Skip to main content

Államtitkár vád alatt

Vissza a főcikkhez →



A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal néhány hónapos nyomozás után vádiratot nyújtott be Szabadi Béla, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) jelenleg házi őrizetben védekező volt politikai államtitkára ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás (a Ferencvárosi Torna Club reklámszerződései), jelentős kárt okozó csalás (tengerentúli utazások) és felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás miatt. Ha a vádak beigazolódnak, akár 12 év szabadságvesztés is kiszabható Szabadira.

Az ügyészek szerint Torgyán 1998-ban miniszteri utasítással Szabadi hatáskörébe utalta az FVM-hez tartozó állami vagyonnal, illetve a tárca által alapított cégekkel (a vádirat 18 ilyen vállalkozást sorol fel) kapcsolatos döntési jogkört, így Szabadinak teljhatalma lett a gazdasági kérdésekben. Az ügyészek kitérnek arra is: a vádlott sajátos vezetői stílust alakított ki – az, aki döntései jog- és célszerűségét vitatni merte, nyomban elvesztette az állását. Ugyanakkor a hűtlen kezelés bizonyítását szakértők szerint nehezítheti, hogy meglehetősen kevés az írásban kiadott utasítás, illetve részvényesi határozat. A gyanúban szereplő reklámszerződéseket sem Szabadi kötötte, hűtlen kezelést pedig – legalábbis Szőgyényi József ügyvéd erre építi a védelmet – csak vagyonkezelő követhet el, márpedig az államtitkár csupán a tulajdonost képviselte.

A vádirat kevéssé bonyolult, ám annál látványosabb része Szabadi külföldi útjairól szól. Eszerint az exállamtitkár 1999 és 2000 között kilencszer vett részt hivatalos tengerentúli utazáson, s miközben egy 1997-es kormányrendelet szerint ilyenkor csak komfort osztályra válthatott volna jegyet, valamennyi alkalommal első osztályon utazott, s ezzel a vádirat szerint 5,8 millió forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek.

A Fradi-reklámszerződésekkel kapcsolatban a vádiratban említett 18 eset azonos séma szerint folyt le: a vállalatok vezetőit maga Szabadi vagy valamelyik beosztottja az FVM-be rendelte, ritkábban más módon rávette őket, kössenek reklámszerződéseket az FTC Labdarúgó és Sport Kft.-vel. (A sportklub elnöke ekkor Torgyán, elnökhelyettese Szabadi volt.) Bár utóbbi a cégeket általában írásbeli alapítói határozatokkal irányította, ezekre a szerződéskötésekre a vállalatvezetők szóbeli utasításokat kaptak, amelyek azonban a legapróbb részletekig magukban foglalták a megállapodások tartalmát. Az agrárcégek – amelyek korábban egyáltalán nem vagy alig költöttek reklámra – 1998 és 2001 között összesen 826 millió forint értékben vállaltak kötelezettséget arra, hogy hirdetnek az FTC különböző sportlétesítményeiben, a pénz jelentős részét át is utalták, ami miatt az ügyészek szerint likviditási gondjaik lettek. A társaságokat később költségvetési támogatás formájában, illetve a Magyar Tejgazdaság Kísérleti Kutatóintézet Kft.-től elvont tőkéből kárpótolták. A legmagasabb összegben – 238,7 millió forintért – az ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. kötött reklámszerződést, „ezüstérmes” az agrárcégek ORFK-s büntetőügyében kulcsszereplő Concordia Közraktár Rt. lett 125 millióval.

Utóbbi cég neve nem csak a Fradi-reklámszerződések kapcsán került elő az elmúlt években. A Concordia Rt. vezérigazgatója, Korompai Nicolette azért került a vádlottak padjára, mert a vád szerint – közvetlenül – a volt Concordia-vezér utasította arra a GMS 96 Kft. ügyvezetőjét, Böröczky Csabát – akit százmilliós kárt okozó sikkasztás és hűtlen kezelés gyanúja miatt szintén előzetesben tartanak – és kereskedelmi igazgatóját, hogy egy búzaeladási ügyletbe vonják be a Ploy Kft.-t. Az adásvétel 340 millió forintos áron megtörtént, nem sokkal később a budapesti székhelyű, üzletviteli tanácsadással, gabona-nagykereskedelemmel foglalkozó, tavaly júniusban alapított Ploy Kft. 394 millióért továbbadta a búzát. A rendőrség úgy találta, hogy az 54 millió forintos különbözetért a cég nem végzett ellenszolgáltatást, Korompai pedig felbujtóként elkövette a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét. A gyanú szerint az így „felszabaduló” költségvetési pénzeket a párt klientúrájának támogatására fordították. Hasonló ügylet a Szabadi Béla sofőrjével kötött tanácsadói szerződés, amelyet szintén fiktívnek minősített a nyomozó hatóság, vagyis szerinte e megállapodás alapján 3,2 millió forintot jogtalanul fizetett ki az állami közraktározó cég.

De a Concordia nevéhez fűződik a nevezetes váltó-kibocsátási ügy is. „A közraktár harmadik személy tartozásának visszafizetéséért kezességet nem vállalhat” – áll a közraktározásról szóló, 1996-ban hatályba lépett törvényben. A Concordia mégis kezességet vállalt egy 400 millió forintos váltóért, amelynek kiállítója a saját – illetve 0,1 százalékban a szintén FVM-fennhatóság alatt álló Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság (TIG) – tulajdonában álló cég, a GMS 96 Kft. volt. E váltó tavaly április 12-én lejárt, s mivel a GMS 96 nem tudott fizetni, a Concordia teljesített.

A váltóügylet az ügyészség szerint a közraktári törvény idézett mondatának hatálya alá tartozik, így a Concordia törvényt sértett, amikor saját cége számára az értékpapíron keresztül kezességet vállalt. E logika alapján ugyanakkor a Concordia hibázott akkor is, amikor a lejárt váltót kifizette, hiszen ha nem volt joga az értékpapírra kezességet vállalni, akkor az nem is tekinthető váltónak. A Concordia vezetői ugyanakkor a váltót nem kezességvállalásként, hanem „egyéb gazdasági ügylet biztosítékaként” értelmezik. Kérdés az is, hogy Korompai Nicolette, a Concordia vezérigazgatója a kezességvállalással túllépte-e hatáskörét. A társaság cégbíróságon fellelhető alapító okirata szerint zálogjogos, jelzálogos, illetve befektetési jellegű kötelezettségvállalásról 300 millió forintig az igazgatóság, azon felül a közgyűlés dönthet.

Ugyanakkor korlátozást jelentett a Concordia ügyeiben politikai államtitkári regnálása idején egyedül eljáró Szabadi Béla által aláírt, tavaly október 12-ei részvényesi határozat, amely arra utasította a vezérigazgatót, hogy a GMS 96 ügyeiben egyeztessen vele. Az exállamtitkár cáfolta, hogy utasítást adott volna a Concordiának a kezességvállalásra, mellesleg megjegyezve, hogy a tárca cégeinek gazdálkodásáért az ügyvezetés a felelős. Így már csak az a kérdés, fel tud-e mutatni a vezérigazgatónő olyan dokumentumot, amely azt bizonyítja, hogy az FVM áldását adta a váltóhoz kapcsolódó kötelezettségvállalásra.

A váltóra egyébként azért volt szükség, mert a gabonakereskedelemhez szükséges hitelek felvételére a GMS 96 alultőkésített volt, s a már kisgazda vezetésű agrártárca megtiltotta a Concordiának a készpénzes finanszírozást. Ehhez képest a Concordia 2000. május 9-én vállalt kötelezettséget arra, hogy 100 millió forintot átad a GMS 96-nak, ebből 500 ezret tőkeemelésre, 99,5 milliót pedig tőketartalékba helyezésre.

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon