Skip to main content

„Törpe kisebbség?”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A legutóbbi ülésszakon dr. Király Ferenc a következőket mondotta: „Besétáltunk egy alkotmányos csapdába, amit egy kicsiny, erőszakos csoport állított nekünk. A mintegy 200 millió forintba kerülő népszavazás ennek a politikailag zajos, de a nép létszámához viszonyítva törpe képződménynek áll érdekében.”

Előre szerelném bocsátani, hogy miként magam számára megkövetelem azt a jogot, hogy saját véleményem lehessen, ugyanezt mástól sem tagadom meg. Persze egy képviselőtől meg lehet kívánni, hogy álláspontja objektív alapokon álljon, összhangban legyen az alkotmánnyal és a demokratikus elvekkel, tehát tisztelje a kisebbség, akár a „törpe” kisebbség véleményét is.

1987-ben szintén „zajos kisebbségnek” titulálták a nagymarosi építkezés ellen tüntetőket. Most sajnálja azt a 200 milliót, amibe egy népszavazás kerül, de a vízi erőmű milliárdjai nem izgatták. Nem beszélve arról, hogy a várható ökológiai károk sem mozdították meg orvosi lelkiismeretét. (Ha jól emlékszem – annak idején –, még a tévében is nyilatkozott egy hajó fedélzetéről, hogy helyesli az építkezés folytatását.) Pedig Nagymaros ügyében valóban egy „kicsiny, erőszakos csoport” sétáltatta csapdába – oh, nem az Országgyűlést, az eszébe sem jutott, hanem az egész országot.

Takarékos képviselőnk – nem akarván formálisan megsérteni a demokrácia szabályait – kijelentette, hogy az alkotmány csak a népszavazás kiírására kötelezi a parlamentet, az időpont kijelölésére nem (Magyar Nemzet, 1989. október 31).

Gratulálok, képviselő úr! Ez aztán politikai erkölcs: kétszázezer állampolgár aláírásával „kényszert” alkalmazni, de még 1989 októberében is úri/elvtársi fortéllyal próbálkozni! Megtalálta a kiskaput (más kérdés, hogy még 1985-ös képviselőtársai sem voltak hajlandók azon besétálni)! Reméljük, hogy az új Országgyűlésbe a parlamentnek sem a nagy kapuján, sem a kis kapuin nem sétálhatnak be ilyen képviselők.

Dr. Török Bálint, nem SZDSZ-tag












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon