Skip to main content

Városi könyvtár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
N&n Galéria 4 tsa





A helyszín a városias beépítés szélén spontán módon kinőtt, szedett-vedett bádogváros: a piac, az urbánus élet mozgalmas és vidám fóruma. Nyitott hely, átszőve kis utakkal, ahol a térfalat elárusító bódék alkotják. Séta, bámészkodás, kötelezettség nélkül. Ugyanakkor rendezetlen és bizonytalan csomópont, amely éles kontrasztban áll a földszintes falusi házakkal, a nyugodt parkkal, a városi kereskedőházakkal. Ide kerül a könyvtár, amely megörökli a piactól az átjárhatóságot, a szabad mozgás lehetőségét. Bejárati szintje a földbe süllyed, felette az áttört tömegen keresztülvonulhat a városi gyalogos forgalom. Így a modern könyvtár kettős funkciója – a korlátozás nélkül használható közösségi terek (kávéház, kiállítótér, előadó stb.) és a szigorúan ellenőrzött városi intézmény egysége – kibővül egy harmadikkal: a körbezárt udvar a külső tér részévé válik, a járókelőket az épületbe invitálja. Úgy „gyalogolhat át” rajta bárki, hogy a belső tér két zártabb rétege érintetlen marad: a cél csak az út lerövidítése, ücsörgés a könyvtár lépcsőin, színházi előadás megtekintése vagy hűsítő találka az udvarra kitelepült kávéházi teraszon.

A belső közösségi terek és a könyvtár bejárati fogadócsarnoka, az új köztér felé fordul. Innen, a süllyesztett bejárati szintről érhetők el függőleges közlekedőkön keresztül az épület „tornyai”: a gyerek és a felnőtt könyvtárak, amelyek között a kapcsolat a legfelső szinten áll helyre ismét egy-egy zárt és nyitott hídon keresztül. A szoborszerű tömeget a falak véletlenszerű perforálása, a színes téglaburkolat és a falnyílások körüli fabetétek oldják. Az opponens szerint a tervezett könyvtár afféle „első mohikán”, amely új minőséget és erős kontrasztot teremt a létező és az új között.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon