Skip to main content

Beszélő folyóirat, 3. szám, Évfolyam 7, Szám 3

Tandori Dezső: „A lélek balga fény...”

Kis elégia Tóth Árpádnak

[Neményi László–Rádai Gábor–Révész Sándor–Zádori Zsolt]:

: Kronológia

Mink András: Kommunizmus, terror, Péter Gábor ollója

Szász Katalin: Negatív tér

: [Bevezető]

: Soros-ösztöndíj

Klenyán Csaba, Orlai Balázs, Podmaniczky Szilárd, Reményi Andrea, Szabó Dezső, Szederkényi Júlia, Szentesi Edit, Szilágyi Márton, Szorcsik Krisztina, Vereckei Rita

: Alkotói díj

Pohárnok Mihály, Szalai Júlia, Tandori Dezső, Vidovszky László, Zsámbéki Gábor

: Solt Ottilia-díjak

Csonka Anna, Dér Ildikó, Fodor Ildikó, Lakatos Gyula, Lőrincz Zsuzsa, Restyánszki Lászlóné, Teleki László

: Életmű-díj

Jancsó Miklós

Mink András - Révész Sándor: „Nagyon rövid idő alatt nagyon szigorú szabályok”

Kuncze Gáborral, az SZDSZ elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Kis János: Státustörvény

Magyarország válaszúton

Konrád György: A fájdalomról és a halálról

Mihályi Péter: Vészhelyzet a semmiből

Magyar egészségügy 1998–2002

: Tb-történet dióhéjban

: Reformközpontok egymás mellett és egymás ellen

: A nővérek kezében is hatalom van...

: A miniszter félre...

Heuer Orsolya: Önagyonmódosítgatók

A betegjogok négy éve

Ladányi János: A romák választási tényezővé válásáról

Kadét Ernő: Röppályán

Emelkedik, avagy süllyed a romák rakétája?

Tamás Tibor: Közpénzek civil kézben

Egy lehetséges liberális jövőkép

Seres László: „Hihetetlen távolságok”

Eörsi Mátyással, a Liberális Internacionálé Bureau-jának (legfőbb döntéshozó testületének) tagjával Seres László beszélget

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Rosszkor, rossz időben

Dékei Kriszta: A vágy tárgyai

Februári kiállítások Budapesten

Bazsányi Sándor: RHO

Galántai Zoltán: Álmainkban elkezdődött a múlt

Szilágyi Sándor: Lenke és Kertész

: Szilágyi Lenke

: André Kertész

Tandori Dezső: A költő válaszol

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon