Skip to main content

Beszélő folyóirat, 4. szám, Évfolyam 7, Szám 4

Balla D. Károly: Muzsicár

Kricsfalusi Iván versére

Mink András - Rádai Gábor - Révész Sándor] - [Neményi László: Baseball és választások / Ami lehetséges, és ami nem / Választási totó / A borotva élén

: Kronológia

: Mit csinál a kormány?

Antal László: Sőt, még a piac is én vagyok

A kormány a gazdaságban

Balla D. Károly: A petróleumcápa

Bojtár B. Endre: Hogy mit csinál a kormány?

Csillag István: A purgálószer

Eörsi István: Micsoda megtiszteltetés...

Horváth Zoltán: Petőfi Sándor úrnak,

Független Államok Közössége, Szibéria, utolsó posta: Barguzin

Kocsi Ilona: Célkeresztben

Ludassy Mária: A kormány kiátkoz

Eszmetörténeti háttérrajz

Tamás Gáspár Miklós: Nincs megállás

Vágvölgyi B. András: Még hogy mélyen mélyen alszik?!

Vásárhelyi Mária: „Fönn a haza tornyán”

Neményi László: „Ez nem tarthat örökké”

Kemény Istvánnal, Kende Péterrel és Zwack Péterrel Neményi László beszélget

Kis János: A kisebbségi kérdés az új világrendben

Juhász Pál: Az FVM és az agrárpolitika leckéi

Merkei Attila: Antiliberális fordulat a mezőgazdaságban

: Államtitkár vád alatt

: Kazettaügy

Randolph L. Braham: Magyarország és a holokauszt

Erőfeszítések a múlt megszépítésére

Kőszegi Edit - Szuhay Péter: „Megadjuk a tiszteletet”

A kétegyházi romák etnikus különállásáról egy temetés kapcsán

Sas Tamás: Bonbonnière, avagy az akarás diadala

Vargha Mihály: Színházsirató

Koltai Tamás: Virtuális színház

Forgács Zsuzsa: A nemzeti szárnyas nem repül, bár kukorékolni még kukorékolhat...

Takács Géza: Bokszosdoboz, gólyahír

Pál Melinda: „Én postázok vírust magának”

Térey Jánossal Pál Melinda beszélget

Kálmán C. György: Paulus-cetlik

Térey János: Wotan nem ver bottal

Szilágyi Sándor: Fotómágia

: Kerekes Gábor

Batár Attila: A „kockajátékos”

Az Ybl-díjas Nagy Bálint köszöntése

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon