Skip to main content

Tárcatár

Juhász Pál: Az FVM és az agrárpolitika leckéi

Agrárolló, agrárzseb


Torgyán József nehezen megoldható feladatokkal találta szembe magát, amikor elvállalta – kikényszerítette magának – a tárca vezetését. Azt is mondhatnánk persze, hogy még sokkal kedvezőbb helyzetben volt, mint a rendszerváltás óta bármelyik elődje: volt felhatalmazása arra, hogy megvalósítson egy programot – míg az elődjei kívülről voltak rángatva –, és támaszkodhatott a már hat éve új keretek között működő gazdasági szektor tapasztalataira. De hát nem volt az adott viszonyok közt értelmezhető programja.

Heuer Orsolya: Önagyonmódosítgatók

A betegjogok négy éve


Az 1998 óta eltelt négy év a betegjogok szempontjából különösen jól értékelhető, hiszen az egészségügyi kezelés során érvényesülő jogainkat épp a ciklus kezdete előtt, 1997 decemberében foglalták törvénybe. A nemzetközi dokumentumokkal összhangban álló betegjogi katalógust készen kapva, az új kormányzatnak már csak a babérokat kellett volna learatni.

A miniszter félre...


A Mikola István körüli botrányok legemlékezetesebbike talán a gyógyszerészeknek adható legrangosabb elismerés, a Batthyány-Stratman László-díj esete, amelyet a miniszter az illetékes kamara (a miniszter szerint „multinacionális cégek ügynökei”) – korábban megszokott – megkérdezése nélkül ítélt oda tavaly öccsének, Mikola Bálint magángyógyszerésznek. Utólagos magyarázkodása szerint „ez gyógyszerészek ezreinek követelése volt”. A kitüntetést a miniszter személyesen nyújtotta át október elején a Gyógyszerészek Országos Kongresszusán, ahol öccse a Gyógyszerészetért életműdíjat is átvehette.

A nővérek kezében is hatalom van...


A magyar közvélemény 2001 februárjában döbbenettel értesült arról, hogy a modern egészségügyben nem csak az orvos, de a betegágy mellett dolgozó nővér kezében is óriási hatalom összpontosul. S ha nem megfelelő az ellenőrzés, akkor egy elmeháborodott nővér akár betegek tucatjait is megölheti. Egy átlagosnak mondható budapesti kórházban egy segédápoló feljelentése alapján merült fel a gyanú, hogy egy 24 éves szakképzett ápolónő 2000-ben és 2001 első hónapjában közel 40 beteget ölt meg az éjszakai műszak során. A „Fekete Angyal”-ként elhíresült F.

Reformközpontok egymás mellett és egymás ellen


1998 őszén egy nagy létszámú egészségpolitikai fórumon Orbán Viktor jelentette be a háziorvosi rendszer teljes privatizációját. A feladat előkészítését a minisztérium a Magyar Orvosi Kamarára és egy miniszteri biztosra testálta. A szakmai vágyait tükröző törvényjavaslat 1999 őszére el is készült, de az Országgyűléshez történő benyújtás előtt, az utolsó pillanatban – alkotmányossági és egyéb szakmai megfontolásokra hivatkozva – a miniszter saját kezűleg átírta a törvényjavaslatot.

Tb-történet dióhéjban


A társadalombiztosítás pénzalapja 1989. január 1-jén – tehát még a Németh-kormány idején – vált le az állami költségvetésről, s ezzel egy időben jött létre a nyugdíj- és egészségbiztosítási ügyeket intéző Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF). Az Antall-kormány már elsősorban német, illetve francia példák alapján szervezte újjá a társadalombiztosítás rendszerét. Az első lépés az volt, hogy 1991-ben az Országgyűlés létrehozta az OTF 11 tagú felügyelőbizottságát, amelynek vezetőit a munkavállalók és a munkáltatók szervezeteinek képviselői delegálták.

Mihályi Péter: Vészhelyzet a semmiből

Magyar egészségügy 1998–2002


Akik majd egyszer 10-15 év távlatából, indulat és részrehajlás nélkül fogják elemezni a Fidesz-kormány négy évét, nehezen fogják tudni megmagyarázni, hogy miként vált az egészségügy ügye elsőszámú kampánytémává a 2002-es választásokon. Mint azt az alábbiakban részletesen is be fogjuk mutatni, a társadalmi-politikai élet más területeivel összehasonlítva a Fidesz–FKGP–MDF-koalíció kormánya az egészségügyben nem okozott súlyos és maradandó károkat.

Kovács Kálmán: Pávák és leopárdok már vannak

Az Orbán-kormány és az infrastruktúra


A rendszerváltás után a kormányra került összes politikai erőnek infrastrukturális hátrányokkal kellett szembe néznie a Kádár-korszak rendszerré összeszerveződő maradékelvű – akkor jut, ha marad – fejlesztési politikája miatt. A lemaradás az egész infrastruktúrát érintette, amit tovább súlyosbított, hogy a 80-as évek végén már a karban- és szinten tartás sem történt meg.

PR és humánpolitika


Szalay Róbert tartalékos őrnagyot 2000. október 23-a alkalmából alezredessé léptették elő állítólagos forradalmi érdemire való tekintettel. Szalay nyíltan dicsőítette Szálasit és a nyilas rémuralmat, és mellesleg a Fideszt is dehonesztáló kitételekkel illette (például: a nemzeti oldalba befurakodott ötödik hadoszlop). Az előléptetést Pongrácz Gergely javasolta Homoki Jánosnak, aki ezt kezdeményezte Szabó miniszternél – mint tudjuk, sikerrel. Szabó János azzal védekezett, hogy nem olvasta Szalay műveit, ’56-os érdemei alapján viszont kijárt neki az előléptetés.

MIG-et vagy Gripent?


A harcászati repülőgépek ügyében először a tárca ahhoz ragaszkodott, hogy a meglevő MIG-29-es repülőgépeket kell felújítani, szó sem lehet új beszerzésekről. A meggyőző érvek között szerepelt a pillanatnyilag kisebb költség, illetve az időnyerés. Ha komolyan vesszük a haderőreform ütemezését, akkor valóban a felújítás lett volna a logikus, mert a jelentősebb technikai fejlesztéseket az Országgyűlés csak 2006 utánra irányozta elő. Ezek után érthetetlen fordulat volt, hogy ugyanaz a minisztérium egyszer csak az F-16-os gépek beszerzése mellett állt ki, belső szakértői anyagokra hivatkozva.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon