Skip to main content

Wotan nem ver bottal

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


(A sziklakertben Frei, aki kihallgatta Hagent és Alberichet, előbújik a pavilon mögül)

FREI

Eltűnt a járőr. Sziklakertemen
Két szennyember sétált át, s rengetegszer
Öntözte földemet mérges köpettel;
        De már beszédük is köpedelem.
Mormolják mantraként: „A kincs, a glóbusz!”,
        Míg mindkét rusnya korcs aludni megy.
A cselszövésre több tucat metódus –
        Meglátni s meggyűlölni őket: egy.
Ők tesznek decemberben fogadalmat,
        Vadkant vágva ülnek Jul-ünnepet…
A furkósbotra rút rovást faragnak:
        Az összeesküvés-elméletet.
Akárcsak Nidhögg: napunk megvakítják
A forradalmi fundamentalisták.
        Ki árnyéklepte, rossz oldalra állt,
        Hogy is halhatna szép szalmahalált?
Károgjanak a fölkapaszkodottak,
        A köd fiai ködösítsenek,
De tervüknek meglesz a böjtje holnap:
        Leszállnak, mint a borseprő; ezek
Alul maradnak, mert odavalóak,
        Örökre kisebbségben, viszketeg.

(Megáll Wotan és Fricka oltárkövei között)

        De Wotan nem ver bottal. Képükön
Kelések nőttek a keserüségtől:
        Rágódhatnak kártékony eskükön,
Ha nagy tanáruk Nibelheim felé tör…
        „Nota bene: níbelung!
        frusztrátokra írt hozunk!”

Részlet A Nibelung-lakópark című drámai költeményből






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon