végéig („…komplexumnak”) korrekt. A „komplexum” azonban magyarázatot igényel, ugyanis Makovecz Imre a Solymári Tanács V. B. által ígért, de soha meg nem kapott telekre valóban nagystílű, 12 + 1 osztályos Waldorf-iskola tanulmánytervének első vázlatát készítette el. Itt elképzelhető lett volna a magyar „Waldorf-központ”, „komplexum” (?). Ez azonban soha nem valósult meg.

A cikk folytatása, a „Komplexum helyett azonban komplexus következett” mondattal már: ficam. Az újságíró ugyanis egyszer egy Waldorf-iskola, egyszer egy Waldorf-központ létrehozásának feltételeiről kezd írni, s úgy tűnik, azoknak, akik révén „Pénz végül is került…”, felrója, hogy felmerült a kérdés: „mennyire tudja megőrizni az intézmény önállóságát, szabad szellemét, ha milliókért fedelet húznak fölé”. Betetőzi a stílusvarázslatot a létrejött Waldorf-palota felől érkező „hiteltelen” üzenet, amely szerint: „te is megcsinálhatod az iskolát a faludban, a barátaiddal”.

A szöveg önmagában is zavaros, de a valódi történethez képest teljes homály. A helyzet ugyanis egyszerűen az volt, hogy a „Török Sándor” Waldorf-pedagógiai Alapítvány – amelyről szól a történet – egyik alapítója, a Solymári Tanács V. B., az alapítványnak adott egy üres solymári telket, amelyre egy másik alapító, Makovecz Imre, adományként tervezett egy óvodát, amelynek felépítéséhez az alapítvány kuratóriumának tagjai – régi antropozófusok és a Waldorf-pedagógia ismerői –, valamint szülők, a legkülönbözőbb kapcsolataikon keresztül megszerezték a szükséges fedezetet. Az óvoda 1991 őszén itt folytatta 1989-ben elkezdett működését.

Cifra történet a cifra palotáról, amely egy óvoda.

Az „Előtörténet” című rész utolsó mondata: „Szó szót, sértés sértést követett, végül az iskola elköltözött Pesthidegkútra…” ugyancsak zavaros. Iskoláról eddig szó sem volt, a cikk a felépült óvodaépületre vetítette a „komplexum” és a „palota” képét.

A valódi történet szerint az iskola első induló osztálya a solymári művelődési házban vendégként, egy szobában kezdte meg működését, s a második osztály már egy ideiglenes terembe került a katolikus plébánián, majd félévtől kezdve egy mindennap újra berendezendő zeneterembe. A harmadik induló osztálynak pedig – 1991 őszén – már semmiféle helye nem volt Solymáron. Az alapítvány kuratóriuma a szülők segítségével a II. ker. önkormányzattól végül megkapta a Pesthidegkút, Községház u. 8–10. szám alatti régi épületet, Waldorf-iskola céljára, évi egy forint bérleti díjért.

A sértésekről, összeveszésről szóló stilisztikai átvezetés teljesen valótlan. A „levegőváltozás” és a „működő struktúra” közötti összefüggés egyszerűen csak hatásvadászó.

Az „egyenlők közül a legegyenlőbb” problémához:

Ismeretes, hogy a külvilág felé minden Waldorf-iskolának van egy – a tantestület által kijelölt – „igazgatója”, aki a külvilág felé képviseli az iskolát. A tanári kollégium egyenlő jogú tagokból áll, a képviselőnek ugyanúgy egy szavazata van, mint a többieknek. Még részlegesen sincs felmentve a rendes pedagógiai munka alól. Visszahívásáig ilyen „igazgató” Kocziha Miklós! Több munka, de semmivel sem több pénz vagy hatalom!

A további „színező” tévedésekre – sok van belőlük – most nem térünk ki. De a befejezésbe való lezser átmenet: – „ezen elvitatkozgattak az érintettek, majd négy pedagógus eltávozott…” – olyan, mint egy slágerszöveg.

Egyes pedagógusok és gyermekek kiválása az iskolából külön-külön is más-más egyéni okok miatt történt. Ami a „hangoskodó szülők”-nek írt igazgatói levelet illeti: egyetlen szülő kapott egyetlen levelet a tanári kollégiumtól – nem az igazgatótól –, de nem hangoskodása miatt… (Cikkük téves információi feltehetőleg tőle származnak.)

A pesthidegkúti iskola szeptembertől ismét átmeneti helyzetben működik, hogy egy-két év múlva végleges helyén 12+1 osztályos teljes Waldorf-iskolaként fogadhassa a gyerekeket.

A cikk befejező mondatával egyetértünk, az egész produkcióval – mint a bombasztikus újságírói gyakorlat iskolapéldájával – nem.

Köszönöm, hogy írásukkal kikényszerítették ezt a kis helyreigazítást.

Üdvözlettel:

Szilágyi Péter
a „Török Sándor” Waldorf-pedagógiai Alapítvány kuratóriumának tagja,
a Magyar Antropozófiai Társaság vezetője





Tisztelt Szilágyi Péter!

Ön stilárisan elemzi a Waldorf-iskolákról írott cikkemet, de valójában azért nem mondatfűzésekkel van gondja. Úgy gondolom, hogy ha nem lett volna érintett az ügyben, akkor kicsit tárgyilagosabb olvasással megspórolhattunk volna magunknak néhány csörteváltást. Ez főként a solymári óvoda-, iskolaképzési központ fejlesztési vonalra vonatkozik.

Talán ha nem gurult volna rögtön dühbe cikkem olvastán, nem hányná a szememre, hogy a Waldorf-iskolát igenis meg lehet csinálnunk az én falumban is a barátaimmal. Merthogy igenis erről szól a dolog. Ez egy vérbeli és igen tiszteletreméltó civil kezdeményezés, amelynél nagyszerűbbet momentán nemigen tudok elképzelni.

Az igazgatóról – akit van szerencsém ismerni és tisztelni – egy szóval sem állítottam, hogy hatalmaskodik, és milliókat zsebel be. Ha Ön ezt olvasta ki a sorok közül, többet tud nálam.

Azzal vádol, hogy információimat egyetlen embertől szereztem volna be. Azt gondolom, a Beszélő szerkesztőségének még az ajtaján se mehetne be egy olyan kézirat, amely így készül. Nyilván kényelmes azt hinni, hogy egy darab gonosz, ordas farkas hord össze tücsköt-bogarat. A valóság ezzel szemben az, hogy a dolgok, gondok, melléfogások kiderülnek. Szerintem velem még mindig jobban járt, mint egy kevésbé elfogadó kollégámmal.

Az Ön levele az én olvasatomban egyébként azt az alapfeltevésemet támasztja alá, hogy a Waldorf-módszert egyszerűen ki akarják sajátítani a különféle irányzatok, és semmiféle máskéntgondolkodást nem fogadnak el. És ez szerintem a legnagyobb baj. Szíves figyelmébe – és az olvasókéba is, természetesen – ajánlom a Köznevelés e heti számát.

A további megértés jegyében:











Török Monika

Kedves Szerkesztőség!

Az 1994. július 28-án megjelent számukban olyan tényeket, gondolatokat írtak a pesthidegkúti Waldorf-iskoláról, amelyet a valóság érdekében szükséges helyreigazítani.

Gondolom, Vekerdy Tamás megírja Önöknek azokat a tényeket, amelyek a magyarországi Waldorf-pedagógia múltját derítik fel, és iskolánk születésének körülményeit is tisztázza.

Én csak a jelenre szorítkozom.

1. A Waldorf-iskolában a világon mindenütt – így nálunk is – a tanári kollégium a legfőbb döntéshozó szerv minden pedagógiai kérdésben. Ezen az a tény semmit sem változtat, hogy az oktatási törvény az iskolákat – amúgy jogosan – arra  kötelezi, hogy mint önálló jogi személyek nevezzenek ki egy igazgatót, aki minden, az iskolában történő folyamatért felelős.

A Waldorf-iskolában az igazgató „kifelé” igazgató. A valóságban egyenrangú tagja a tanári kollégiumnak. Ezzel együtt a mai magyarországi Waldorf-iskolákban még nem alakult ki a végleges, megnyugtató megoldás a döntések kialakítására.

2. Eddig sem volt kézi irányítás iskolánkban Vekerdy Tamás paternalizmusával, ezután sem lesz. Sem általam, sem más által. Vekerdy Tamás tagja a tantestületnek, pedagógiai, pszichológiai, Waldorf-iskolai tapasztalatai nagy segítséget jelentenek munkánkban.

A döntéseket alapos – ha kell, többhetes – beszélgetéssel, pontos képalkotással hozzuk, úgy, hogy csak akkor léphetnek életbe, ha azt minden kolléga el tudja fogadni, ha mindenki úgy ítéli meg a dolgot, hogy pedagógiailag úgy a leghelyesebb. Ez alól nincs kivételes személy, akinek a szava többet érne.

3. Székely György és Székely Anikó azért álltak mellém, mert egyetértünk abban, hogy egy olyan, a nyugat-európai Waldorf-iskolákban kialakult, működő szervezet jöjjön létre a mi iskolánkban is, amely biztosítja, hogy a tanári kollégium megbízható technikai-gazdasági körülmények között tudjon foglalkozni a legfontosabbal – a gyerekekkel. Ez a szervezet nem az igazgatóra épül.

4. Az eltávozó pedagógusok és szülők nem az előbb felsoroltak miatt hozták meg döntésüket. Legalábbis ilyet soha senki nem jelzett.

5. Hangoskodó szülők nálunk szerintem nincsenek. Egy szülőpár nem ért egyet a tanári kollégiummal az iskola szerkezetére vonatkozó elképzelésekben, és nem ért velünk egyet egy konkrét pedagógiai döntésünkben. Ők kaptak levelet, de nem tőlem, hanem az egész tanári kollégiumtól, melyben korábbi döntésünket megerősítettük. A levelet egy tanártársam írta alá. Egy új elsős osztálytanítónk lesz szeptembertől, akinek posztgraduális Waldorf-tanári képesítése van, egyéb tanári képesítése – grádusa – nincs. Őt emberi, pedagógiai képességei szerint választotta a tanári kollégium osztálytanítónak.

Egy másik új kolléga, aki a 2. osztály tanítója lesz, tanítói diplomával és többéves gyakorlattal rendelkezik. Jól ismeri a Waldorf-pedagógiát, szándéka a posztgraduális tanárképzés elvégzése.

Sajnáljuk, hogy csalódott szülők vannak. Igyekszünk minden szülővel együtt, hogy felépítsük azt a Waldorf-iskolát, amely mindannyiunk közös álma.

Barátsággal:

Kocziha Miklós



Kedves Kocziha Miklós!

Köszönöm a pontosítást. Azt gondolom, nagyon sok mindenben egyetértünk a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban. Nincs köztünk vita abban sem, hogy a jellemző szerkezet és a döntési mechanizmus nálunk még gyerekcipőben jár.

A Waldorf-iskolák igazgatói kinevezésével kapcsolatban is hasonlóképpen gondolkodunk, szerintem ez beszélgetésünkkor is, az általam leírtakból is kiderült.

Egy dologban – remélem legalábbis, hogy nem többen – valóban félreérthetően fogalmaztam. Ez pedig Vekerdy Tamás szerepe. Szeretném egyértelművé tenni, hogy az ő szakmai munkáját, tapasztalatait és egyéniségét egészen kivételesnek érzem – ezért azt is természetesnek tartom, hogy rányomta bélyegét a Waldorf-iskolákra is. Egyébként soha nagyobb bajuk ne legyen.

Az Ön által felsoroltakról általánosságban pedig azt gondolom, hogy nincsenek olyan fokú konfliktusok a Waldorf-iskolákban, amelyeket éppen a saját módszereikkel ne tudnának kiválóan megoldani. Az, hogy nyilvánosságra kerültek, nem árthat a dolognak, hiszen – amint azt éppen Ön mondta nekem – minél több szempont merül fel, annál nagyobb az esély a megoldásra. Ehhez sok sikert kívánva tisztelettel:

Török Monika

• Visszabeszélő