Nyomtatóbarát változat
...a mai magyar kormányra nézve, hogy a Beszélő szerkesztősége Petőfi költői kérdését bármilyen történelmi vagy morális összefüggésben rá óhajtja alkalmazni! Ha Petőfi dühöngött a kormányra, akkor Batthyányra, Kossuthra, Széchenyire, Eötvösre és Deákra dühöngött – ilyen színvonalú csapattal azóta egyetlen magyar kormány sem vehette volna fel a versenyt. Hát ez a mostani? Eddig elkövettem azt a hibát, hogy dühöngtem rá. Elmondtam elvtelennek (pedig nem az, hiszen vagy egy szent elve: hogy neki, ha törik, ha szakad, uralmon kell maradnia). Elmondtam maffiózó bandának, amelynek legszembeszökőbb közös tehetsége, hogy multimilliomossá varázsolja magát (vagy a családját) és szűkebb barátainak és segítőinek a körét. Elmondtam nemzetveszejtőnek, mert az újnácikat választja, ha választania kell köztük és Európa között. Egyszóval tomboltam, mint egy eszeveszett, egészen a legutóbbi időkig. Most már látom, hogy ezzel megtiszteltem őket, hiszen a szenvedély felnagyította alakjukat.
A státustörvény körüli kalamajkák nyitották ki a szememet. Mindaz, amit ez a kormány a státustörvénynek, továbbá bel- és külpolitikai hatásának folyományaképpen cselekedett, azt bizonyítja, hogy nem érdemlik meg a dühömet. „Tojok tehetségtelenségükre” – írja Megyesi Gusztáv a nagyasszonyról, Schmidt Máriáról és az egész társaságról, amely „egyetlen nagyasszony” az Élet és Irodalom március elsejei számában. „A pasas alkalmatlan” – írja Tamás Gáspár Miklós Orbánról ugyanitt. Ez a valóságot leginkább leképező hangnem. A pasas azt hiszi, hogy külföldi kormányfők és az Európai Unió politikusai úgy állnak haptákba, ha ő pattog egyet, mint idehaza bármelyik sasváriszilárd. Mi az ország érdeke, amíg ő hatalmon van? Az ország egyetlen érdeke, hogy e remélhetőleg rövid idő elteltéig ne pattogjon.
Így hát Petőfi idézete semmilyen vonatkozásban nem alkalmazható a mai státusférfiakra. Petőfi nehezményezi, hogy a kormány nem őrködik, hanem mélyen alszik. Nem készül fel a forradalmi háborúra, és ezért új Mohácsot hoz az országra, gyászt és vért. Máig vitáznak a kor szakértői azon, hogy miképpen ítéljék meg Petőfi radikális republikanizmusát. Én nem vagyok a kor szakértője, viszont imádom Petőfit. Talán farokbehúzás útján elkerülhető lett volna a gyász és vér, amelyet sikeresen megjövendölt, de milyen nyomorúságos lenne Magyarország újkori története, ha még szabadságharcunkat is kitörölnénk belőle! Petőfi iszonyata a józan reálpolitikai megfontolásoktól, a nemzetet rosszabb állapotban, de mégiscsak megtartó kompromisszumoktól máig ható, nemzetnemesítő erő. Együtt érzek tehát dühével, amiért a kormány alszik, és nem őrködik, bár tudom, hogy az a kormány nem aludt, és őrködött is, csak másképp, mint a Március Petőfije elvárta volna. Orbán kormánya viszont akkor járna el a leghazafiasabban, ha nem őrködne tovább, hanem mélyen aludna. Az Országimázs Központ naponta adhatna ki jelentést alvása hozadékáról. Elsorolná naponta, hogy mi mindent nem csinált, és mi örömmel nyugtázhatnánk, hogy izmosodunk és gyarapodunk.
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 43 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
8 év 52 hét