(Dömötör István)

(Dömötör István): Nyílt levél az állítólagos „kemény mag”-hoz

Vannak kiutak? (Vita az SZDSZ-ről)


Kedves Pető Iván!

Neked címzem ezt a levelet, mert bár nem tudom, hogy Te vagy-e a megalakuló vagy már meg is alakult új platform vezetője – vagy tán Rajk Laci, aki vasárnap este hétre a lakására összeröffentette az alakuló gyűlést. Csak azt tudom, hogy Te voltál az, aki vasárnap délelőtt engem, mint kutya a vizet magáról, leráztál, amidőn kérdéseimmel, aggodalmaimmal zaklattalak. Leráztál, mondván, hogy a gyűlést akarod figyelni, s én tiszteletben tartottam ezt, pedig nyugodtan mondhattad volna a valót, hogy momentán az érdeklődésem kényelmetlen számodra.


(Dömötör István): Mi a lényeg?


Óriási felelősség terheli a kisgazdapártot abban, hogy a tavalyi választási kampányok idején behegedt sebeket tépett fel úgy, hogy a begyógyítási gyógyszerét ismerte volna. A maga által fakasztott indulat- és hangulattengeren evezett be a parlamentbe, és lubickol máig is abban. Mert az 1949–62 között ordasul ejtett sebek 1989-re már begyógyultak, s az utódokban pedig már közvetlen nyomot nem is hagyott.

(Dömötör István): Tisztelt Szerkesztőség!


Kétszeresen is örülök Tamás Gazsi karácsonyi cikkének. Először azért, mert őt olvasni mindig élmény, különleges csemege, ebben egyetértek Kőszeg Ferenccel. S azzal még inkább, s ez a másik forrása örömömnek, hogy megjelent és a Beszélőben jelent meg Gazsi cikke. Liberális szívemnek és eszemnek nagyon kellemes érzés olyan írásokat (is) olvasni, amellyel ugyan a szerkesztő nem ért egyet, vagy nem mindenben, ám gondolkodásra, vitára késztet. Én most mégsem vitatkozni szeretnék T. G. M.-mel, hanem azt mondom, hogy igaza van.