Skip to main content

(Kocziha Miklós)

(Kocziha Miklós), (Szilágyi Péter), Török Monika: [Olvasói levelek és szerkesztőségi válaszok]

Török Monika: Még mindig jobb… (Beszélő, 1994. július 28.)


Tisztelt Szerkesztőség!


A fenti cikk sajnos a tények felett nagyvonalúan áthullámzó újságírói stílus jó példája. A kép ettől hamissá és a téma komolytalanná válik. Ehhez persze nagyon figyelmesen kell olvasni.

A cikk a második hasáb első mondatának végéig („…komplexumnak”) korrekt. A „komplexum” azonban magyarázatot igényel, ugyanis Makovecz Imre a Solymári Tanács V. B. által ígért, de soha meg nem kapott telekre valóban nagystílű, 12 + 1 osztályos Waldorf-iskola tanulmánytervének első vázlatát készítette el.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon