Vértessy Péter

Nyomtatóbarát változat

Telefonált az elmúlt héten az Olvasó. Ennek rendszerint örülni szoktunk. Most azonban az Olvasó azért telefonált, hogy elpanaszolja: őnáluk – Fonyódon – nem árulják a Playboyt, mondván: pornográf kiadvány és rongálja a közízlést meg a serdületlen nemzedékek lelkét. Most meg hétfőn azt írta a Kurír, hogy Kaposvárott is lesújtott a helyi önkormányzati hatalom a lapterjesztésre, mondván: létezik egy áprilisban megjelent, 6/1990. számú kereskedelmi miniszteri rendelet, amely szabályozza az erotikus áruk és a szexuális eszközök kereskedelmét. Ők nem tesznek egyebet, mint ennek kívánnak érvényt szerezni. Így aztán a városban az eddigi 39 pavilon helyett csupán 5-6 fog majd Playboyt árulni, a többi nyilván „alsó és középfokú oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint gyermekintézmény, vagy vallásgyakorlásra szolgáló intézmény 200 méteres körzetében” van.

Furcsa városszerkezete lehet Kaposvárnak meg a híreinkben szereplő jó néhány délnyugat-magyarországi városnak. Ez persze nem baj, történelmi örökség, majd kezdünk vele valamit, hogy kellő távolságba kerüljenek a Playboy című mételyt árusító újságosstandok azoktól a helyektől, ahol amúgy a lapvásárló emberek járnak-kelnek. De az ellen már kevesebb eséllyel küzdhetünk, hogy egy rendelet akkor is működhet és szabályozgathat dolgokat, ha az önmaga elé állított kritériumokat sem teljesíti. Jelen esetben például azt, hogy: „abban a kérdésben, hogy egy áru erotikus jellegű vagy pornográf, vita esetén a Művelődési Minisztérium által létrehozott, független szakértők részvételével működő társadalmi szakértői bizottság dönt”. Ilyen bizottság működéséről nem tudunk, így hát „természetes” dolog, hogy ma a dolgok mibenlétének megítélése postamesterek és önkormányzati emberek jó- vagy rosszkedvén, informáltságán vagy alulinformáltságán múlik. Demokratikus jogállamban persze nem így működnek a törvények, de hát tudjuk: messze még a Kánaán és a demokratikus jogállam.

Mondhatnánk: ki és milyen alapon sorolja be a Playboyt a pornográf termékek közé? Milyen alapon tart bárki veszélyforrásnak egy olyan szórakoztató férfimagazint, amely egyetlen alkalommal sem kínált eddig – s ezentúl sem fog – címlapján meztelenséget? Amely hónapról hónapra a mai magyar irodalom élvonalbeli szerzőit – Mészöly Miklóst, Temesi Ferencet, Mándy Ivánt, Konrád Györgyöt, Eörsi Istvánt, Fejes Endrét, Csaplár Vilmost, Szkárosi Endrét, Garaczi Lászlót, Györe Balázst – és a világirodalom legjelesebbjeit – John Updike-ot, .Joyce Carol Oatest, Nadime Gordimert, Roald Dahlt, Robert Silverberget – közli? Amelynek karácsonyi számát például Ken Kesey, Bohumil Hrabal vagy Határ Győző fémjelzi majd? Amelynek képzőművész munkatársai között Fehér László, Orosz István, El Kazovszkij, Bernáth(y) Sándor, Pócs Péter, Kungl György, Fillenz István, Karakas András szerepel? Amelynek exkluzív interjút adott Kocsis Zoltán, Zwack Péter, Rubik Ernő, dr. Török Ferenc, Bachman Gábor, Cseh Tamás, Omar Sharif vagy Sallai András?

Természetes dolog persze, hogy egy, a férfias életmódot bemutató folyóiratból nem hiányzik a női szépség dicsérete sem. Nem hiányzik az írásokból és nem hiányzik a színvonalas, művészi fotókból. Hiszen ettől Playboy a Playboy.

De nemcsak ettől. Sőt, nem elsősorban ettől.

Mi csupán arra vágyunk, hogy ne egy-egy postamesteren, helyi tisztségviselőn vagy helyi pártérdeken múljon: az az érték, amelyet hónapról hónapra létrehozunk, eljut-e azokhoz, akik kedvelik avagy sem.

Mert ha ezen a nyomon haladnak tovább az ügyek, bármelyik lapot bármelyik pillanatban betilthat bármely helybéli ügybuzgó; pornográfia vádjával bezárható az összes magyarországi képtár; zúzdába küldhető a fél világirodalom; szobortemetőbe köztéri szobraink színe-java és bedeszkázható a fehérneműboltok kirakata. Ledönthető akár a Lánchíd előtti nulla-kilométerkő is, hisz – ízlés és hangulat dolga – kelthet pornográf gondolatokat bárkiben.

Mi változatlanul szeretnénk hinni: egy felnőtt ország felnőtt polgárai képesek eldönteni, mire van szükségük s mire nem. Többek között azt is, hogy vannak dolgok, amelyeket a törvénynek, más dolgokat a piacnak kell szabályoznia. De akár törvény, akár piac, csak akkor működhet, ha világosan körülhatárolt, mindenhol egyformán érvényes és nem tűri el a szubjektivizmust, az előítéleteket.

• Belföld