1943-ban született, Budapesten. Gyermekkorát egy bakonyi bányásztelepen töltötte. 1968-ban elnyerte az Országos Ifjúsági Fotókiállítás fődíját; az MTI-hez hívják fotóriporter gyakornoknak, és tizennyolc éven át az MTI munkatársa. 1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán. 1986–1990 között, alapításától megszűnéséig a Képes 7, majd 1992-ben az Európa Magazin főmunkatársa. 1993-tól, kényszerűségből, szabadfoglalkozású; képeit mostanában főleg a HVG közli. 1981-ben Balázs Béla díjat, 1991-ben Pulitzer Emlékdíjat kapott; 1992-ben elnyerte a New York-i W. Eugene Smith Memorial Fund ösztöndíját. 1996-ban, ötvenhárom éves korában jelent meg első albuma, Acélváros. Ózd. 1987–1995 címmel; az angliai Reportage magazin válogatást közölt ennek anyagából; Szilágyi Sándor e válogatáshoz készült bevezetőjét a Fotóriporter 1999/3–4. száma közölte. 1999-ben jelent meg Szürke fények. Budapest. 1970–1999 című második fotóesszéje, Végh Alpár Sándor bevezetőjével.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét