Skip to main content

(Dömötör István)

(Dömötör István): Nyílt levél az állítólagos „kemény mag”-hoz

Vannak kiutak? (Vita az SZDSZ-ről)


Kedves Pető Iván!

Neked címzem ezt a levelet, mert bár nem tudom, hogy Te vagy-e a megalakuló vagy már meg is alakult új platform vezetője – vagy tán Rajk Laci, aki vasárnap este hétre a lakására összeröffentette az alakuló gyűlést. Csak azt tudom, hogy Te voltál az, aki vasárnap délelőtt engem, mint kutya a vizet magáról, leráztál, amidőn kérdéseimmel, aggodalmaimmal zaklattalak. Leráztál, mondván, hogy a gyűlést akarod figyelni, s én tiszteletben tartottam ezt, pedig nyugodtan mondhattad volna a valót, hogy momentán az érdeklődésem kényelmetlen számodra.


(Dömötör István): Mi a lényeg?


Óriási felelősség terheli a kisgazdapártot abban, hogy a tavalyi választási kampányok idején behegedt sebeket tépett fel úgy, hogy a begyógyítási gyógyszerét ismerte volna. A maga által fakasztott indulat- és hangulattengeren evezett be a parlamentbe, és lubickol máig is abban. Mert az 1949–62 között ordasul ejtett sebek 1989-re már begyógyultak, s az utódokban pedig már közvetlen nyomot nem is hagyott.

(Dömötör István): Tisztelt Szerkesztőség!


Kétszeresen is örülök Tamás Gazsi karácsonyi cikkének. Először azért, mert őt olvasni mindig élmény, különleges csemege, ebben egyetértek Kőszeg Ferenccel. S azzal még inkább, s ez a másik forrása örömömnek, hogy megjelent és a Beszélőben jelent meg Gazsi cikke. Liberális szívemnek és eszemnek nagyon kellemes érzés olyan írásokat (is) olvasni, amellyel ugyan a szerkesztő nem ért egyet, vagy nem mindenben, ám gondolkodásra, vitára késztet. Én most mégsem vitatkozni szeretnék T. G. M.-mel, hanem azt mondom, hogy igaza van.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon