Skip to main content

Beszélő folyóirat, 11. szám, Évfolyam 6, Szám 10

Tóth Krisztina: Balaton

Barotányi Zoltán:

: Kronológia

Zádori Zsolt: „Magyarország ma nem hibátlan ország”

Politikai vitanap az Orbán-kormány tevékenységéről

Rádai Eszter: „Nem szoktam sajnálni, ami megtörtént”

Yehuda Elkanával, a Közép-európai Egyetem rektorával Rádai Eszter beszélget

Radnóti Sándor: Az üvegalmárium

Esettanulmány a magyar korona helyéről

Hegedűs István: A szenvedélyek évadja: Listen to Your Heart

Ember Mária: A ház

Ladányi János - Szelényi Iván: Van-e értelme az underclass kategória használatának?

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Dékei Kriszta: Erotischer Wiener Walzer

Októberi kiállítások Bécsben és Budapesten

: 1981 – 2001 Beszélgetés a Keszthely-pályázatról

Locsmándi Gábor: Batár Attila: A történelem mint tervező

Sulyok Miklós: Bán Ferenc és munkatársai

Győrffy Iván: Képpé vált gondolat

Hajdu Szabolcs Macerás ügyek című filmjéről

Szilágyi Sándor: Benkő Imre: Szigetek

(Budapest – New York, 1993–2000)

: Benkő Imre

Bujdosó Alpár: Két könyvről és az avantgárdról

Tóth Krisztina: Sötét, séta

Juhász Pál: Schiffer Pál: a kínos tények dokumentálója

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon