Skip to main content

Beszélő hetilap, 40. szám, Évfolyam 5, Szám 42

K. I. [Kiss Ilona]: Szelíd, nyúzott farkasok

(rs–lt) [Révész Sándor–Solt Ottilia] - (yl–jj) [Yehuda Lahav–Juhász József]: Unokáink is szemünkre hányják… / Boszniában a helyzet változatlan / Mak, mak, mak… / Kérdezz, és én megfelelek… / Közgyűjtemény és jó levegő / A szívsebészet és más orvoslások titkai / Jobbulást!

Eörsi János: Szakértők után dilettánsok

Beszélgetés Antal László közgazdásszal

Bokor Judit: „…kit Anyja vigasztal…”

A feminista teológiáról

Mink András: Vallásszabadság és pluralizmus

Csányi Kinga: Az én házam…

Ingatlanvita Kecskeméten

Zádori Zsolt: „Sarkantyú az állam véknyában”

A hadigondozás törvényi szabályozatlanságáról

Kiss Ilona: Moszkvai fuccs

89 halálos áldozat, félezer sebesült

Kiss Ilona: „Nyilván engem is letartóztatnak”

Bíró Béla: Bent vagyunk…

Orosz István: A szakszervezeti hatalom vége?

Radics Viktória: Helyszín és szemle

Bori Erzsébet: A világ így ér véget?

Ember Mária: Új mjúzikel kell?

Tandori Dezső: Madár módra tudós szemökből

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon