Skip to main content

Halljátok a zenét?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Azt hittem, a megszakított szabadságom néhány napja során a Rába kanyaraiban megbúvó bukolikus tisztásokról fogok írni, ahol a kiirtott parti dzsungel helyén nőtt selymes füvön tanyát vertek az új magyar rousseau-i polgárok; menekülve a kíméletlen civilizáció bűneitől és mocskától a tiszta Természetbe. Nem, nem kis fogyasztói dácsákról van szó: irigykedve versengő gyepekről, hintaágyakról, praktikus kis veteményekről, nem ágaskodó kis gyarapodásról, hanem újjászületést kereső autófényezőkről, kőművesekről és teherautót lízingelő fuvarosokról, akik kis közösségi enyhelyet bújtattak el a vadonban, kerítés nélkül.

Antall dr.-ról hál’ istennek megírta már a megírnivalókat K. Cs. (5. oldal). De hát a miniszterelnök igen aktív volt az elmúlt napokban. A vasárnapi nagy televíziós nyilatkozat után hétfőn másfél órás előadást tartott a magyar nagykövetek esedékes évi értekezletén. Többek között ezt mondta:

„A legalaptalanabb, a legostobább vád, vagy a legrafináltabban aljas vélemény, ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány elrontotta a szovjet–magyar kapcsolatokat vagy elrontotta a szomszédokkal való kapcsolatokat. Ha ostobaság, akkor mentség annyiban, amennyiben a butaság mentség lehet. Amennyiben pedig nem, akkor pedig egyszerűen egy aljas rágalom, és végső soron – ha ez nem lenne közhely – nyugodtan azt mondanám: hazaárulás.” (Kiemelés tőlünk – a szerk.)

E durvaság mellett mégoly rigófüttytől elzsongítva sem mehetünk el szó nélkül, ámbár ezúttal nem feltétlenül a liberális ellenzéknek szól. Aggódunk. Alighanem a legendás munkabírású miniszterelnökre is ráférne egy alapos pihenés.








Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon