Skip to main content

„Nyilván engem is letartóztatnak”

Vissza a főcikkhez →


Beszélő: Ön nem volt benn a parlament épületében?

A múlt keddig voltam ott, de akkor nem tudtam visszamenni a blokád miatt. A mesterségesen kívül rekesztett kb. 160 képviselő a Krasznaja Presznya kerületi tanácsi irodáján gyülekezett. Vasárnap, amikor a tömeg áttörte a blokádot, természetesen én is visszamentem. De közben más dolgom volt.

Beszélő: Micsoda?

Különféle szervezési ügyek. Például én voltam az egyike azoknak, akik részt vettek a II. Alekszij pátriárkának címzett levél megfogalmazásában, amelyben felkértük a parlament és az elnök közti közvetítésre. Ott voltam a levél átadásakor is.

Beszélő: A tárgyalóküldöttségben is?

Nem, a tárgyalásokat a centristák folytatták, én köztudottan a radikálisokhoz tartozom.

Beszélő: De Osztankino ostrománál ott volt. Nem?

De igen, megfigyelőként. Aztán hazajöttem, a metró már nem járt. Itt lakom, nem messze. Reggel telefonáltak a Fehér Házból rádiótelefonon, hogy tankok vették körül az épületet.

Beszélő: Ki lőtt először?


Részletkérdés, hogy tegnap ki kezdte a lövöldözést, a lényeg az, hogy az egész lavinát Jelcin indította el ukázával.

Szeptember 21-étől, a parlament feloszlatásától vontatottan haladtak az események. A második héten eldurvult a helyzet. Egy hétig bunkóval verték az embereink fejét, gondolhatja milyen állapotban voltak a hét végére.

Beszélő: Az osztankinói tévétoronynál senki nem bántotta őket.

Másfél órán át követelték, hogy találkozhassanak a tévé vezetőségével, csak utána nyitottak géppisztolytüzet.

Beszélő: Kikből állt a tömeg?

A mi megszokott tüntetőinkből: kommunistákból, nem kommunistákból, anarchistákból, fasisztákból. Mindenki ismeri őket. Jobb- és baloldal, vörös zászlóval, fekete zászlóval, egyszóval az egész ellenzék. A tévétoronynál nemcsak a mieink voltak ott, hanem más, független fegyveres osztagok is.

Beszélő: A videofilmek tanúsága szerint a tévétoronynál a Tiszti Szövetség, a front tagszervezete volt a fő támadó.

De ők az akcióikat önállóan hajtják végre. Ez egyébként sem fegyveres alakulat, a parlamentben kapták fegyvereiket.

Beszélő: A Nemzeti Megmentési Front többi csoportja sem egyeztette a lépéseit?

Ugyan már, nem volt idő ilyesmire. Az embereink értesülnek az újságjainkból, hogy készül valami, és jönnek.

Beszélő: És ön honnan tudta, hogy készül valami?

Pénteken értesültem róla, hogy mit terveltek ki Jelcinék.

Beszélő: Honnan?

A parlamentben hallottam.

Beszélő: Mennyi fegyverük volt?

Csak kézitusára alkalmas fegyvereink voltak és rövid csövű géppisztolyok.

Beszélő: Hogy kerültek gyerekek a parlamentbe?

Amikor vasárnap az embereink áttörték az épület körüli gyűrűt, nagy népünnepély kezdődött. Tábortüzet gyújtottak, énekeltek, odagyűlt az egész környék. Aztán amikor lőni kezdtek, mindenki bemenekült.

Beszélő: Hány rendőr állt át önökhöz?

Az általános eufória pillanatában igen sokan, kb. kétszázan. Nem tudom, milyen sors vár rájuk. Mivel megszegték az esküjüket, akár ki is végezhetik őket. Ha nyugaton valódi demokraták élnek, akkor, remélem, érdeklődnek felőlük a nemzetközi emberjogi szervezeteknél. Elvégre ezek a fiúk a diktatúra ellen harcoltak.

Beszélő: A Frontot Jelcin betiltotta.

Fölszámolni úgysem tudja. Illegalitásba vonulunk.

Beszélő: A többi társelnökkel mi történt?

Többségüket letartóztatták. Akik bent rekedtek, azokat mindenképpen.

Beszélő: És ön?

Nyilván letartóztatnak engem is. Ha nem, majd csak megleszek valahogy.





































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon