Skip to main content

A szürkeseggűek üzenete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A dolgozók megnyugodhatnak. A magyar parlamentben van egy párt, amelyik „a munkavállalói érdekek politikai képviseletére szerveződött”. Már létrejöttekor… Ez a modernizáció pártja. Szociáldemokrata és ellenzéki. Mindenkinél demokratikusabb. Nem hagyja, hogy a szakszervezetek és tagjaik magánjogi szerződésébe a parlament csak ügy belenyúljon.

Az MSZP a szociális érzékenység és a társadalmi igazságosság pártja. Vitányi Iván ezt a pártot ajánlotta az SZDSZ figyelmébe a Beszélő június 15-i számában. A fanyalgók – Solt Ottilia, Bauer Tamás stb. – kifogásait és megjegyzéseit az MSZP budapesti ügyvivője, Szabó Zoltán semmisítette meg a Beszélő július 13-i számában. Ugyanitt újabb érveket hozott fel az együttműködés érdekében. Cáfolta például hogy a szocialisták segge fekete lenne. Véleménye szerint inkább szürke, de tárgyilagosságára jellemző, hogy készséggel elismerte: egy kis csutakolás még ráfér…

Testrészek színárnyalatától függetlenül, valószínűleg sokakat zavarna az SZDSZ-ben, ha Hámori Csabában vagy Kósáné dr. Kovács Magdolnában szövetségesükre lelnének.

Talán arra sem árt emlékeztetni, hogy a definiálhatatlan, ezért homályos célkitűzésű demokratikus szocializmus nem azonos a szociális piacgazdaságra épülő liberális jogállammal és az ezt kiegészítő jóléti állammal.

Egyéni érzékenység dolga, ki milyen célkitűzésű és ízlésű partnerrel köt szövetséget.

Persze tudom: a politika nemcsak ízlés dolga…

Tóth Gy. László
az SZDSZ tagja















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon