Az Orbán-kormány kétbalkezes lokális politikájának nagy része volt a bukásában. A Fidesz úgy vélte, hogy polgármesterei, önkormányzati képviselői egységes, fegyelmezett országos mega-frakcióvá szervezhetők, az ellenzéki vezetésű városok szavazópolgáraival pedig előbb-utóbb meg lehet értetni, hogy a fejlesztési források elosztásáról a mindenkori kormány saját szempontjai alapján dönt.
Egyik számítás sem igazolódott.
Bírálatok, ígéretek, licitek
A Fidesz–MPP az 1998-as választásokat megelőző kampányában kiemelkedő szerepet kapott a Horn-kormány közbiztonsági teljesítményének – részben jogos – bírálata, amely azonban nyomban kiegészült a bűnözés visszaszorítására, a szervezett bűnözés felszámolására tett túlzó, megalapozatlan ígéretekkel. Nyilvánvalóan szavazatszerzési céllal ígértek változásokat az alvilági leszámolásoktól, robbantásos merényletektől megriadt lakosságnak.
A magyar külpolitika elmúlt négy esztendejét, washingtoni nagykövetünk örökbecsű történeti művének címét elorozva túlzás nélkül lehet „az elvesztett presztízs” négy évének nevezni. A rendszerváltás óta eltelt 12 év alatt még egyetlen kormány diplomáciáját sem érte annyi kritika mint az Orbán(–Torgyán)-kabinetét. Felborult a hármas külpolitikai alappillér (euroatlanti integráció, regionális-szomszédsági kapcsolatok, valamint a határon túli magyarok iránti felelősségvállalás) közti egyensúly, és megszakadt az e téren korábban meglévő példás nemzeti konszenzus is.
Az Orbán-kormány szigorú büntetőpolitika ígéretével lépett fel, amely célul tűzte ki, hogy „szűküljenek a bűnelkövetés esélyei”. A koncepció határozott bűnüldözésre, hatékony igazságszolgáltatásra és következetes (büntetés)végrehajtásra épült.
A bírói függetlenség alkotmányjogi garanciáját – az elvek szintjén – még az 1949-ben elfogadott alkotmány is tartalmazta, amikor a 41. § (2) bekezdése kimondta, „[a] bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve”. Ezt a tételt a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvény 5. §-a is megismételte, vagyis azt kell tapasztalnunk, hogy az igazságszolgáltatást leginkább lejárató koncepciós perek idején hatályos közjogi normák is tartalmazták a bíróságok függetlenségének legalapvetőbb garanciáját.
1998 és 2002 között az Igazságügyi Minisztérium – bizonyos próbálkozásai ellenére – nagy horderejű jogszabályt nem készíthetett, illetve nem terjeszthetett elő. Ennél fogva kellő energiákat összpontosíthatott a büntetőjogi változtatások végig vitelére. Így talán legérdemibb tevékenységét – missziójához híven – a büntetőpolitika terén fejtette ki. A Btk. módosításával a tárca szándékai szerint jelent meg a büntető kódexben a valóban életfogytig tartó börtönbüntetés kiszabásának lehetősége és a középarányos büntetés kiszabásának kívánalma.
A magyar história úgy tudja, hogy a haza bölcsét, Deák Ferencet 1848-ban kifejezetten kapacitálni kellett arra, vállalná el az első felelős magyar „minisztérium” igazságügy-miniszteri posztját.
A Népszava tavaly januárban közölte annak a hangfelvételnek a szövegét, amely szerint 2000 májusában a földművelésügyi minisztérium tulajdonában álló Agrárinnovációs Kht. irodájában öten egyeztettek arról, miképpen juttassanak el hárommillió forint kenőpénzt Torgyán Attilának, az akkori agrárminiszter fiának. A pénz átadásával egy állami támogatás elnyeréséhez remélt közbenjárást a magánszemélyek által alapított Agropark Kht. A felvétel tanúsága szerint a pénzzel el is indult a Torgyán család bizalmasaként emlegetett Benczéné dr.
A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal néhány hónapos nyomozás után vádiratot nyújtott be Szabadi Béla, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) jelenleg házi őrizetben védekező volt politikai államtitkára ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás (a Ferencvárosi Torna Club reklámszerződései), jelentős kárt okozó csalás (tengerentúli utazások) és felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás miatt.
Mind a kritikusnak, mind pedig a „dicshimnuszt zengőnek” igencsak nehéz dolga akad, ha valamiféle képet, netalán pozitív képet, nota bene sikertörténetet akar kanyarítani az elmúlt négy év agrár történéseiről. Nem is beszélve arról, hogy a valódi tényadatok az egyszerű halandó számára, mint amilyen én is vagyok, teljességgel hozzáférhetetlenek.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 6 hét
7 év 32 hét
7 év 35 hét
7 év 35 hét
7 év 37 hét
7 év 37 hét
7 év 37 hét
7 év 39 hét
7 év 40 hét
7 év 40 hét