Óriási felelősség terheli a kisgazdapártot abban, hogy a tavalyi választási kampányok idején behegedt sebeket tépett fel úgy, hogy a begyógyítási gyógyszerét ismerte volna. A maga által fakasztott indulat- és hangulattengeren evezett be a parlamentbe, és lubickol máig is abban. Mert az 1949–62 között ordasul ejtett sebek 1989-re már begyógyultak, s az utódokban pedig már közvetlen nyomot nem is hagyott. És ha nem szuggerálják bele egy esetleges visszaadási és kárpótlási lehetőség reményét, beletörődött volna, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni büntetlenül, de megpróbálni sem! A még fellelhető bűnösök megnevezése és megbüntetése elégtételül szolgált volna. Ennek hiánya s felkorbácsolt szenvedélyek, a kárpótlás mikéntje körüli vita nem fedné el a lényeget.
Remélem, a kisgazdapárt e bűnéért minimum a széthullásával lakol!
Az is igaz, hogy valamilyen formában mindenkit kár ért az elmúlt negyven év során, de nem mindegy a mértéke és mikéntje. Egyetértek azzal, hogy minden állampolgár kapja meg azt a bizonyos húszezer forint értékű vagyonjegyet, kivéve a volt kommunistákat! Pontosabban, a volt MSZMP-tagokat! Ők ugyanis – bármekkora – előny reményében lettek annak a pártnak a tagjai, amely ide juttatta az országot. Tagságukkal erősítették annak hatalmát!
A 20 ezer forintnyi vagyonjeggyel pici előnyt, ill. annak a lehetőségét kapná meg a megkárosított többség. Azok, akik korábban az ő rovásukra jutottak párttagságuk révén előnyhöz, most ebből ne részesüljenek! De ha még ezzel sikerülne is lecsillapítani a kedélyeket, sem tudom, hogy mi a lényeg. Ti. hogy a kapott vagyonjegyeik hogyan vezethetők be a gazdasági vérkeringésbe, hogyan pezsdítené azt meg? És nem is az a baj, hogy én mint hithű szabad demokrata nem tudom ezt, mert helyettesítem a hitemmel, hanem az sem tudja, aki majd megkapja ezeket a vagyonjegyeket – s így már persze én is, a humán szakos tanár is érdekelve leszek –, sőt az sem, aki majd megveszi, ha megveszi ezeket.
Haraszti Miklós azt írja a Kritika legutóbbi számában, hogy a gazdaságunk legnagyobb baja a hihetetlen tőkeszegénység. Hogyan lesz a kapott vagyonjegyekből vagy értékpapírokból – bár ez utóbbi már több, mint az előző – tőke?!
Erre válaszoljatok, Kedves Gazdasági Szakértőink!
Dömötör István
SZDSZ-tag, Mátészalka
- Visszabeszélő [6]