Skip to main content

Kedves Barátaim!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kende Péter: A magyar–szlovák alapkérdés (Beszélő, 1994. szeptember 1.)


Távküldési műhiba következtében sajnálatosan kimaradt egy fontos bekezdés a szeptember elsejei számban megjelent cikkemből. Ebben a következő gondolatot fejtettem ki:

Mi, magyarok, természetesnek tartjuk, hogy az ország területén élő szlovákok, németek, románok stb. a magyarországi politikai közösség részének tekintik magukat, s megijednénk attól, ha – ellenkezőleg, szlovákjaink a szlovák politikai nemzet, németjeink a Német Szövetségi Köztársaság, románjaink a romániai államnemzet részének vallanák magukat. Ezért úgy gondolom, hogy a reciprocitás szellemében a szlovák–magyar kiegyezés egyik alapfeltétele magyar részről, hogy a szlovákiai magyarok politikai hovatartozását azonos elvek illetékességébe utaljuk. Vagyis elfogadjuk, hogy ők a szlovákiai politikai közösség (államnemzet) részei. Ez volna a legfontosabb ellentétele annak a jogos magyar igénynek, amelyet a fenti cikkemben megfogalmaztam, vagyis, hogy Szlovákia együtt élő és egyenjogú „nemzetek” közös államaként építse fel magát.

De ha már tollat ragadtam, hadd említsem meg, hogy cikkem nyomtatott szövegébe egy értelemzavaró sajtóhiba is becsúszott. A 7. oldal második hasábjának alján lévő bekezdés első mondata helyesen így hangzik:

„Másodszor: a szóban forgó területeken élő magyar népességnek volt egy történetileg kialakult azonosulása a magyar államisággal, amelyet ugyan az 1918 óta eltelt háromnegyed évszázad meggyengített, de nem annyira, hogy ebből végül teljes azonosulás alakult volna ki – a szlovák állammal.”

(Párizs)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon