Skip to main content

Beszélő hetilap, 46. szám, Évfolyam 2, Szám 54

(Dr. Kardos Csaba) - A Szerk.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Laki Mihály: Viktori

–szeg [Kőszeg Ferenc] - –t [Solt Ottilia]: A nagy törvénymásoló gép

: Egy kis pénz

Ara-Kovács Attila: Külpolitikai helyhatározó

Interjú Katona Tamás államtitkárral

–czki [Gyekiczki András]: Ha szabadon szól a száj

Képviselők és a szólásszabadság

: A SZOT-automatizmus

: Polgármesterkedések

K. A. I.: Város és kerületei

gyeka [Gyekiczki András]: „A csatákat meg kell vívni”

Interjú dr. Kóródi Máriával

F. Havas Gábor: Okos enged

Vértessy Péter: Playboy-téboly

Fényi Tibor: Két nap, amely megrengette a világkiállítást

Ara-Kovács Attila: Határkorszak, korszakhatár…

Paul Hockenos: Nacionalizmus kontra nacionalizmus?

Gyurovszky S. László: Kinek a törvénye?

Adam Michnik: Miért nem szavazok Walesára?

Gere Ádám: Minden a földre épül

A privatizációról

Farkas Pál: Energiánk 2000-ig

Pogány Sára: Egyébként szép idő van

Kelemen Péter: Nagyvárosi lakásfogó

K. Esztári Andrea - Krasztev Péter: „Ha lenne egy újság…”

Fényi Tibor: Egy igazi szabad madár

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon