1945-ben született a németországi Oberhartban, a háború elől menekült magyar szülők gyermekeként; még ugyanebben az évben visszaköltöztek Magyarországra. 1964–73 között vendéglátó-ipari tanuló, majd pincér volt. Fényképeivel először 1973-ban szerepelt egy szentendrei csoportkiállításon; azóta rendszeresen kiállít. 1986–1992 között emellett fotóriporterként is dolgozott. Miután riportképeivel évről évre minden elképzelhető díjat megnyert, úgy érezte: zsákutcába került. 1982 után nyolc évig egyáltalán nem fényképezett, hanem képezte önmagát; a fotótörténeten kívül főleg az asztronómia, az asztrológia és az alkímia érdekelte. 1990-től teljesen újfajta képekkel állt elő: megváltozott stílusát nagy formátumú felvételek, illetve előbb csak barnított, majd különböző történeti eljárásokkal készült fényképek jellemezték. A korábban készült képeit és több ezer negatívját megsemmisítette; mindössze kb. 50 képnek (és a negatívjaiknak) kegyelmezett meg: ezeket megőrzésre átadta a Magyar Fotográfiai Múzeumnak.
Kerekes műveit a Robert Koch Gallery képviseli San Franciscóban, a Sarah Morthland Gallery New Yorkban, a Zinc Gallery Stockholmban és Csaba Morocz Párizsban. 1993–1999 között kapcsolatban állt a budapesti Bolt Galériával. Albuma még nem jelent meg.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét