Ha Pálos államtitkárnak az a feladata, hogy az állam segítségét koordinálja a valóban elnyomorított helyzetű egyházakhoz, és ebben benne van az egyházak költségvetési támogatásának elosztása is, akkor jelentős munkával kell megbirkóznia. Nem kétséges, hogy jelenlegi viszonyaik között az egyházak nem tölthetik be hivatásukat a költségvetés segítsége nélkül. De az állam pénzügyi helyzetében alighanem csökkenteni kell igényeiket.
1984-ben az egyházak állami támogatásának összege 74,6 millió forint volt. A Németh-kormány ezt jelentősen növelte: 1988-ban 102 millióra, 1989-ben 288 millióra. 1990-ben ez a pénz 308 millió forint, ami tulajdonképpen a tavalyi szerény karbantartása. A kormány a napokban eljuttatott az egyházakhoz egy kimutatást, amelyben összesíti 25 bejegyzett magyarországi egyház, felekezet és vallási közösség 1991-és támogatási igényét. Ez összesen 4,5 milliárd forint, az ideinek majdnem tizenötszöröse. A római katolikus egyház 1,2 milliárdot kér, ám ez nem tartalmazza a szerzetesrendek újjászervezéséhez, illetve megerősítéséhez igényelt 1,6 milliárdot, s nem is az egyházi költségvetésben szerepel a pápa látogatására szánt állítólag 1,3 milliárd forint. (Ahogyan tájékozódtunk, egy államfő látogatása legfeljebb 100 millióba szokott kerülni, bár néha az igen fényűző vendéglátás is megéri, mert sok pénzt hoz az állam konyhájára. Ilyen volt például a dél-koreai államfő, Ro Te Vu vizitje.) Oktatási intézmények normatív támogatására az egyházak összesen 407 milliót kérnek, a hitélet működési költségeire közel egymilliárdot. A liberális alkotmányjogászok szerint a vallás akkor szabad, az egyház és az állam akkor válik el egymástól, ha a hitélet független az állam pénzétől. Ma Magyarországon ez elérhetetlen, de egyházaknak és államnak egyaránt célja lehet.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét