Skip to main content

PR és humánpolitika

Vissza a főcikkhez →


Szalay Róbert tartalékos őrnagyot 2000. október 23-a alkalmából alezredessé léptették elő állítólagos forradalmi érdemire való tekintettel. Szalay nyíltan dicsőítette Szálasit és a nyilas rémuralmat, és mellesleg a Fideszt is dehonesztáló kitételekkel illette (például: a nemzeti oldalba befurakodott ötödik hadoszlop). Az előléptetést Pongrácz Gergely javasolta Homoki Jánosnak, aki ezt kezdeményezte Szabó miniszternél – mint tudjuk, sikerrel. Szabó János azzal védekezett, hogy nem olvasta Szalay műveit, ’56-os érdemei alapján viszont kijárt neki az előléptetés. (Az érdemek: lopás és hasonló bűncselekmények vádjával elítélték Szalayt, s az ítéletet a bíróság 1990-ben sem volt hajlandó semmissé nyilvánítani.)

Szabó minisztériuma a Kis Újságnak az Arculat Kft.-n keresztül havi 800 ezer forintot juttatott, mint utóbb a tárca illetékeseitől megtudtuk, teljesen szabályosan a NATO-propaganda céljaira. Az újság olvasói a megmondhatói annak, hogy találkoztak-e rendszeresen a NATO-t, illetve a HM-et népszerűsítő cikkekkel. Szabótól itt is csak annyira futotta, hogy kijelentse: Nem tudja, ki a Kis Újság főszerkesztője.

A névjegyzék-ügy: az egykori politikai tisztekről készített névjegyszék létet hivatalosan is elismerték: vannak-e olyan hivatásos katonák, akik marxista szakosító diplomával töltenek be katonai beosztást. Mellesleg: nem találtak ilyet.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon