Vissza a főcikkhez →

A Mikola István körüli botrányok legemlékezetesebbike talán a gyógyszerészeknek adható legrangosabb elismerés, a Batthyány-Stratman László-díj esete, amelyet a miniszter az illetékes kamara (a miniszter szerint „multinacionális cégek ügynökei”) – korábban megszokott – megkérdezése nélkül ítélt oda tavaly öccsének, Mikola Bálint magángyógyszerésznek. Utólagos magyarázkodása szerint „ez gyógyszerészek ezreinek követelése volt”. A kitüntetést a miniszter személyesen nyújtotta át október elején a Gyógyszerészek Országos Kongresszusán, ahol öccse a Gyógyszerészetért életműdíjat is átvehette. (Utóbbit a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége adományozta alapítójának és egykori elnökének.) Mikola Bálint szűk családja azonban nemcsak a családfőt ünnepelhette: a szövetség feleségét, Mikoláné Bartal Évát is elismerésben részesítette. Neki „tíz év odaadó segítő munkájáért” fejezték ki köszönetüket (ugyanis a közgazdász végzettségű hölgy éppen ennyi ideig intézte ellenszolgáltatás nélkül a szövetség könyvelését). A kitüntetettek névsora a kongresszus hivatalos kiadványában olvasható, aminek felelős kiadója a Gyógyszerészek Országos Kongresszusának szervezőbizottsága, amelynek elnöke Mikola Bálint. Fia, Mikola Gergely viszont a siófoki kongresszus sajtófőnöke volt.

Mikola István minderről az m1 Ma reggel című műsorában: „Mi nagyon nagy család vagyunk, én Fáy leszármazott vagyok, nagy bankok élén Európában, a világon mindenhol ülnek rokonaim, de máshol is ott vannak a családtagjaim, ötünknek – öten vagyunk testvérek – 24 gyerekünk van, már a gyerekeink is néhány jelentős vezetői pozícióban. Na most az, hogy én miniszter vagyok, miért jelentse azt, hogy a családomat vonal alá kell tenni...”

Így talán az sem csoda, hogy a család tagjainak neve más, szintén a minisztériumhoz kötődő botránygyanús esetek kapcsán is felmerült. Például a legnagyobb gyógyszer-nagykereskedő cég, a piac negyven százalékát uraló Hungaropharma privatizációja ügyében. A cég tulajdonjoga részben egy 300 gyógyszerészt tömörítő részvénytársaság, az Első Magyar Gyógyszer Rt. tulajdonába került – többek közt a miniszter szavazatával. „A tulajdonosok közt ott van az öcsém is, de ez természetes, hiszen 25 éve dolgozik a szakmában” – jegyezte meg ennek kapcsán a miniszter, aki a feletti örömét is kifejezte, hogy a Hungaropharma Rt. a privatizáció során nemzeti érdekkörben maradt.

De nem csak a rokonságról nem felejtkezik el a miniszter a magas polc ellenére sem, a korábbi munkatársak is számíthatnak rá. Pár nappal az előbbi eset után újabb Mikola-ügyet szállított a sajtó: az egyik Fidesz-elnökségi tag által is „ketyegő bombaként” emlegetett, emlőrákszűrő berendezések beszerzésére kiírt 4 milliárd forintos tender ügyét. A népegészségügyi program keretében kiírt tender egyik biztos befutójának az a MaMMa Rt. látszott, amelynek Mikola 2000 januárjáig felügyelőbizottsági tagja volt, és amelynek vezetője, Mádai Szilvia egykor Mikola többszörös üzlettársa volt, ma pedig a miniszter tanácsadója – és (nem) mellesleg a pályázatot előkészítő albizottság tagja.

Mádai – akinek exférjét rokoni kapcsolat fűzi Mikolához – állítja: a tanácsadói meghívást nem a minisztertől, hanem Péntek Zoltán főorvos bizottsági elnöktől kapta, akinek szakmai tekintélye a Magyar Radiológiai Társaság mammográfiai szekciójának elnökeként kétségbevonhatatlan, ellenben vállalkozóként a MaMMa Klinikának dolgozik. (A bizottság tagjai közül rajta kívül Svastics Egon, a budai MÁV Kórház, Nagykálnai Tamás, az Uzsoki Utcai Kórház, valamint László Zsolt, a Szent János Kórház emlődaganatra szakosodott sebészei állnak üzleti-tanácsadói kapcsolatban állnak a MaMMa Rt.-vel.) De az rt. felügyelőbizottságában ült 1995 és 2000 között Lun Katalin is, aki 1995-ben fővárosi tiszti főorvosként még főnöke volt a mostani miniszternek, és akit tavaly augusztusban – immár a miniszteri bársonyszékben ülve – az ÁNTSZ főigazgatójává léptetett elő.

(Az már igazán csak hab a tortán, hogy a Phonendoscop Kft., amelynek ügyvezetője és fele részben tulajdonosa Mikola István volt, 2 százalékig tulajdonos a MaMMa Rt.-ben. Igaz, utóbb a tulajdonrészt fiának passzolta át.)

Bár a miniszter ügyei csak kinevezése után kerültek reflektorfénybe, akkor azonban kiderült: a kiterjedt rokonság már korábban is profitált a jól pozicionált rokonból. 1999-től 2000 végéig ő az Országos Vérellátó Szolgálat vezetője. Ekkor jut hirdetmény közzététele nélkül, tárgyalásos eljárás során egy „vércsoport-meghatározó reagens” beszerzésére szóló 70,5 millió forintos megrendeléshez a Biosan Egészségügyi Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. – vagyis az összesen közel 200 millió forintos beszerzés 35 százalékát a Biosan vitte el. A cég egyik ügyvezetője az egészségügyi miniszter testvére, Mikola József. Az ügylettel a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) is foglalkozott, mivel egy jogorvoslati kérelem szerint a tavaly december 20-ai Közbeszerzési Értesítő eredményhirdetésében közölt listán olyan termékek szerepelnek, amelyek az ott megadott minőségben nem is léteznek. Így ugyanazon terméket több forrásból, eltérő áron szerezte be az OVSZ, jóllehet a közbeszerzési törvény szerint az azonos rendeltetésű árukat a legalacsonyabb áron szállítótól kellene megvásárolni. Például „Rh-fenotípus” vizsgálatára két különböző forgalmazótól rendelnek reagenst: a Biosan 16 ezer milliliter szállítására kapott lehetőséget 45,2 millió forintért, ugyanakkor a Biotest Kft.-től 4000 millilitert vett az OVSZ 4 millióért. (Ha a teljes mennyiséget az utóbbitól vette volna meg a vérellátó, 20 millió forinttal kisebb kiadással úszhatta volna meg a beszerzést.) Igaz, megkülönböztetésként az előbbi tételnél „beteg”, az utóbbinál „terhes” megjelölés szerepelt. Csakhogy szerológusok szerint a gyakorlatban a beteg- és a terhesvizsgálatokat ugyanazon reagensekkel végzik, s az OVSZ maga sem szokott különbséget tenni a két csoport között. A KDB végül ejtette az ügyet, arra hivatkozva, hogy a jogorvoslatot kérő cég nem tett ajánlatot, imigyen sem joga, sem jogos érdeke nem sérült.

Mikola egy másik ötlete talán mosolyt fakaszthat, valójában azonban súlyos alkotmányos kérdéseket vet fel: a miniszter a teljes egészségügyi ellátást meg kívánja tisztítani a bagózó dolgozóktól, és a söprögetést el is kezdte saját háza táján. „Üzenem az alkotmánybíróknak meg jogászoknak, hogy ne is keressenek fogást rajtunk, mert nem fognak találni. Megvannak azok a módszereink – és ezek emberi módszerek –, amelyekkel a minisztériumi dolgozók leszoktatását el fogjuk érni, és utána el fogjuk érni az Egészségbiztosítási Pénztárnál, mert annak is érdeke, hogy megspóroljon későbbi betegségekre történő kiadásokat, ott sem dohányozhatnak. Nem dohányozhatnak az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálatnál, nem dohányozhat az Onkológiai Intézet vezetője, nem dohányozhat a kardiológus szívsebész-professzor, mert egyébként nem lehet megcsinálni a programot, nem lehet a népegészségügy helyzetét javítani, ez ilyen egyszerű.”

• Tárcatár